Lehet-e elfogadható, megérthető a megcsalás?

A megcsalás szó szinte pavlovi reflexet vált ki a legtöbb emberből. Ha szóba kerül, azonnal hatalmas indulatokat vált ki, és megkezdődik a hűtlen fél gyalázása. Ennél a pontnál pedig nem is jutunk tovább. Pedig érdemes lenne erről egy kicsit beszélni.

Szóval, először is mindenki tegye le a vasvillákat, kiegyensített kaszákat és fáklyákat, mielőtt elkezdődne a lincselés, és gondolkodjunk egy kicsit!

Miért érdemes beszélni a hűtlenségről? Mert hiába is tűnhet úgy a kommentszekciók alapján, hogy az emberek 99%-a derék hűséges ember, a valóságban a megcsalás jóval gyakoribb. Ebből pedig kiderül, hogy az emberek nagy része képmutató, akik inkább elhazudják a problémát, mintsem beszélni mernének róla, vagy megoldást keresnének rá.

Beszéljünk a hűtlenségről, hogy kapcsolatokat mentsünk meg!

 

Azt hiszem, a legtöbb ember találkozni fog a hűtlenség valamelyik formájával az élete során. Pedig szerintem mindannyian abban reménykedünk, hogy ez minket elkerül, minket nem csalnak meg, mi sem leszünk olyan gerinctelenek, hogy ezt tesszük valakivel. Aztán egyszer mégiscsak ott állunk szemben egy helyzettel. Viszont ahelyett, hogy a megszokott mintát követve elutasítással és tagadással reagálnánk, mi lenne, ha inkább kielemeznénk egy kicsit, hátha nyerhetünk vele valamit?

Ugyanolyan súlya van a hűtlenségnek a kapcsolat elején, mint évek múlva?

 

Együtt vagy a pároddal fél éve, és megtudod, hogy félrelépett. Együtt vagy a pároddal hét éve, és megtudod, hogy félrelépett. Ugyanúgy reagálnál? Ugyanazt mondja el róla ez a cselekedet? Egy fiatalabb kapcsolatban kevésbé fájdalmas lehet, ha megcsalnak, hiszen nem köt össze hosszú évek bizalmi kapcsolata. Viszont ha valaki pár hónap, vagy akár csak egy év után félrelép, az mit mond el róla és a kapcsolatotokról? Már ilyen rövid idő után is kikacsingat, akkor mit lehet várni pár év és sok viszontagság után? Valószínűleg ez az a helyzet, amire a legtöbben azt mondanánk, hogy nincs értelme ezt tovább folytatni, és még idejében le kell zárni, mielőtt komolyabb sérüléseket szereznénk.

Egy hosszú távú kapcsolatban jobban gyomron vág, ha kiderül, hogy hűtlenek voltak hozzánk. Hiszen összeköt sok emlék, sok közösen átélt szitáció, egyre szorosabbra fűztük a kapcsolatunkat, és akkor ebből szakította ki magát a párunk, és ment valaki máshoz. Viszont ez a helyzet, amiben sok pár megfontolja, hogy tudják-e még folytatni együtt, vagy dobják ki az ablakon az eddigi közös életet.

Van különbség abban, hogy mit követett el a másik

 

Én azt gondolom, hogy különbséget kell tenni a különböző megcsalások között. Mert nem ugyanolyan súlyú az, ha valaki egy céges buli után egyszer részegen lefeküdt az egyik munkatársával abban a periódusban, amikor otthon éppen folyamatosa balhék voltak, mint az, ha valaki konkrétan szeretőt tart, esetleg folyamatosan keresi is a lehetőséget, hogy felszedjen valakit. Egyik sem üdvözlendő dolog, de mégis másképp értékelhetjük őket.

Vannak rendszeresen hűtlenkedők, akiknél igazán nem is opció a monogám kapcsolat, csak kényelmes, hogy van egy biztos, stabil háttér, ahonnan lehet kalandozni járni. Ezzel akkor nem is lenne baj, ha nyíltan csinálnák, megbeszélnék a párjukkal, hogy éljenek nyitott kapcsolatban és mindenkinek szabad a vásár. Csak mivel sokkal kevesebben lennének nyitottak erre, ezért marad a sunyulás. Plusz sokan önző módon állnak ehhez. Nekik szabad hűtlenkedni, de azt nem szeretnék, hogy a párjuk is összejárjon másokkal. Ezért inkább egy látszat hűséges kapcsolatot tart fent – amíg le nem bukik.

Ennél azt hiszem, azért sokkal könnyebben tolerálhatóak azok az esetek, amikor valaki egy bizonyos helyzetben hülye volt és félrelépett. Én legalábbis tuti nem raknám a két dolgot és a két embert erkölcsileg egy kalapba. A következő lépés mégis az: ha egy ilyen dolog kiderül, akkor érdemes-e még folytatni a kapcsolatot? Mi van ezután a bizalommal? Ezt is több tényező befolyásolja.

Kompenzálva leszünk-e?

 

Én abban hiszek, hogy az érzelmeinket is érdemes realizálni. Nem pedig túlmisztifikálni, hogy milyennek kellene lenniük. Egy megcsalás után valószínűleg azon túl, hogy sz*rul érezzük magunkat, az jut eszünkbe a folytatást illetően, hogy megéri-e ez nekünk. Jó annyira a kapcsolatunk, vagy van-e benne annyi potenciál, hogy benne maradjunk? Mit fogok ÉN, a sértett kapni ez után? Megéri nekem feldolgozni ezt a traumát egy kapcsolaton belül és visszatalálni a másikhoz, vagy jobb lezárni? Mert ez van a mérlegen. Ha én ezt most megpróbálom feldolgozni, ha adok még egy esélyt a másiknak, akkor mi vár rám, mit nyerek ezzel? Milyen “kompenzációt” kapok a sérelmeimért cserébe? Valószínűleg ez a legfontosabb kérdés ebben a helyzetben.

Tehát mielőtt mindent lesöpörnénk az asztalról, arra kell választ találnunk, hogy érdemes-e a párunk, a kapcsolatunk arra, hogy túlküzdjük magunkat ezen a fájdalmas helyzeten. Vagy pedig ez az eset egy jó érzelmi dobbantó lehet ahhoz, hogy kilépjünk egy haldokló kapcsolatból.

Nyitókép: Unsplash