Fel kell adnod önmagad, ha hosszú távú kapcsolatot akarsz?
A közösségi oldalakat nézve időről időre felbukkannak ismerőseim, akik a tizedik (vagy akár huszadik) házassági évfodulójukat ünneplik. Elgondolkodtam a dolgon, hogy a hosszú kapcsolat vajon irigylésre méltó kötelék, vagy szimplán félelem kilépni a megszokottból?
Mert ismerek példát mindkettőre.
Az biztos, hogy a hosszú kapcsolaton mindig dolgozni kell: semmi sem megy már olyan könnyedén pár év után, mint az elején, amikor még zsigerből csak adunk a másiknak. Ettől olyan könnyű a kezdet: senkinek nincsenek elvárásai, nem követel, nem hiányol semmit, nem morgolódik – csak ad mindkét fél. Pár év után ez már nem olyan magától értetődő. Jönnek a hétköznapok, a gyerekek körüli nehézségek, a munkahelyi, pénzügyi vagy családi problémák. Ilyenkor már adás helyett egyre inkább várunk a másiktól valamit: hogy segítsen, vásároljon be, főzzön, hallgasson meg minket, intézze el a kocsin a gumicserét – vagyis könnyítsen a terheinken.
Ez eddig rendben is van, ilyen dolgok beleférnek egy kapcsolatba – de mi van akkor, ha közben ő is ugyanezt várná tőlünk, és lehet, hogy nekünk épp nincs energiánk adni? Ez szép lassan oda vezethet, hogy mindkettőnk szeretettankja kiürül, és egy idő után már nem csupán nem tudunk, de nem is akarunk adni a másiknak, mert egyszerűen elfogyott a lendület.

kép forrása: Midjourney
Ilyenkor nehéz meghozni azt a döntést, hogy nem kívül keresem azt, hogy valaki csodáljon és adni akarjon nekem, hanem párkapcsolaton belül kell megbeszélni a problémákat és megoldani. Mert ez mindig egy döntés eredménye: én vele akarom leélni az életemet, még akkor is, ha éppen könnyebb lenne kilépni és újrakezdeni mással. Ez gyakran nem egyszerű és sok energiát követel – de erről szól egy hosszú kapcsolat.
Ám van ennél sokkal rosszabb is
Ha egyértelműen tudjuk, hogy már nem szeretjük a másikat, nem akarjuk a közös életet, csak azért nem lépünk ki, mert félünk az egyedülléttől. Na ilyenkor nem dicsőség a sok együtt leélt évtized, mert nem arról szól, amiről kellene, csupán önmagunk feladása és megalkuvás. Egy jó kapcsolatban élni a kutatások szerint meghosszabíthatja az életünket – rossz kapcsolatban élni viszont károsabb, mint egyedül lenni.
Vajon mikor mondható jónak egy párkapcsolat?
Szerintem akkor, ha megegyezik az értékrendetek, ha együtt és egy irányba tudtok változni az évek során, ha meg tudjátok beszélni a problémákat, el tudjátok fogadni a másik hibáit, és tudtok még együtt nevetni. Sőt, az sem utolsó dolog, ha van némi önkritikátok és belátjátok, hogy ti sem vagytok tökéletesek, így a párotok visszajelzése sokszor valós problémára hívja fel a figyelmet, amin érdemes elgondolkodni – ha másért nem, akkor legalább miatta.
Egy hosszú kapcsolatot ápolni és mindenki számára kielégítő szinten tartani sosem könnyű, mindig energiát kell beletenni. Mégis azt gondolom, hogy igazi érték tud lenni a mai világban – de csak akkor, ha ez egy tudatos választás és döntés eredménye, nem pedig félelemből történő megalkuvás.
Szerző: Varga Judit
Nyitókép: midjourney