Match van, válasz nincs – Mi a fene folyik a társkeresőkön?!
Elképesztően sok férfitól hallom mostanában ugyanazt a történetet: megtetszik nekik egy nő fotója valamelyik randiappon, matchelnek, az illetőben felcsillan a remény, hogy „na, talán most összejön”, üzenet elküldve, aztán semmi. A Nagy Büdös Semmi. Napok telnek el, és a hölgyemény még csak annyit sem ír vissza, hogy „ne haragudj, nem vagy az esetem, most nincs időm erre, megismerkedtem mással, stb…”
Az egyik barátom szerint ez a jelenség nem csak bosszantó és kiábrándító, hanem egy hatalmas „digitális pofonvágás (ő mondjuk ennél sokkal trágárabb kifejezést használt, de azt most engedjük el). „Tökre olyan érzésem van, mintha a csajok úgy gyűjtenék a pasikat, akár a cuki kis matricákat. Szépen beragasztják őket az egópolírozó albumukba, azt ennyi, miért kellene ebbe több energiát belefektetni? Mi meg bambán bámuljuk a kijelzőnket, miközben az (amúgy is ingatag) önbizalmunk egyre jobban összezsugorodik.”
A 37 éves szingli kollégám is hasonlókat tapasztal. Azt mondja, pusztítóan nehéz olyan beszélgetéseket kezdeményezni, amelyek valóban tartalmasak és haladnak valamerre. És nagyon unja már, hogy a jelöltjei általában rövid, egyszavas válaszokat adnak, és jellemzően nem kérdeznek vissza. „Csak azt nem értem, akkor miért nyavalyognak állandóan, hogy nincsenek normális pasik?” – kérdezi és kérdően néz rám.
Hmm… Nyilván nem beszélhetek mindenki nevében, csupán a saját megéléseimre, élményeire tudok hagyatkozni, ezek alapján szedtem össze most néhány lehetséges magyarázatot:
Túl sok üzenet, túl kevés idő
A nők naponta több tucat (akár több száz!) üzenetet is kaphatnak a népszerűbb dating appokon. És ez nem túlzás, hanem bizonyított statisztikai tény. Ennélfogva egyszerűen képtelenek mindenkinek válaszolni, főleg abban az esetben, ha rengeteget dolgoznak, gyermeket nevelnek, ergo túlterhelt az életvitelük.
A „match” nem jelent automatikusan vonzalmat
A „jobbra húzás” mozdulata pontosan olyan könnyű, mintha egy Insta-sztorit pöccintene tovább az ember. Nem kell hozzá elköteleződés, gondolkodás, valódi figyelem – csak egy gyors szimpátia. A tologatás szórakozásnak, unaloműzésnek, lazításnak is megteszi, és nem szól többről, mint kellemes időtöltésről.
Mennyit érek a piacon?
Sokan úgy használják a társkereső alkalmazásokat, hogy nem akarnak feltétlenül ismerkedni. Lehet, hogy épp egy viharos váláson/szakításon vannak túl, és azt próbálják kideríteni, vajon vonzóak-e még mások szemében. Ilyenkor egyfajta önbizalomlöketre vágynak, ami gyakran tudattalan, nem feltétlenül számító viselkedés, sokkal inkább érzelmi igénypótlás.
Egyszerűen csak eltűnnek
Sajnálatos tény, hogy a ghostingolás az ismerkedés legelső fázisaiban is jellemzővé vált. Az emberek egy része nem tanulta meg (vagy cseppet sem érdekli), hogyan lehet udvariasan, kedvesen, de határozottan nemet mondani, ehelyett szépen, csendben felszívódik.
A minőségi figyelem hiánya
Szintén többektől hallom, hogy elegük van a sablonos, unalmas és szexcentrikus üzenetekből, ahogyan azt is, hogy a férfiakból az elmúlt évek során kiveszett a kreativitás. Emiatt fordulhat elő, hogy ha a másik fél nem tud/nem képes elrugaszkodni az unásig ismételt sémáktól, az bizony könnyen elveszik a virtuális tömegben.
Pörgetés helyett valódi kapcsolódás
Az online ismerkedés sokszor türelemjáték – tele elmaradt válaszokkal, félreértésekkel, kételyekkel és aprócska reményekkel, amelyek miatt mégis érdemes próbálkozni.
Szerintem nem csak a véletlenen múlik, hogy megtaláljuk-e a vágyott partner, hanem a kitartáson, a türelmen és azon, hogy (jól) szeressük magunkat. Ha igazán hiszünk abban, hogy megérdemeljük a törődést, a figyelmet, előbb-utóbb betoppanhat valaki, aki tényleg beszélgetni akar — nem csak „lol”-okat és „köszi”-ket dobálgatni.
