Nem a pénzedre, hanem az értékeidre gerjedek!

Van valami egészen üdítő abban, ahogy ma látom az egész ismerkedést. Nem azért, mert minden találkozó izgalmas és újszerű élmény – épp ellenkezőleg.

Végre kristálytisztán látok. 

Fiatalabb koromban sajnos más jelekre figyeltem: ki tud anyagilag stabilabb életet biztosítani, ki halad gyorsabban a karrierjében, ki képes megvalósítani a nagyszabású terveit. Akkoriban azt hittem, ha valaki több diplomával és szuper állással rendelkezik, az borítékolja majd a jövőbeli családunk boldogságát. Visszagondolva, mintha ezek a külsőségek adták volna meg számomra a biztonságot, amit egész életemben kerestem. Hát, bevallom, hatalmasat tévedtem. Sok csalódás, elkeseredés és hosszú, álmatlanul töltött éjszakák kellettek ahhoz, hogy rájöjjek: a pénz önmagában semmit sem ér.

Az igazi érték ugyanis abban rejlik, amit az ember adni tud, ha valóban jelen van, figyel és törődik. Most, ahogy ezeket a sorokat írom, eszembe jutott a múlt heti randim. Az illetőnek épp a szüleim válásáról meséltem, és azt éreztem, hogy tényleg figyel arra, amit mondok. Ez a pillanat többet mondott a férfi karakteréről, mint bármilyen autó vagy menő nyaraló. (Bár nem volt második alkalom, ezért mégis köszönettel tartozom neki).

Az egykori párkeresési naivitásom azért mégis hasznos volt: megtanított olvasni és szűrni a jeleket. Egy mosoly, egy tekintet, a szavak közti szünetek — mind-mind elárulják, ki az, aki tényleg kíváncsi rám, és ki az, aki csak villogni szeretne. És ahogy a fókuszom változott, úgy vált egyre ijesztőbbé azzal szembesülni, hogy sok férfi még ma is az elcsépelt, hímsoviniszta randiszokásokkal próbálkozik.

Emlékszem arra a vállalkozó pasira, aki rögtön a találkozónk elején elkezdett dicsekedni a külföldi cégeivel. Mindez számomra üres zaj volt; cseppet sem érdekelt a társadalmi státusza. Azelőtt pedig egy nálam fiatalabb pasival futottam össze, aki egész idő alatt a telefonját nyomkodta, szerintem azt sem tudta, hogy hol van pontosan. Ezek a történések még inkább megerősítették bennem, hogy számomra a figyelem, a jelenlét és az őszinte kíváncsiság a legfontosabb értékek.

Ma már más radarral működöm: rögtön észreveszem, ha valaki csak a saját egóját próbálja növelni az ismerkedés elején. Azonnal meglátom, ha valaki játszmázik, önmagába szerelmesedve pozőrködik, és én a showműsorának csupán az egyik eleme vagyok. Ezek a momentumok mutatják meg, ki hajlandó energiát tenni az ismerkedésbe, és ki az, aki a felszínen lebeg, mint valami kis amőba. 

Azt hiszem, nem kérek sokat. (Vagy legalábbis nem szabadna annak lennie.) Csak azt, hogy valaki ne az álarcokra, a szerepekre koncentráljon, hanem tényleg lásson, halljon és érezzen engem. És ne féljen megmutatni, hogy ő is ember, hibákkal, sérülésekkel, fájdalmakkal. És akkor vele a legunalmasabb hétfő reggelek is élménnyé válhatnak.