„Én okkal vagyok ronda, az emberek többsége nem!” – Niki Lauda
„Egy Laudának az újságok gazdasági, nem pedig a sport rovatában kell szerepelnie” – vallotta nagyapja, aki Niki első szponzori szerződését meghiúsította.
Az indok egyszerű volt: nem akarta, hogy az unoka autóversenyző legyen, hisz a család pénzügyi pályára szánta…
Autóversenyző akarok lenni!
A fiú Bécs egyik leggazdagabb családjába született, így gyermekkorában aligha kellett nélkülöznie. Cserébe viszont a szigorú neveltetés, az állandó viselkedési szabályok és végeláthatatlan elvárások jutottak neki osztályrészül.
Nem csoda, hogy a nagypapa nem autóversenyzőként látta maga előtt az unokáját, hiszen a család pénzügyi pályára szánta. A számos kezdeti nehézség és hitelfelvétel dacára Niki végül célba ért, tehát az akarat és a tehetség utat tört magának. Ezzel pedig örök, kibékíthetetlen ellentétet teremtődött a nagyapa és unokája között.
A baleset
Az intelmek ellenére egyre többet szerepelt az újságok címoldalán. Először a versenyeken elért sikerei, majd borzasztó autóbalesete miatt… 1976-ban ugyanis az esős aszfalton 225 kilométer/órás sebességgel kicsúszott a nürburgringi pályáról. Korlátnak csapódott, és kigyulladt az autója. A beszorult, végig eszméleténél lévő versenyzőt társai szabadították ki a roncsokból, de addigra már súlyos sérüléseket szerzett az arcán és a tüdején.

A KÉPEN LAUDA AUTÓJA LÁNGOKBAN, FORRÁS: WIKIPÉDIA
„A baleset után nem az égési sérülések okozták a legnagyobb problémát, amelyek az arcának mintegy tíz százalékát borították, hanem a kiégett tüdő” – mesélte a Laudát kezelő egyik esztétikai sebészorvos. Niki jó darabig csak szívószálon keresztül lélegzett, mert egy mély levegő akár a halálát is okozhatta volna. Fegyelmezett beteg lévén valamennyi orvosi utasítást betartott.
Ennek köszönhetően már 42 nappal a baleset után ismét versenyautóban ült.
Bár több műtétet is végeztek az arcán – új szemhéjat is kapott -, de számos beavatkozás már nem fért bele az újabb világbajnoki címet hajszoló férfi életébe. A balesete után például nem műttette meg a fülét.
„Az emberek gyakran kérdezik tőlem, miért nem operáltattam meg soha. Erre csak azt tudom mondani: honnan a faszból találjak egy fület? Ez az egyszerű válaszom erre.”
Ahogy a füle, úgy a hegekkel teli arca is az ő döntése volt, de mindezt büszkén vállalta. “Én okkal vagyok ronda, az emberek többsége nem!” – hangoztatta. A sérüléseihez köthető ikonikussá vált sapka viselése is. „Ez a sapka véd meg a hülyéktől” – mondta Niki Lauda, amikor legendás piros sapkájára terelődött a beszélgetés. A sapka szuperképességén túl arról sem szabad megfeledkezni, hogy elég sok pénzt is hozott a konyhára – számos szponzor versenyzett a világhíres fejfedőért.
Niki Lauda egész életében hitt magában, hitt a képességeiben, és győzött. Háromszor is világbajnok lett a Formula-1 történetében. Mindig úgy élt és úgy viselkedett, ahogy az neki tetszett, sosem akart megfelelni másoknak. Egy igazi egyéniség volt, akinek örökös, nyers őszintesége, sajátságos humora kifizetődött.
Nyitóképen: Niki Lauda, forrás: Wikipédia