A “csúnyáknál” is rosszabbul járhat, aki feltűnően vonzó?!

Ivett-tet csak hallomásból ismertem. Mindössze annyi kapcsolat volt köztünk, hogy sok közös ismerősünk volt. Ő már régen lediplomázott, amikor én a kezdők esetlen szerencsétlenkedésével, remegve szorongattam a sikeres felvételiről szóló értesítőmet.

Keveset tudtam a lányról, de annyit igen, hogy ugyanazon a fősulin végzett. Erősen elkelt volna pár tanács, Ivett mégis megközelíthetetlen volt. Nem mintha ő hajtott volna el a fenébe. Azok beszéltek le róla, hogy felvegyem vele a kapcsolatot, akik személyesen is ismerték. Tulajdonképpen rettegtek szóba állni a csajjal. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Bár sejtettem az okát…

Ivett sosem sportolt vagy diétázott az eszményi alakjáért. Egyszerűen ilyennek született: homokóra alak, telt keblek, formás fenék. Az arca, mint egy görög szoboré. Nem lihegte túl a nőiességét, de nem is szégyenkezett a vonalai miatt. Magától értetődően volt elegáns és szép, irigy és vágyakozó pillantások ugyanúgy leperegtek róla.

Eleinte én is az irigyei közé tartoztam. Ez teljesen természetes, emberi dolog, de hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy hat az érzelmünk tárgyára. Ivettnek nem volt sok barátja, a körülötte duruzsoló férfiak pedig egyszerűen untatták, mert keveseket érdekelt a személyisége. A pletykákkal ellentétben pedig ez a lány sem a nemi szervével gondolkozott.

Eluntam a barátaink idétlen viselkedését. Egy üzenetben röviden összefoglaltam neki, miért keresem. Türelmesen válaszolgatott a legegyszerűbb kérdésekre is, szinte láttam az elnéző félmosolyt, miközben a megnyugtatónak szánt sorokat gépelte. Onnantól kezdve, ha valamelyik barátnőm Ivett-tet ekézte – elvégre a nő nyilván egy beképzelt ribanc, ráadásul buta mint a föld -, megemlítettem a beszélgetésünket.

Persze, kivétel nélkül fancsali fintorra húzódott az arcuk. Végül egyikük nem tudta türtőztetni magát: „Szóval még jó fej is?! Hogy rohadna meg!” Nem Ivett volt az egyetlen ilyen típusú nő, akit ismertem, ott volt például Lívia is. Csak épp volt egy ordító különbség köztük: míg Ivett valahogy születetten tudta kezelni ezeket a helyzeteket, Livi szenvedett ettől.

FORRÁS: PEXELS

Ő az a fajta csaj, akinek fogalma sincs, mennyire vonzó. A kapcsolatai katasztrófába fulladtak, ő volt a “szerelem vak szállóige” iskolapéldája. A srácok körbehordozták mint egy csillogó trófeát. Csakhogy ő ebből semmit nem vett észre. Ahogy azt sem értette, miért kezdenek a pasijai egyre inkább hisztis primadonnaként viselkedni az oldalán.

Ha szeretett valakit, bármire képes lett volna, hogy a kedvese elhiggye: a végletekig hűséges hozzá. Szükségtelenül sok fájdalmat okozott magának azzal, hogy túl későn látta be, nem az ő erkölcseivel van a baj. Azok a férfiak, akik kapcsolatba kezdtek vele, eleinte áldották a szerencséjüket, hogy egy ilyen nővel sétálhatnak végig az utcán.

Ennek ellenére, mindvégig ott motoszkált bennük a kétely: elég jó pasik egy ilyen csajhoz?

Minden kapcsolatba belefér egy bizonyos mértékű féltékenység. De ha folyamatosan azon szorongsz, hogy túl kevés vagy a másikhoz, az csak rosszhoz vezethet. Az, hogy ki milyennek születik, egyszerű genetika. Az elemi udvariasság részének tartjuk, hogy nem szólunk meg senkit, akivel nem bánt bőkezűen a természet – de már-már azok is hasonló védelemre szorulnak, akiknél a másik irányba billent a mérleg. „Ne bántsd, nem tehet róla, hogy ilyennek született!”

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok