A férfiak unják, ha megjátszod magad a kedvükért!

Amikor Editet először hívta el a pasija bulizni egy nagyobb társasággal, a barátnőm szokásához híven pánikba esett.

Oké, alapból kellemetlen helyzet, amikor olyan helyre vagy meghívva, ahol nem ismersz senkit és esetlenül ténferegsz az összeszokott csapat tagjai között. Egy olyan lánynak viszont, mint amilyen Edit is, végképp nem volt a legnyerőbb húzás. Az aktuális választott motoros, rocker pasi volt. A törzshelyükre volt szervezve az esti iszogatás.

Ha a motorokat csak a színük alapján tudod megkülönböztetni, és rocker kocsmában az életben nem jártál, nem biztos, hogy önfeledt szórakozás elébe nézel. Persze, ettől ez még lehetne szuper kapcsolat, hiszen sok minden köthet össze két embert. Innentől kezdve pedig a szóban forgó este jól is elsülhetett volna. Kivéve, ha olyan típusról van szó, mint Edit. Ha megismerkedett valakivel, kaméleonként idomult a kiszemelthez, így aznap este épp benzintyúkot játszott.

Mondanom sem kell, ezek a szerepek úgy olvadtak le róla, mint olcsó cukormáz a napon. Hosszú ismeretségünk alatt, minden rokonszenvem ellenére kezdett felébredni bennem a gyanú, hogy a csaj valójában egy alakváltó démon. Benzintyúk, diszkókirálynő, cölibátust fogadott entellektüel – nála a “mutasd meg a pasidat és megmondom, ki vagy” elve érvényesült.

A félresikeredett mulatozás után magába roskadt. Rá kellett jönnie, hogy nem volt meggyőző az alakítása. Nem mertem feltenni a bennem motoszkáló kérdést: mégis, akkor hogy jött össze ez az egész kapcsolat egy olyan férfival, akivel láthatóan semmi közös nem volt bennük? Hogyan képes valaki arra, hogy magára erőltessen egy teljesen más személyiséget, lecserélje a ruhatárát, hízó- vagy fogyókúrákba kezdjen, hűen követve a partnere ízlését?

FORRÁS: PEXELS

Amikor megismerkedsz valakivel, számomra az a természetes, hogy az illető többé-kevésbé ahhoz az oldaladhoz fog ragaszkodni, amit megismert. Sok férfitól hallottam már, hogy ezért nem kedvelik különösebben, ha a párjuk váltogatja a hajszínét, vagy épp ellenkezőleg: észre sem veszik az ilyen részleteket. Ha párkapcsolatban élek valakivel, nemcsak magamnak, neki is tetszeni szeretnék – kívül-belül.

Az más kérdés, hogy nem feltétlenül fogunk egyetérteni. Az egyik ilyen határ számomra az volt, amikor a  – bizonyos testrészeimbe belövendő – piercingek ötlete felmerült a páromban. Elunva az elszánt győzködését, egy kikötéssel bólintottam volna rá a dologra. Amennyiben életem értelme előtte hajlandó hasonló beavatkozást elvégeztetni saját magán is. Kissé erős poén volt, az élmények ilyen szintű megosztásának terve ellenben véglegesen elvette a kedvét a további szekírozásomtól.

Aki azon a véleményen van, hogy márpedig az ő testéről ő dönt, és ehhez a kinézet is hozzátartozik, vitathatatlanul igaza van. De mennyire kölcsönös ez a hozzáállás? Nőként ugyanúgy tudnád szeretni, kívánni a pasidat, hogyha holnaptól pink színű magassarkúban indulna útnak a gyerek elé az oviba? Oké, erős túlzás, beismerem.

Bár a külső egyfajta másodlagos “plusz”, ráadásul tök szubjektív, ki mit tart vonzónak, te is abba az emberbe szerettél bele, aki ilyen vagy olyan csomagolásban andalgott eléd a leárazott zacskós tejek között a Tescóban. Ennek ellenére teljesen jogos, ha valaki szeret kísérletezni a külsejével. Nálad hol húzódik az a bizonyos határ?

Mennyi beleszólása lehet a másiknak abba, mit viselsz, csináltatsz-e tetoválást, milyen színű a hajad?

Természetes elvárás, hogy a párod elfogadjon és szeressen – de ez nem jelenti azt, hogy ugyanúgy fog vonzódni is hozzád. Ami pedig Editet illeti, a kapcsolatai nem szoktak hosszú életűre sikeredni. A válóok általában a pasiktól érkezik, és valahogy furcsán egybecseng valamennyi: annyit idegeskedik, olyan feszült és szorongó látszólag minden ok nélkül, hogy azt már lehetetlen emberileg elviselni.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok