A házasság el is szúrhat egy kapcsolatot?!
Házasságpárti vagyok. Hiszek abban, hogy van hozzáadott értéke, és több lesz általa a kapcsolat, erősebb a szövetség.
De mégis motoszkál bennem egy kérdés: vajon ha hivatalossá tesszük a kapcsolatunkat, akkor hajlamosabbak vagyunk készpénznek venni, hogy a másik már a miénk, és elfelejtünk érte küzdeni? Egy igazán jó kapcsolatban (akár házasság, akár nem) a felek minden nap figyelnek a másikra: az igényeire, a hangulatára.
És igyekeznek még egy tennivalókkal zsúfolt napon is kifejezni a szerelmüket. Ideális esetben persze… De amikor a másik már deklaráltan a miénk, vajon hajlamosabbak vagyunk-e kevésbé odafigyelni rá? Megkockáztatom, hogy sajnos igen. És ha ez valóban így van, akkor néha talán előnyösebb lehet nem házasodni.
Mert ha ott van az a kiskapu, hogy nem köteleződött el száz százalékosan felénk, akkor tudjuk, hogy bármikor kisétálhat az életünkből bármiféle bonyodalom nélkül. És talán emiatt jobban figyelünk rá a mindennapokban. Persze tudom jól, hogy egy házasságból is ki lehet lépni, és lehet életre szóló az elköteleződés papír nélkül is.
De lássuk be: amikor kimondjuk az igent, egy kicsit mégis lezárul az a korszak a fejünkben, amikor a másikért még küzdeni kellett. Mintha feladnánk (tévesen!) azt, hogy minden nap egy kicsit meg kell hódítanunk őt. Igen, ennek így kellene lennie még akkor is, ha biztos lábakon áll a kapcsolat. Elvégre senki nem szereti, ha készpénznek veszik, és elfelejtik érzékeltetni vele, hogy milyen nagyszerű.
FORRÁS: UNSPLASH
Ha pedig a romantika, az odafigyelés egy bizonyos szint alá csökken a kapcsolatunkban, akkor hajlamosak vagyunk kívül keresni a visszaigazolást arra, hogy szépek, kívánatosak és csodálatosak vagyunk. Ez néha egy-két ártatlan flörtben kimerül (ami még nem árthat), de nagyon könnyű átlépni a határt és hirtelen egy olyan helyzetben találni magunkat, ami már könnyen hűtlenségbe fordul.
Voltam már házas, és éltem hosszú kapcsolatban házasság nélkül is. Minden ember és minden kapcsolat más és más, így nem lehet általánosítani. De mégis azt gondolom, hogy egy kicsit mindig jobban odateszi magát az ember, ha a szerelemből még nem lett házasság. Ha szeretnénk, hogy egyszer az legyen belőle, akkor nyilván azért is – hiszen a cél érdekében igyekszünk megmutatni a másiknak, hogy megfogta velünk az Isten lábát.
De ha a házasság már megtörtént, kicsit azt az érzést keltheti bennünk, hogy megkaptuk, amire vágytunk. Elértük, amit akartunk. Ha pedig elidőzünk ebben a téves hozzáállásban, akkor könnyedén előfordulhat, hogy kevésbé figyelünk a másikra az igen kimondása után, mint azelőtt.
Az lehet-e akkor a megoldás, ha nem házasodunk? Szerintem nem.
Inkább soha ne felejtsd el, hogy a házasság nem a végcél! Az, hogy a párod egyszer igent mondott a kapcsolatotokra, még egyáltalán nem garancia arra, hogy mindig igent fog mondani. Vagy egész egyszerűen úgy is mondhatnám, hogy minden nap bánj úgy a társaddal, ahogyan te is szeretnéd, hogy veled bánjanak.
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
