A pasimnak el kell fogadnia, hogy fiú a legjobb barátom!

Örök dilemma, hogy létezik-e férfi és nő között igaz barátság. Az interneten gyakorta felteszik ezt a kérdést különböző csoportokban, ez pedig általában igazi kommentháborút von maga után. Van az a tábor, akinek szent meggyőződése, hogy az egyik fél mindig többet érez.

És van a kisebb réteg, akik elmondják, szerintük igenis van. 

Én sosem álltam még bele ilyen vitákba, mert egyértelműen a második tábort erősítem, és nem érzem szükségét a bizonygatásnak. Az viszont tény, hogy minden komolyabb ismerkedésemnél elsők között hoztam szóba, hogy van egy legjobb barátom, Peti. Itt mindig tartok egy kis hatásszünetet, várva, mit reagálnak rá, majd ódákat zengek a fiúról. Ha pedig valaki azt válaszolja, biztos benne, hogy ez nem szimplán barátság, annak ajtót mutatok. Peti ugyanis egy olyan csomag, amit velem együtt kell elfogadni.

16 évvel ezelőtt édesapám éppen kilépett az életünkből, mi pedig a három nővéremmel és anyuval igazi csajbanda lettünk. Akkor ismertem meg Petit. Hamar megtaláltuk a közös hangot, és mivel pár évvel idősebb, rengeteg mindent tanított nekem. Ő vitt el az első foci meccsemre, ahol folyamatosan vigyázott rám, nehogy a tömegben bajom essen. Órákat mesélt nekem a túráiról, a különböző kultúrákról, vallásról, hitről.

Bátran kijelenthetem, hatalmas része van a személyiségem fejlődésében – és szeretem azt gondolni, hogy nekem is az övében. Hiszen, amikor valamelyikünk új tapasztalattal gazdagodott, mindig a másikkal osztotta meg elsőként.

Forrás: Unpslash

Mellettem állt jóban, rosszban.

Nem volt olyan fájdalmas pillanat az életemben, amikor a fekete humorával ne tudott volna megnevettetni. Mellettem volt, amikor átestem életem első szakításán. Míg én sírtam, addig ő visszafogottan örült, mert éppen akkor vette át a diplomáját, amiért keményen dolgozott. A második csalódásomnál elvitt kirándulni, csendben nézte velem a természetet, és hallgatott, ha arra volt szükség. Olyan erős szeretet van közöttünk, ami tényleg csak két igaz barát között tud kialakulni, nemtől függetlenül. Én tűzbe mennék érte, és tudom, ha arról lenne szó, ő is értem.

Nem olyan régen, amikor az egyik első randimról meséltem neki, mondtam, hogy említettem a srácnak, hogy másnap vele fogok találkozni. Azt felelte: ez nem biztos, hogy jó ötlet volt. Egészen addig bele sem gondoltam, hogy akár egy pillanatig is titkolnom kéne az ő létezését. Hiszen számomra annyira természetes része az életemnek, mint bármelyik nővérem vagy barátnőm.

Ha valakinek beszélek az életemről, akkor beszélek róla is.

Régóta nem érdekel, hogy emiatt valaki faképnél hagy-e. Az elmúlt években, miután apu meghalt, és egyáltalán nem maradt férfi a családban, mindig úgy éreztem, hogy ő tölti be ezt a szerepet a számomra. 

Szerintem egy nő és egy férfi között sokkal különlegesebb barátság tud kialakulni, hiszen az élet más szemszögeit tudják egymásnak megmutatni, megtanítani. Két jó barát ugyanúgy tud pletykálni, viccelődni, kibeszélni másokat, néha pedig együtt utálni a világot, bármilyen neműek is legyenek.

Lehet, hogy ha ma találkoznánk, felnőtt fejjel már nem tudnánk ilyen mélyen összekapcsolódni. Lehet, hogy minden más lenne, lehet, máshogy tekintenénk egymásra. Talán itt igaza van azoknak, akik azt mondják: nem létezik két nem között őszinte barátság. Mert nem biztos, hogy minden életszakaszban ki lehet ilyet alakítani. Viszont, ha az élet a megfelelő helyen és időben sodorja össze a két lelket, akkor azok egy életre össze tudnak kapcsolódni.

Nyitókép: Unpslash