A szeretet osztható apa és nevelőapa között?

2021-12-04 Szerintünk

Apukám öt éves voltam, mikor kilépett az életünkből egy másik nő miatt. Nem a másik utcába, városba költözött, hanem egy másik országba. Nagyon kevés emlékem volt róla.

Talán szerencsés vagyok, mert akkor már ismertem a nevelőapámat, aki elvált volt két gyerekkel, hétvégi láthatással. Nem emlékszem, hogyan költöztünk össze, csak arra, hogy a nagy, magas férfinak mindig le kellett hajolnia hozzám, hogy elérhessem a kisujját, amit foghattam, miközben kísért az óvodába, majd iskolába.

Segített megérteni a világot, hagyott fizetni az iskolával szemben lévő kisboltban a kakaós csigámat, hogy legyen mit reggelizni. Ha kérdeztem valamiről, mindig őszintén válaszolt. Értem jött, ha összetörtem magam a műjégpályán, és ha kellett, kiállt értem az engem bántókkal szemben. Anyám rettegett, hogy milyen lesz a kapcsolatunk, mert hát én voltam a legkisebb.

Próbált megfelelni a másik hétvégi gyerekek felé, ezért velük mentek kirándulni, síelni, bandázni. Akkor biztosan ez volt a legjobb döntés, de emiatt nekem sok minden kimaradt, és rossz emlékek születtek. Nevelőapám családja sem állt hozzám pozitívan, nekik csak egy megtűrt személy voltam, akit mindig lepasszoltak a szülők, ha mentek valamerre hétvégén.

Ahogy nőttem, éreztem, hogy egy fél gyerek vagyok, aki nem igazán tudta magát hová tenni, mert apámra hasonlítottam, de mégis anyámmal voltam… Nem mintha tehettem volna bármit is ellene. Nem volt kapcsolatom apám családjával sem, nagyon sok mindenről nem volt fogalmam. De amikor csak hárman voltunk, minden jó volt.

FORRÁS: UNSPLASH

Emlékszem, hogy egyszer megkérdeztem a kocsiban anyuékat, hogy a nevelőapa helyett mondhatom-e, hogy apa? Nevelőapám összenézett anyuval, erősen megfogta a kormányt. Anyu felém fordult: „Neked van egy apukád, belőle csak egy van, ezen nem lehet változtatni. De van egy nevelőapukád is, akiből szintén csak egy van. Nem, nem hívhatod apunak, rendben?” És megsimogatta az arcom.

Anyukám akkor hozta meg élete legnehezebb és egyben legjobb döntését. A nevelőapám gyerekei úgyis féltékenyek voltak rám, mert az apjukkal élhetek, és ha még apának is hívtam volna, valószínűleg a szívemet a kezembe adták volna. Mai fejjel meg tudom, hogy az apa jelentése nekem nem annyira erős, mint a nevelőapáé.

Nevelőapa a biztonság, a megértés, az elfogadás és a szeretett. Az apa az meg egy titulus, amiben van szeretet, elfogadás, tisztelet – hiszen ő mégis az édesapám. Rengeteg türelem kellett ahhoz, hogy mi, gyerekek, meg ne öljük egymást – főleg, hogy 3 lányról volt szó. Nagyon sokáig meg akartam felelni a nevelőapám családjának, de volt egy pillanat, amikor feladtam.

Ha nem akarnak elfogadni, akkor ha meggebedtem volna sem sikerült volna. Fontos, hogy egy ilyen helyzetben ne a nevelt gyereken verjék le a szülők döntését, mint ahogy nálunk is történt. A szemükben én mindig annak a nőnek a lánya voltam, aki elcsavarta egy elvált, 2 gyerekes ember fejét! Anyukám és nevelőapám próbáltak szeretetben élni, mint a társak, de ennek nagy ára volt, és minden nehézség ellenére 30 évig éltek együtt, anyám haláláig.

Apukám 16 éves koromban lépett vissza az életembe, és ő lepődött meg a legjobban, amikor nem egy hatalmas pofonnal vártam. Sosem fizetett gyerektartást, kimaradt a születésnapokból, a balesetekből, az örömmel teli pillanatokból, fontosabb döntésekből, ami miatt ő sokkal többet veszített, mint én. Volt, aki azt mondta, hogy nem kéne az “ilyen embert” apának hívni, hiszem sosem volt az életem része, és nem érdemli meg. Lehet, hogy igaza van.

De én nem voltam ott, amikor ő meghozta élete legnehezebb döntését, hogy háta mögött hagyja a családját, gyerekét, hazáját… Az élet biztosan bántotta helyettem is. Mit érnék el azzal, ha még én is megrugdosnám? Így egy évben egyszer találkozunk, beszélünk telefonon, megismerhette az unokáját – akinek cserében három nagypapája van! -, örülünk az együtt töltött időnek.

A tettek sokkal többet mondanak egy kapcsolatban, ha már nevelőszülőként bekerül valaki egy család életébe.

Nagyon sok idő, beszélgetés kell ahhoz, hogy egy gyerek megértse a körülötte történő eseményeket. Ami nagyon fontos, hogy nagyon őszintének kell lenni egy ilyen kapcsolatban, mert az tényleg olyan, mint egy virág: ha locsolják szeretettel, abból lesz egy szép, erős és tartós kapcsolat, minden szépségével és nehézségével együtt.

Sosem szabad feladni, amikor a nevelt gyermek rád csapja az ajtót, és azt mondja: „Nem vagy az apám/anyám!” Így van, mert te lehetsz sokkal jobb – és ez nem szerencse kérdése! A szeretet osztható, csak kezeljük a megfelelő helyen!

Varga Adrienn

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok