A tested tökéletes, de a lelked egy romhalmaz?

Az egészséges életmód kultusza ömlik ránk mindenhonnan. Mert egyrészről tényleg nagyon fontos, hogy odafigyeljünk magunkra, és ne legyünk tudatlanul, szépen fokozatosan öngyilkosok.

Plusz remek üzlet is, hiszen ennek az égisze alatt rengeteg mindent el lehet adni nekünk… 

Mondhatnám azt, hogy nekem mindig fontos volt az egészséges életmód, de akkor képmutató lennék, mert ez csak részben igaz. Több mint 15 éve edzem rendszeresen, és odafigyelek, hogy direkt ne romboljam szét a testem. Ha felszaladt pár plusz kiló, akkor igyekszem leadni, ettől függetlenül életszakaszonként dohányzom, alkalmanként fogyasztok alkoholt, eszem gyorskaját, és még sorolhatnám.

De összességében azért azt hiszem, nem csinálom olyan nagyon szarul az egészet. Mert szerintem az “egészséges vagyok” kifejezés egyszerre jelent fizikai és mentális, lelki egészséget is. Ami sokszor libikókázással járhat. Valószínűleg a testem nem örül neki, ha 2 pohár bor helyett megiszom egy egész üveggel, amikor a barátaimmal beszélgetek. Viszont a lelkemnek akkor szüksége van arra, hogy teljesen ki tudjak engedni, átmenetileg elfelejtsem, kibeszéljem a stresszt.

Van olyan szakasz, amikor az tölt fel, hogy nagyon pöpecül kajálok. Nagyon odafigyelek az edzésre, és olyan formába hozom magam, hogy amikor tükörbe nézek, akkor azt érzem: igen, ha csaj lennék, én is dugnék magammal. És akkor ettől boldog a testem és a lelkem is.

FORRÁS: UNSPLASH

Viszont van olyan, amikor nem kell plusz nyomás, a heti beidőzített edzés, hogy ott is jól teljesítsek. Nem kell az alacsony szénhidrátos étkezés, hanem igenis egy négysajtos pizza és pár rész az aktuális sorozatból többet ad. Mert már érzem, hogy szellemileg fáradt vagyok, hogy érzelmileg kimerült vagyok, és ez a fizikai teljesítményemre, állapotomra is rányomja a bélyegét. Akkor kevesebbet edzek, engedem magam pihenni, regenerálódni. És ettől boldog a testem és a lelkem is.

Nyilván egyénenként változik, hogy ki hol húzza meg a határokat, de összességében egyik végletre kisodródni sem ildomos.

Ha a szerinted ideális testsúlyodhoz képest felszalad 3 kiló, és te emiatt elbőgöd magad a mérleg felett, akkor az már nem az egészségről, és nem a testedre vigyázásról szól. Hanem arról, hogy görcsösen meg akarsz felelni egy elvárásnak. Amit te vársz el magadtól. Viszont az sincs rendben, hogy ha egyáltalán nem érdekel, mennyire hanyagolod el a tested, és “én szeretem magam” felkiáltással teljesen szarsz az egészségedre. Hogy lehet szeretni magad úgy, hogy közben ártasz magadnak?

Kézben kell tartani a gyeplőt. Én igazat tudok adni azoknak, akik azt mondják, hogy nem a külső a legfontosabb, és nem éreznék többnek magukat csak amiatt, hogy úgy néznének, ki mint egy fitneszmodell egy plakáton. Ami ráadásul egy normális életmód mellett szinte elérhetetlen álomkép. Ezt hajszolni pedig lelkileg nem tesz egészségessé, komplexusaid lehetnek, és folyamatosan rosszul érezheted magad a bőrödben.

De azoknak is igazat tudok adni, akik azt mondják, hogy ha súlyosan elhízott vagy – és ez nem valami betegség következménye -, akkor nem szabad ebbe belenyugodni. Nem szabad azt mondani, hogy „Én így érzem jól magam, én szépnek látom magam, hiszen minden ember gyönyörű a maga módján.” Hanem oda kell figyelnünk magunkra.

Ráadásul ez kicsit ellentmondásos is. Nem a külső számít? Oké. Akkor az csak egy dolog, hogy te így elégedett vagy magaddal, de mi van belül? Konkrétan benned, a testedben, a szerveidben, mi van a keringési rendszereddel? Az sem számít?

Szóval, amikor valaki egészséges életmódról, egészséges testképről, egészséges önértékelésről beszél, akkor azt érdemes olyan módon is megvizsgálni, hogy amit csinál, az a testének és a lelkének is egészséges-e. Mert az egyik a másik nélkül csak haszontalan háromlábú szék, illúzió, tagadás, önáltatás. Ha csak félig vagy egészséges, akkor sosem leszel igazán jól.

Nyitókép: Unsplash