A válás meggyötör, megtisztít és új élettel tölt el…

Amikor az ember házasságot köt, sosem gondol arra, mi lesz, ha vége lesz – mivel abban a pillanatban teljes szívünkkel hiszünk abban, hogy örökké fog tartani. És ez így van jól. Hogy néha mégsem így alakul, az csak azt jelzi: emberek vagyunk.

Változunk, hibázunk. Megbántjuk a másikat, vagy nem dolgozunk eleget a kapcsolaton, hagyjuk elsorvadni. És van, hogy eljön az a pont, amikor már nincs más megoldás, és azt mondjuk: jobb lenne ennek véget vetni. Elengedni egymást és megadni az esélyt, hogy mással boldogabban élhessünk.

Ez nagyon fájdalmas pont mindenki életében, még akkor is, ha ő a kezdeményező fél. Mert hiába látjuk, hogy ez már nem működik, nem tudjuk, mi lesz utána. Találunk-e mást? Boldogabbak leszünk-e egyedül, vagy egy másik emberrel? Mi van, ha ezután csak rosszabb lesz? És ezekre a kérdésekre senki nem tudja megadni a választ.

Van, hogy az emberek csak akkor hozzák meg ezt a döntést, ha már ott egy új kapcsolat. Egy másik alternatíva, amiért megéri kiugrani a régi életből. De ez csalóka támasz. Sohasem egy másik emberért, csakis saját magadért érdemes a válás mellett dönteni. Persze nyilvánvalóan sokkal könnyebb úgy kimondani, hogy vége, ha már ott az új szerelem ígérete – de ez az öröm tévútra is vezethet.

Mert nem spórolhatod meg a fájdalmat, minden búcsúzás fáj. Ha viszont a másik személyről kiderül, hogy mégsem ő az igazi, már sosem tudhatod biztosan, nélküle is véget vetettél volna-e a régi kapcsolatnak… És akkor duplán fog fájni, mindkettőt egyszerre kell elsiratnod.

Válni, szakítani úgy a legtisztább, ha nincs másik alternatíva.

Ha csak magadért teszed meg. Azért a valakiért, akivé válni akarsz. Egyszerűen azért, mert már nem vagy boldog. Ilyenkor muszáj vállalnod, hogy egy időre elveszíted az identitásod egy részét, és kicsúszik a talaj a lábad alól. Mert ez kell ahhoz, hogy újra megtaláld önmagad.

FORRÁS: UNSPLASH

Ez egy nagyon fájdalmas folyamat. Hirtelen elveszíted az addigi legnagyobb támaszod, az otthonod, talán még a nevedet is… A barátaid egy részét, a volt párod családját, a megszokott életedet, sőt, lehet, hogy a pénzedet is. Ott állsz egyedül, tanácstalanul, keresve azt, aki vagy.

Próbálod összerakni újra magad a múltadból és a fájdalmaidból. Kegyetlenül nehéz – de csak így születhetsz újjá. Úgy nem, ha valaki (új párként) melletted áll a folyamatban, és rögtön átveszi a volt párod helyét. Akkor nem biztos, hogy rátalálsz önmagadra és fejlődsz.

Előfordulhat, hogy csak helyettesíted az egyik embert a másikkal… És vele is ugyanazokat a hibákat fogod elkövetni, mert esélyed sincs tanulni vagy következtetéseket levonni. Sajnos ez van: jutalom csak a bátraknak jár…

Ha azonban mégsem a könnyebbik utat választod, hanem az egész elszakadási folyamaton átmész egyedül – mint egy hídon a régi és az új életed között -, komoly tanulságokhoz juthatsz. Szép lassan újra meglátod az élet szépségeit, ismét képes leszel szeretni és értékelni magad, az életed, a körülötted lévő embereket.

És egy napon úgy ébredsz fel, hogy elégedett és boldog vagy. Ha így lesz, elmondhatod magadról, hogy megcsináltad. Megtaláltad önmagad – az új önmagad. Ez pedig hatalmas dolog. Akkor talán egy új szerelem is jön, ami csodálatos és kivételes lesz. Értelmet fog nyerni minden addigi szenvedés, és azt érzed majd: már egyetlen percéért is megérte átmenni az összes addigi fájdalmon.

Nyitókép: Unsplash