A világjárvány nem lehet mentség az elhízásra!

Tegnap elkövettem azt a hibát, hogy meghallgattam egy podcast adást, amiben azt taglalták, hogy mennyire rohadtul “menő” elhagyni magad a megszorítások alatt. 

Mentségemre szóljon, hogy a cím alapján nem sejthettem: az egy órás adásidőből nettó 25 percben azt fogja taglalni, mennyire megérdemled a tunyulást. Fenébe az egészséggel, mert most aztán mehet esténként a csoki, a vörösbor, persze rágcsával, mert azt CSAK úgy lehet. Mozogni meg aztán végképp nem! Sötét is van, hideg is van, meg 8 után úgysem mehetsz utcára.

A nappalid bútorai meg hangos kacagásban törnének ki, ha netalán megpróbálkoznál egy fekvővel.

Komolyra fordítva a szót: marha nagy bullshit, hogy most önsajnálatba kell merülni, mert világjárvány van. Igen, az van. Ez éppen elég nagy baj, és egyáltalán nem kell még azzal is fokozni, hogy hetente pakolod magadra a kilókat, egekbe tolod a testzsírszázalékodat, és esténként minimum 2 pohár borral bulizol a kanapén.

Otthon ≠ Edzőterem

Dehogynem! Csak át kell kattintani az agyadban a fogalmat. Felfogni, hogy az a mámoros életérzés, amikor belépsz a terembe, nem fogja megadni a szoba közepére terített törölköző/polifoam. Ezen lehetne vitatkozni, meg pozitív gondolatokat mantrázni, de tök felesleges.

Ellenben odaállhatsz a tükör elé, és megbeszélheted magaddal, hogy most ez van. Nincs terem, nincs edzőpajti (hacsak a családtagok nem állnak be), csak te vagy, meg a fejedben röhögő bútorok. Meg talán az a hang, ami 3 másodpercenként sugdossa a füledbe, hogy bontsad fel azt a zacskó chipset és sajnáljad magad a tv előtt.

Viszont ha kiröhögöd a röhögő bútorokat, kiröhögöd magad (hidd el, tényleg szánalmas látvány leszel az elején), a nasizásra csábító hangot elküldöd a búsba, akkor 15 perc mozgás után szárnyalni fogsz.

Húsz perc átmozgatás csodákra képes

Nem kell 1,5 órát kínozni magad és közben minden egyes pillanatban azon pörögni, hogy legyen már VÉGE! Mondom ezt úgy, hogy békeidőben szinte naponta járok terembe, és 2 óra edzés az meg se kottyan. Imádom, élvezem, és ki nem hagynám semmi pénzért. Ezzel szemben az otthoni edzés számomra sem vonzó. Csakhogy a tavaszra feltornyosuló úszógumik fejem felett lebegő réme beláttatta velem, hogy a semminél minden jobb!

Szóval, nem kell túlgondolni. Ugrás a padlóra, és tessék 20 percet nyomni valamelyik YouTube-os frankón szálkás edző videójára. Higgy nekem, jobban leszel tőle!

Minden lépés számít!

Igen, tudom, hogy most az izoláció a lényeg. Vagyis kerüld az embereket, de azért sétálni még nyugodtan mehetsz. Azt mondod, hideg van? Öltözz fel melegen! A hidegnek nincs szeme, és most tuti nem tudsz becsábulni a kedvenc kávézódba, úgyhogy vedd fel szépen azt a kinyúlt pulcsit is!

És amikor megvolt a minimum 30 perc, akkor csekkold a telódon, hogy ez hány lépésnek felel meg! A napi 10 ezer lenne a minimum. Nem viccelek! A szervezetednek szüksége van a mozgásra, és igazából napi 1,5 óra sétával meglehet a napi minimum lépésszám.

Nem zabál, nem piál, nem veri a fejét a falba!

Rendkívül unod már az összes egészséges életmód tippet, mert voltaképpen te csak a cukrot kívánod, némi zsírral és tészta hegyekkel. Megsúgom: nem vagy egyedül. Csakhogy hiába nyugtatod magad, hogy ha (ez az a “ha”, amiből soha semmi nem lesz) majd vége a lezárásoknak, megszorításoknak, akkor edzel és salátán meg vízen fogsz élni.

A nagy francokat fogsz! Ha vége ennek a borzalomnak, akkor a barátaiddal és a családoddal fogsz kerti partizni, és áldások közepette fogod szürcsölni a koktélodat, mert végre ezt azokkal teheted – személyesen és nem virtuálisan -, akiket a szeretsz!

Úgyhogy tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy odafigyelsz a bevitt kalóriákra! Nem kell koplalni, nem kell teljesen megvonni magadtól a cukrot/szénhidrátot/zsírt, egyszerűen csak tanulj meg mértéket tartani. Könnyebb, mint hinnéd!

Nyitókép: Pexels