Aztán szembesülnöm kellett vele, hogy nem így van. Számtalan anyától, apától hallom kiskamasz gyerekeik kapcsán, hogy „Még nem beszéltem vele erről”, „Ilyesmiről még nem kell tudnia.” Ők azok, akik évről évre boldogan szemlélik a csemete növekedését, büszkék, hogy milyen helyes fiú/szép lány lett, és közben mintha elfelejtenék az ezzel járó tényeket.

Hogy a gyereket igenis érdekli a testiség. Hogy bármilyen ártatlannak hisszük, magában már régóta agyal ezen. Sőt, beszélget róla a kortársaival, és ahol csak tud, infókat keresgél…

„Pistikének még fogalma sincs semmiről!”

Ez az egyik kedvenc mondatom. Ilyenkor sosem tudom eldönteni, hogy őszintén ezt hiszi a szülő, vagy kényelmesebb egy hamis önmegnyugtatás mögé bújni a kellemetlennek hitt beszélgetés elől. Csak szólok, hogy ez a 21. század! Kiábrándító hírem van, még akkor is, ha valaki teljes lelkiismeretességgel kizárja a gyerek életéből az erotikával teli tévéműsorokat, az ilyen jellegű internetes oldalakat, és teljes kontrollt gyakorol: nem minden szülő ilyen alapos vagy felelősségteljes.

FORRÁS: PEXELS

Pistikének elég kimennie szünetben az iskolaudvarra, ahol a gyerekek egymásnak mutogatják telefonon a vicces szexuális mémeket, animációkat, pornó videókat. És ha nem beszélheti meg a látottakat egy olyan felnőttel, akiben megbízik, akkor baj van. Mert nem kap reális útmutatót a rázúduló információkról, így olyan tévhitek gyökeresednek meg benne, amik később mindent nehezebbé tesznek.

„Én is magamtól jöttem rá a dolgokra!”

A másik kedvenc érvem. Talán tényleg így van, csakhogy 30-40 évvel ezelőtt egészen más volt a helyzet a témában, mint most. Ma már – a fentiek miatt – általában nem azt kell elmagyarázni egy 11 évesnek, hogy a kukija nem csak pisilésre való. Hanem, hogy a szado-mazo szex akkor sem kötelező mindenkinek, ha a csapból is ez árad. És hogy a hátulról történő behatolás nem „arra van, hogy ne legyen baba”…

De még ha ezektől el is tekintünk, nem hiszem, hogy bárki úgy szeretné elindítani a gyerekét a párkapcsolat csodás, ám rögös útján, hogy félinformációk birtokában tapogatózik, ezért bizonytalan. Igen, egy fiatal sok mindenre rájöhet magától, ám az első szerelem, csók, szeretkezés még akkor is izgalommal és szorongással jár, ha tisztában van a gyakorlati részletekkel. Miért tetőznénk ezt tovább hátrányokkal?

Szóval kedves szülők, bármilyen nehéz, a szexről beszélni kell. Okosan, finoman, ízlésesen, de őszintén. Mindig a gyerek életkorához mérten, és nem 13 éves korában kezdve… Jobban járunk, ha a szexualitás kérdése már eredendően nem tabu otthon, nem övezi misztikum. Ha a gyerekünk már óvodás korától fesztelenül beszélgethet velünk a teste működéséről, és bármikor felteheti a kérdéseit anélkül, hogy kinevetnénk, megrónánk vagy zavarba jönnénk.

Ha megtanítjuk neki azokat a szavakat, amiket előttünk is bátran használhat a nemi szervek megjelölésére, a szexuális aktusra. Így jó eséllyel később is hozzánk fordul, amikor tanácsra lesz szüksége – így eggyel kevesebb olyan felnőtt járkál majd a világban, aki a pornóoldalakról tanulta a szerelmet.

Nyitókép: Pexels

The post Greta May: Apa, a szexről beszélj, ne a méhecskékről! appeared first on Igazinő.

Pedig a szerelmi házasságok korát éljük, így szó sem lehet arról, hogy már a nászéjszakán is kirázott a hideg a melletted fekvő ember érintésétől. Sőt, a legtöbb kapcsolat elején a párok ki sem akarnak bújni az ágyból. Aztán telnek az évek, és a megszokás teszi a dolgát.

Van, aki egyszer csak azt veszi észre: már a gondolattól is frászt kap, hogy újra szeretkeznie KELL a másikkal. Ezért aztán kifogásokat talál, vagy megadóan belemegy a dologba, és igyekszik lehetőleg minél hamarabb túlesni a dolgon.

De hogy jut el egy szerelem idáig? Hogy változhat meg két ember közt ennyire a kémia, ha valaha a megőrülésig kívánták egymást?

Vége a filmnek, jöhet a szex!  

Laura és Marci 19 éve házasok.

„Szeretem a férjem, de az együttléteinkben évek óta nincs semmi kreativitás. Előre fújom a heti „menüt”. Hétfőnként kiidegelik a munkahelyi értekezleten, fáradt. Szerda esténként edzeni jár, hamar elalszik. Péntek, szombat, vasárnap a gyerekek tovább tévézhetnek, mire lefekszenek, mi is kidőlünk. Szóval kedd és csütörtök a szex nap – már ha belemegyek. Ilyenkor megnézi a Helyszínelőket, majd a film végén elkezd simogatni. Mindig ugyanúgy és ugyanott. Két perc múlva a sűrűjében vagyunk, én pedig a hétvégi ebédet tervezem közben.”

Szilárd:

„5 éve vagyunk együtt Hajnival. Régen alig vártam, hogy magamhoz húzzam. Mostanában nem így van. Először is, ritkán van kedve hozzá. Ha pedig van kedve, azt mindig ugyanabból a dologból tudom, hogy tangában és melltartóban jön ki a fürdőszobából. Minden másik napon pizsamát vesz fel lefekvéskor. Elég vágylohasztó, hogy betanított kutyaként kell reagálnom a megszokott jelekre. Azt sem bánnám, ha máskor is szexi fehérnemű lenne rajta, nemcsak „olyankor”. Túl kiszámítható az egész, nincs semmi spontaneitás.”

Megoldás? 

Az megszokás tényleg teljesen el tudja laposítani a kapcsolatot. Persze logikus, hogy egy pár időbeosztása valamilyen szinten kiszámítható, de figyelni kéne, hogy ez a szexualitásra ne nyomja rá a bélyegét. Mert nem túl izgi, ha a szeretkezések időpontja pontosabb, mint a helyi busz menetrendje. Sőt, az sem, ha mindig ugyanazzal a gesztussal/cselekvéssel/ruhával történik utalás rá, hogy jöhet a szex.

FORRÁS: UNSPLASH

Viszont mindkét dolog könnyen orvosolható: egyszerűen nyitottá váltok új időpontok, új helyszínek iránt. Lehet, hogy az esti sorozat után kényelmesebb kezdeményezni – de mi lenne, ha mondjuk, vasárnap délután esnétek egymásnak egy erdő közepén, a kocsiban? Mi lenne, ha átlagos, hétköznapi pillanatokban is jellemző lenne otthon a flört és a kétértelmű célzások? A csinos, szexi ruha? Ki kéne próbálni…

Nyögd ki, mit akarsz!

A másik tipikus hiba a kommunikáció hiánya. Mindig elképeszt, amikor azt hallom, hogy felnőtt, érett emberek nem merik bevallani párjuknak a szexuális vágyaikat. Így persze nehéz az embernek azt kapnia, amit vár.

Zsuzsa is így járt:

„Az élettársam gyengéden és romantikusan közeledik hozzám az ágyban. Szégyellem, hogy nekem pont ez a bajom. Túl langyosnak érzem a szeretkezéseinket, több energiát, tüzet, vadságot szeretnék. A csúnya beszéd, a keményebb mozdulatok sem zavarnának, de nem merem megmondani neki. Ő annyira más.”

Örök igazság, hogy a jó szexhez – ahogy az unalmashoz is – ketten kellenek. Szóval, érdemes leülni és átbeszélni, kinek mi tenné izgalmasabbá az együttléteket. Aztán kísérletezni… Akik nem sajnálják erre az energiát, azok sokkal kisebb eséllyel unják meg egymást.

Nyitókép: Unsplash

The post “Kötelező” szex: Miért unod a párodat az ágyban? appeared first on Igazinő.

Az uralkodók pedig különösen nekiszabadultak az élvezeteknek, hiszen ők tényleg azt tehettek, amit csak akartak. Volt, aki hatalmának köszönhetően határtalanul kiélvezte a korlátok hiányát – mások viszont szenvedtek a hálószobai kötelességek miatt. Kukkantsunk be néhány uralkodó hálószobájába!

II. Károly, akinek egyszerűen nem ment…

A spanyol királyi családnál ekkoriban eléggé jellemző volt a belterjesség, ami számtalan genetikai hibát eredményezett. Szegény Károly is ennek esett áldozatául. Rengeteg bélproblémája volt, csak egy heréje, az alsó fogsora pedig – egy hátraharapás nevű rendellenesség miatt – a felső fogsor elé lógott, ezért állandóan nyáladzva és nyitott szájjal járt.

Ha ez még nem lenne elég, merevedési zavarokkal is küszködött, mégsem volt választása: királyi kötelességei közé tartozott az utódnemzés. Így nászéjszakáját az egész udvar szeme láttára kellett elhálnia, és minden fizikai kínja ellenére újra és újra be kellett vetnie magát…

Nagy Katalin, aki imádta a durvulást

Az orosz cárnőnek nem voltak problémái a szexszel. Rengeteg szeretőt elfogyasztott, választásait pedig nem bízta a véletlenre. Külön udvarhölgyet tartott, aki letesztelte a kiszemelt férfiú szexuális képességeit. Ha az illető helytállt a vizsgán, bebocsátást nyert a cárnő hálószobájába, ahol bátorságban sem szenvedhetett hiányt: gyakran vesszővel kellett elfenekelnie az uralkodónőt.

Katalin „hivatalos” szeretője, Orlov mellett sem tartóztatta meg magát, továbbra is lefeküdt más férfiakkal. Kedvese ezt sokszor ütlegekkel honorálta, a cárnőnek azonban még ez is belefért…

Bár Katalin tényleg nem volt egy szégyenlős típus, a pletykák igencsak felnagyították szexuális kalandjait. Így terjedhetett el az a történet, hogy egy lóval való közösülés közben lelte halálát, mert az állat agyonnyomta. A valóság azonban közel sem ilyen vad: az uralkodónőt valójában agyvérzés vitte el.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

XIII. Lajos, aki szerette nézni

Lajosnak nem túl szerencsésen indultak a dolgai a szex terén. Korán megházasították, és gyakorlatilag halvány fogalma sem volt arról, mit kellene tennie a hitvesi ágyban. A nászéjszakán állítólag a mamája kísérte el a hálószobába, és az akkori szokások szerint az udvaroncok vetkőztették meztelenre.

Ne csodálkozzunk, hogy ezek után nem volt túl sikeres  a folytatás… Mivel állandóan a trónörökös nemzéssel nyaggatták, végül nagyszerű ötlete támadt. Szépen becsücsült az éppen házasodó mostohatestvére hálószobájába, és „élő egyenes adásban” nézte végig a nászéjszakát. Ezután már valószínűleg derengeni kezdett, mit is várnak tőle, és végre boldoggá tudta tenni feleségét és népét egy utóddal.

II. Edward, a lovászfiúk rajongója

Az angol királyt nem igazán érdekelték uralkodói kötelességei, sőt, a felesége sem nagyon izgatta a hálószobában. Sokkal inkább a helyes fiúk tették boldoggá. Szeretője, Hugh Despenser minden igényét kielégítette, és állítólag még az utódnemzés is az ő közreműködésével lett sikeres. A nagy „akció” előtt ugyanis annyira felhevítette szexuális praktikáival fenséges szerelmét, hogy az végül a hitvesi ágyban is helyt tudott állni.

A szerelmespár története csúnya véget ért. Edward elűzte a királynét, aki azonban egy sereggel tért vissza, hogy revansot vegyen. A menekülő király szeretőjével együtt a lázadók kezére került. Despensert felségárulással vádolták és borzalmas, válogatott kínzásokkal kivégezték, Edwardot pedig börtönbe vetették. Haláláról több elmélet is született – igen elterjedt az a verzió, miszerint fogvatartói izzó ökörszarvat dugtak a végbelébe, hogy kegyetlenül, de külsérelmi nyomok nélkül tegyék el láb alól.

Nyitóképen II. Károly, forrás: Wikipédia

The post Perverz királyok: Milyen titkokat rejtenek az uralkodói ágyak? appeared first on Igazinő.

Számtalan erotikus festmény, rajz és szobor bizonyítja, mennyire szerették az érzékiséget. Nagyon népszerűek voltak például az ókori költőnő, Elephantis erotikus versei, aki egyébként tankönyvet is írt a szeretkezésről – konkrét gyakorlati tanácsokkal.

Tiberius római császár pedig annyira értékelte a hölgy költészetét, hogy saját hálótermének falára is felíratott tőle idézeteket. A falat az izgalmas verssorok mellett nemi aktust ábrázoló festmények és rajzocskák díszítették. Egyszóval a császár nem bízta a véletlenre, hogy kellően helytálljon a takaró alatt…

Kedvenc póz Pompejiben?

A pompejiek egyébként is szerették az erotikus festményeket, amik minden szexuális történést szinte leplezetlenül ábrázoltak. Ezekből következtetéseket vonhatunk le az akkori emberek szexuális kultúrájára vonatkozóan is. Úgy tűnik, a férfiak egyáltalán nem vártak szemérmes passzivitást a nőktől szeretkezés során.

Erről árulkodik például, hogy az aktust leggyakrabban „lovagló pózban” ábrázolták. Nem láthatjuk viszont a „hagyományos” verziót, amikor a férfi a hanyatt fekvő nőre hever. Nem csoda, hiszen ez a póz leginkább a kereszténység kialakulásakor terjedt el, az ókori kultúrákban nem ismerték – ezért is hívják misszionárius póznak.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

Az erotikus falrajzok, festmények egyébként nemcsak a vágy felkeltését szolgálták, hanem a fiatalok oktatását is. Az ifjak ezekből a képekből és az erotikus versekből jöhettek rá, mit is kell csinálni, ha szerelemre gerjednek… Arra viszont ügyeltek, hogy gyerekek szeme elé ne kerüljenek a pajzán ábrázolások.

Fallosz és fallosz mindenütt…

A férfi nemi szerv megformálásával már korántsem voltak ilyen óvatosak, hiszen annak nem csak szexuális jelentése volt. Védelmet, szerencsét és termékenységet hozó képességet tulajdonítottak neki. Ezért aztán Pompejiben szinte mindenhol fallosz szobrokba botlottál. Az egyik háznál például a pénisz szobrocska alatt egy tábla állt, a következő felirattal: „Itt lakik a boldogság.”

Fizetett gyönyör?

Természetesen bordélyházakat is találhattunk Pompejiben. Az egyik ilyen a Lupanare volt, ami a Vezúv kitörésével szinte teljes egészében konzerválódott az utókor számára. A vendégek itt egy kétemeletes épületben kergethették a gyönyört, a vágy felkeltését pedig képek segítették. A falfestmények annyira élethűen ábrázolták a falak között folyó orgiákat, hogy az 1800-as években a női turistákat be sem engedték ide. Féltek, hogy túlságosan megbotránkoznának.

A bordélyban férfi és női rabszolgák várták a kuncsaftokat. Nem voltak határok, a legextrémebb elvárásokat is ki kellett szolgálniuk. Emellett beszélgetőtársként is helyt kellett állni, ha a vendég úgy kívánta. Mivel Pompeji kereskedőváros volt, rengeteg kalandot kereső idegen megfordult az utcákon, így különösen jól működtek az ilyen jellegű üzleti vállalkozások.

Szexuális romlottság?

Az 1800-as években népszerű elmélet volt Pompeji pusztulását isteni büntetésként feltüntetni, amiért lakói szembementek a keresztény erkölcsökkel. Ma viszont már tudjuk, hogy a város szokásai egyáltalán nem voltak kirívóak a korabeli szemlélethez képest. Bár máshonnan közel sem maradt fenn ennyi tárgyi bizonyíték, egyéb forrásokból kiderül: az ókori kultúrákban nem kapcsolták a bűn fogalmát a testiséghez. Egyszerűen az életöröm természetes részének tekintették, és bolondok lettek volna nem élni vele…

Nyitókép: Karl Brullov: The Last Day of Pompeii, Forrás: Wikipédia

The post A szexuális romlottság okozta a város vesztét? appeared first on Igazinő.

Határok nélküli odaadással, kétségbeesett játszmák sorozatával, az ösztönök és a tudatosság furcsa keverékével harcolt azért a férfiért, aki emberek százezreit küldte szemrebbenés nélkül a halálba. De miért?

Szerelem vagy számítás?

Evát sokáig meglehetősen ártatlan leányzónak tartották, aki megrészegült egy hatalommal bíró férfi vonzerejétől. Ezt az elméletet valószínűsíti a köztük lévő nagy korkülönbség is, hiszen Hitler 23 évvel volt idősebb nála. A lány még a náci pártba sem lépett be, és viszonyuk alatt semmi befolyása nem volt a Führer politikai döntéseire.

Heike B. Görtemaker életrajzíró szerint viszont mégsem (csak?) az elvakult szerelem vezérelte, amikor kitartott Európa szörnyetege mellett. Nagyon is tisztában volt vele, hogy neve fenn fog maradni az utókor számára. Sőt, erről saját maga is gondoskodni kívánt. Ám Hitler döntései miatt nem volt könnyű dolga…

Házasodj és szaporodj!

A náci propaganda keretében Hitler bőszen hirdette a házasság és az árja gyerekek születésének fontosságát. Hogy meghozzák az emberek kedvét, a német művészetben egyre több akt jelent meg, és a nudizmust is lelkesen népszerűsítették. A meztelen embereket ábrázoló festményeken kiválóan felfedezhetőek voltak az ideális árja szerelmespár külső jellemzői: szőke, kerek mellű, hosszú lábú nő, és a szintén szőke, atletikus alkatú, meglehetősen nagy nemi szervvel bíró férfi…

A vezér 1933-ban még a bordélyházakat is bezáratta, hogy elősegítse a férfiak házastársi hűségét. És mivel szükség volt árja gyerekekre, nemes egyszerűséggel megtiltotta az óvszer használatát és az abortuszt. Ugyanebből az okból üldözte a homoszexuálisokat is.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

Anna Maria Sigmund osztrák történésznő A szexuális élet nem magánügy című könyvében hosszan részletezi, milyen intézkedésekkel kívánták akkoriban elősegíti a német faj szaporodását. A Faji és Telepítési Főhivatal okosai például még azt is kijelentették, hogy egy nő akár 20 gyermeket is képes szülni, ha nem halogatja túl sokáig a férjhez menetelt…

Hitler közvetlen környezetében sem engedte, hogy bárki lerombolja az ideális német család mítoszát. Amikor Goebbels túl heves érzelmeket kezdett táplálni sokadik szeretője, egy cseh színésznő iránt, hiába akart elválni feleségétől. Magdának elég volt elpanaszolni férje viselkedését, a Führer máris utasításba adta a férfinak, hogy térjen vissza a családjához.

Az “önfeláldozó hős”

A fentiek után talán csodálkozunk, hogy Hitler miért nem harmonikus családi életével bűvölte el híveit. Ám a vezér – bár nagyon is fontosak voltak számára baráti viszonyai és a párkapcsolat – szeretett úgy tenni, mint aki minden percét országának áldozza. „Én is szívesen megházasodnék, ha az nem lenne olyan rossz Németországnak” – mondta.

Az emberekben pedig tiszteletet ébresztett, hogy a nemzet „megmentőjeként” magányosságra kárhoztatja magát. Ráadásul német nők ezreitől kapott rajongó leveleket. Az, hogy nem házasodott meg, folyamatosan életben tartotta imádóiban a reményt, akik persze politikailag is támogatták. Ehhez viszont az Evával való kapcsolatát is titkolnia kellett…

Küzdelem Hitlerért

Evának tehát nem volt könnyű dolga. A vágyott házasság Hitlerrel szinte elérhetetlennek tűnt, és még a nyilvánosság előtt sem mutatkozhatott soha kedvesével. Ráadásul ott voltak a vetélytársak, akik bármire képesek voltak, hogy a vezér ágyába jussanak. Braunnak muszáj volt erőteljes és drámai tettekkel fenntartani kedvese figyelmét, így kétszer is öngyilkossági kísérletet követett el, amikor úgy érezte, hogy kapcsolatukkal gond van.

Valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy a kétségbeesése mennyire volt őszinte. Az azonban biztos, hogy Hitler előző élettársa, Geli Raubal önkezével vetett véget az életének, a vezért pedig iszonyatosan megviselte a dolog. Így nem volt nehéz kiszámítani, hogy érzékenyen reagál majd hasonló esetben… És valóban. A férfi, aki rengeteg ártatlan ember haláláért felelős, szelíd kiskutyaként „tért vissza” Evához az érzelmi zsarolás hatására.

Bármi vezérelte is Eva Braunt – szerelem vagy számítás -, egy biztos: nem ismert határokat. „Találkozásunk első pillanatától kezdve megfogadtam, hogy bárhová követlek, akár a halálba is” – írta egyik levelében Hitlernek. Így valószínűleg föld alatti esküvőjüket élete legszebb napjaként élte meg. Még akkor is, ha a házasság „örömeit” csupán egy napig élvezhette.

Utolsó levelében, amelyet nővérének írt, arra kérte rokonait, őrizzék meg levelezését, melyet Hitlerrel folytatott. Az egyik leghőbb vágya ugyanis az volt, hogy az utókor tudomást szerezzen Hitlerrel való kapcsolatáról…

Nyitókép: Wikipédia

The post Eva Braun: A lány, aki egy szörnyeteget szeretett appeared first on Igazinő.

Egy idő után Bencéből nyögések szakadtak ki, csak halkan, nehogy felébredjen a gyerek. Ez jó jel. Azt jelenti, hogy közeleg a vége… Mindjárt befejezi – biztatta magát gondolatban, miközben az ajkába harapott a türelmetlenségtől. Most kéne neki is önkívületben felhördülnie a gyönyörtől, de nem megy. Most sem. Sosem…

Érezte, hogy a férje teste görcsbe rándul fölötte, aztán lefordul róla. Ő meg úgy ült fel az ágyon, mintha ki akarna rohanni a világból. Mintha fogva tartották volna. Mintha erőszakkal gyűrte volna maga alá egy idegen, akitől menekülni kell. Már az ajtónál volt, szinte futott. Közben próbált valami kedveset mondani, mert házastársak között ilyenkor talán illene. De maga is hallotta, hogy a szavai üresek, a hangja fásult. Ugyan, kit akar becsapni?

– Hoznál egy kis vizet? – csendült fel Bence hangja az ágy felől. Némán bólintott. Hát persze. Egy jó asszonytól ez a minimum, ha már nem tudja szenvedélyesen odaadni magát a férjének. Ha már nem tud extázist átélni, de még eljátszani sem.

FORRÁS: UNSPLASH

Kisietett a konyhába, előtte magára kapott egy köpenyt, hátha Dodó felébred és kijön a szobájából. Kicsi még, négy éves. Nem tudja, milyen küzdelem zajlik körülötte azért, hogy ne csonka családban nőjön fel, hogy apja és anyja is legyen.

Ő még nagyon szeretne felnőtt lenni – nem érti, hogy a felnőttek sem tehetnek meg mindent. Sőt, sokszor olyan buták, hogy azt sem teszik meg, amit megtehetnének… Helyette rosszul választanak, hülyeséget csinálnak, aztán isszák a levét. Mint én – gondolta gyilkos öngúnnyal, miközben vizet töltött egy pohárba.

Egy perc múlva már nyújtotta a férjének. Közben próbálta kerülni a tekintetét. Miért lássa szerencsétlen Bence, hogy a felesége milyen elkeseredett, fájdalmas képet vág szeretkezés után? De aztán elöntötte a lelkifurdalás, és képtelen volt elfordulni a kiismerhetetlenül hallgató férfitól.

Bűnbánó arccal simogatta meg a széles, meztelen mellkast, ami az előbb még a testéhez simult – és közben egy szőrös mellkasra gondolt, amit simogatni szeretne. Beletúrt a sötét kefehajba – öt év házasság után jól ismerte a tapintását -, de közben egy másik férfi szőke tincsei után vágyakozott.

Aztán belenézett a férje mélybarna szemébe, melyből az utóbbi években egyre több fájdalom és elégedetlenség áradt. Most már nem lelkifurdalása volt – már gyűlölte magát. Mert az ostobaságával nemcsak a saját életét, de a férfiét is tönkretette. Úgy házasodni, hogy közben másra gondolsz, mást siratsz, másra vágysz… azt hitte, sokkal könnyebb.

Azt hitte, eléggé szereti a férjét ahhoz, hogy elfeledje azt a másikat, a nagy és lángoló szerelmet. Tévedett.

A vágyódás szép lassan felzabálta a hétköznapjait, a hétvégéit, az éjszakáit. A szexuális örömre való képességét. Egy idő után már képtelen volt bármit is érezni az ágyban. Pedig Bence szereti. Vonzó, jó, egyenes, őszinte, férfias. Hányan akarták már elszeretni tőle! De ő kitart, vagy legalábbis eddig kitartott. Talán még holnap is így lesz. De holnapután? Meddig marad türelme egy olyan feleséghez, aki képtelen szenvedéllyel ölelni őt, mert a teste más férfi után kiált?

Hirtelen rátört a félelem, hogy Bencét is elveszíti. Talán az is nagyon fájna… Úgy érezte, széttépik az agyát a kavargó gondolatok. Minden egyszerre zúdult rá: fájdalom, magány, rettegés, bűntudat. Ki kellett rohannia a konyhába, hogy ne a szobában bőgje el magát.

Csak állt a mosogató fölött, és valami borzalmas erejű, megtisztító zokogás rázta. Fogalma sem volt, mit sirat: az elszalasztott szerelmet, ami ilyen sokáig fájt? A férje türelmét és jóságát, ami bármikor elfogyhat? Vagy önmagát, amiért ilyen szívfacsaró akarás ellenére sem képes igazán szeretni azt, akit kellene?

Sokáig sírt, a könnyei rápotyogtak Dodó kiscsibés ivópoharára. Aztán nevetnie kellett, amiért ennyire hülye. „Nyomorult, ostoba picsa, hát szenvedj, ha szenvedni akarsz!” – suttogta magának. Végül letörölte a könnyeit, összeszedte magát, és megfordult, hogy visszatérjen a szobába. De rögtön érezte, hogy valami más. Mintha a szorongató nyomás, ami eddig fogva tartotta, valahogy kiszakadt volna belőle. Mintha a lakás is másmilyen lenne. A tárgyak. A szagok. A kislámpa fénye a szobában.

Csodálkozva nézte a férjét, aki meztelenül, felhúzott lábakkal ült az ágyon. Hirtelen őt is másnak látta. Vonzóbbnak, izgalmasabbnak, kívánatosabbnak. Odalépett hozzá, lassan megérintette a karját, a combját, a testét… Aztán ledobta magáról a köpenyt, és végre olyan szenvedéllyel tudta magához húzni a férfit, ahogy mindig is kellett volna. A régi szerelem elveszett – sikerült örökre elsiratni, hogy helyet adjon végre egy újnak, nemesebbnek és jobbnak. Az Igazinak.

Nyitókép: Unsplash

The post Gyötör, ha hozzám érsz az ágyban… appeared first on Igazinő.

A nő, aki mind kortársai, mind az utókor szemében egy hatalomra és szexre éhes, érzéketlen némberként lett feltüntetve. Pedig talán nem is álltak tőle olyan távol a mély érzelmek…

Élet egy gyengeelméjű férj oldalán?

Katalin korában eleve kevesen élhették át legálisan a szerelmet, a házasságkötések leginkább a családok érdekét szolgálták. Amikor 1745-ben örök hűséget esküdött Erzsébet cárnő örökösének, Péter hercegnek, a frigy nagyban hozzájárult későbbi hatalomra jutásához.

Nőként azonban egyáltalán nem hozott örömöt az életébe. Emlékiratai szerint a férje leginkább a játékkatonáival foglalta el magát. Egy alkalommal például azon kapta, hogy akasztással kivégzett egy patkányt, amiért az lerágta az egyik bábuja fejét…

Ráadásul Péter gyakran volt részeg – de józanul is képes volt durván és megalázóan viselkedni a feleségével. Többször kijelentette, hogy ha az anyja halála után trónra kerül, azonnal elválik, és a szeretőjét veszi maga mellé. Ezek után nem csoda, hogy Katalin nem gerjedt iránta szerelemre.

Mivel a hitvesétől nem kapta meg, amire vágyott, figyelme kifelé fordult. Eleinte csak a plátói szerelemnek hódolt, de később bátrabbá vált, és sorban jöttek a szeretők…

Az elbűvölő lengyel fiú

A 23 éves diplomata, Stanislaw Poniatowski kifejezetten szép férfi hírében állt. Katalint azonban valószínűleg nem csak ez fogta meg. A diplomata természetének szelídsége és műveltsége éles ellentétet képezhetett durva férjének jellemével – nem csoda hát, hogy beleszeretett.

A gyengédség és a testi örömök mellett további előnyökkel is járt a kapcsolat: szeretője révén belelátott a nemzetközi politikai ügyekbe. Ez hasznosnak bizonyult, az udvarban ugyanis egyre jobban elterjedt a nézet, hogy a cárnő halála után nem Péternek, hanem Katalinnak kellene uralkodnia…

Orlov kapitány, a nők kedvence

Ki tudja, Katalin meddig lett volna hűséges lengyel kedveséhez, ha a sors engedi. De nem engedte. A fiúnak vissza kellett térnie a hazájába, a nő figyelme pedig hamarosan Orlov felé fordult. A magas, jókötésű gárdista nagy népszerűségnek örvendett mind a bajtársai, mind a szebbik nem körében.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

Nem sokat kellett erőlködnie, hogy bejusson Katalin ágyába. A viszonynak pedig történelmi szempontból is jelentősége lett, hiszen Katalin neki köszönhette, hogy később kiállt mellette a gárda. Időközben ugyanis meghalt a cárnő, és Péter került a trónra, fél éves uralkodása alatt azonban szinte mindenkit sikerült magára haragítania.

Az udvar nagy része, a katonák és az orosz köznép is ellene fordult. Ráadásul még mindig azt hangoztatta, hogy el akar válni, hogy – az egyes beszámolók szerint kifejezetten csúnya – szeretőjét vegye feleségül. Szóval nem sok választást hagyott Katalinnak. A nő teljes szívvel támogatta férje uralmának megdöntését. 1762-ben pedig át is vette a hatalmat, és cárnővé koronázták.

A férfi, aki elfenekelhette a cárnőt…

Orlov ezek után még fontosabb helyet foglalt el Katalin szívében, hiszen jócskán szerepe volt a gárda puccsban. Némely dologban azonban túlságosan is hasonlított Péterre: szerette az italt, és durvaságért sem ment a szomszédba. A források szerint sokszor kékre-zöldre verte a cárnőt, ha nem tetszett neki valami – akinek ez nem volt ellenére…

Nem tudni, hogy pusztán eltűrte-e a durvaságot, vagy pedig egy-egy kiadós fenekeléssel tették izgalmasabbá a kapcsolatukat. Az biztos, hogy egy idő után mégis megunta Orlov erőszakosságát, és – bőkezű anyagi kárpótlás kíséretében – kidobta a férfit.

Patyomkin

Hamarosan jött az újabb szerelem. Vagy talán az igazi szerelem? „A Tied vagyok minden elgondolható módon és jogon” – olvasható a cárnő egyik levelében, amit a vonzó és kitűnő humorú Patyomkinnak írt. Egy ideig teljes harmónia volt köztük, sőt, egyes források szerint titokban össze is házasodtak. Két év után azonban vége lett a viszonynak, de Katalin ezután is sokat adott egykori szerelmese szavára.

Bár még számtalan szerető következett az életében, mégsem egyértelmű az olyan sokszor hangoztatott promiszkuitása. Gondoljunk bele, a mai emberek többségének simán van ennyi párkapcsolata, mielőtt megállapodik. Hogy tényleg szexéhes ragadozó volt-e, vagy csupán korának áldozata, talán sosem fogjuk megtudni. Egy biztos, nem volt unalmas a szerelmi élete…

Nyitókép: Wikipédia

The post Nagy Katalin cárnő: Élvezte vagy csak tűrte a szeretője ütéseit? appeared first on Igazinő.

A férjét 27 éve temette el, most egyedül él egy kis településen, családi házban. Még mindig művelgeti a kertecske egy részét, igaz, segítséggel. Nagy a rokonság, gyakran látogatják, mégis bőven van ideje gondolkozni, ő pedig gyakran mereng a világ változásain. Szerinte egy korban sem lehetett a nő ennyire boldog, mint most – és ugyanakkor ennyire boldogtalan.

„Régen más világ volt. Nem volt ennyi szerkentyű a konyhában, sem máshol. Nehezebb volt, de ezt szoktuk meg, fiatalként meg sem kottyant. Nem volt ennyi dolog kimondva és elnevezve sem. Nem írtak az újságok depresszióról, ami szülés után jön, sem arról, hogy a menstruáció milyen fájdalmas néha. Akkoriban egy lánynak vidámnak kellett lenni és teherbírónak. Nem illett panaszkodni, ha sajgott valamid. Havi bajról, felfázásról, görcsölésről még egymás közt se nagyon beszéltünk. Az volt a kapós, aki nem „nyafka”. Ha elterjedt valakiről, hogy kényes, nem kellett a legénynek.

Édesanyám úgy tanított: az a férfi, akire számíthatsz. Aki felelősséggel dolgozik a családért, bírja a munkát, nem iszik minden nap részegségig és nem ver. Szerencsém lett, ilyen férjet kaptam, becsülettel leéltük egymás mellett az életet. De nehéz ember volt, nagyon nehéz. A sz*x meg… hát csak nézek, mennyi mindenről beszélnek manapság, hogy jó a nőnek. Az én időmben ez nem erről szólt. Nem volt sok csók vagy simogatás. Az uram rávetett az ágyra, amikor kedve támadt, én meg hagytam. Nem éreztem jónak, inkább csak olyan szájösszeszorítósan elviseltem. Ez volt a dolgom: az asztalra meleg ételt tenni, az ágyban készen állni és tisztelettudóra nevelni a gyerekeket.

Most meg hallgatom a tizen-, huszonéves dédunokáimat, miket mesélnek. Örülök, hogy ma már másképp dívik a szerelem. Az egyik olyan sz*x pszichiáternek tanul (sz*xuálpszichológusnak – a szerk.), hát elsorolta nekem, hányféle helyen lehet öröme egy lánynak. Én meg csak furcsállom, mert régen nem tudtuk ezeket. Talán voltak szerencsésebb barátnőim, akiknek része lehetett ilyenben, de akkoriban valahogy senki nem törődött ezzel. Nem tanították meg a férfiaknak, milyen érintésekkel szerezzenek a párjuknak boldogságot.

Aztán biztosan akadt, aki rájött magától, mert gyengédebb, érzőbb fajta volt. Egyszer egy falubeli férfinek nagyon tetszettem, ő is nekem. Majdnem a szeretőm lett, de csak majdnem – túl aggodalmas voltam én ehhez. Egyszer-kétszer azért megcsókolt, a blúzom, szoknyám alá nyúlt. Akkor éreztem azt a csiklandós érzést, hogy kipirul az arcom, remeg a lábam, nem kapok levegőt. Sokszor gondoltam rá elalvás előtt, a férjem mellett.

Bánom-e, hogy nem voltam bátrabb? Mai napig sem tudom.

Forrás: Unsplash

Azt se tudom, Jánosnak volt-e szeretője. Sose láttam jelét. Nem szeretett érzelegni, beszélni sem sokat, de égett a keze között a munka. Egyszer, amikor beteg voltam, az ölében cipelt kilométereken át a doktorhoz a hidegben. Azt mondta, cseppet se féljek, nem hagy meghalni. Magas lázam volt, félrebeszéltem, de a mai napig emlékszem erre a pár szóra…

Egyetlen férfival éltem le az életem, el sem tudom képzelni, milyen lehet, amikor több embert is magadhoz engedsz. Örülök, hogy most már több választása van a fiataloknak. Az unokám szokott hozni magazinokat, azokban leírják a férfiaknak, hogyan bánjanak jól a nőkkel – és a nőknek is, fordítva. Úgy látom, valahogy mégis nehezen találják szegények a boldogságot. Öreg vagyok én már ahhoz, hogy kitaláljam, miért. Csak meghallgatom a történeteiket, ők meg azt mondják: „Jaj, mamus, a te idődben minden egyszerűbb volt.” Pedig dehogy.

Nem egyszerűbb volt… csak egyféle.

Hogy lennék-e fiatal ebben a mai világban? Magam sem tudom…”

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Régen nem várták a férfitól, hogy örömöt okozzon az ágyban! appeared first on Igazinő.

Eszébe jutott, hogy azon a napon is kék ruhát viselt, amikor elcsábította XV. Lajost. Milyen csodás pillanat volt! És milyen könnyű „hadviselés”! Az egyik nap varázslatos kék ruhát öltött és rózsaszín hintóban suhant el a király orra előtt, másnap pedig kék hintóban és rózsaszín ruhában tette meg ugyanezt.

A hatás felülmúlhatatlan – és kiszámítható – volt. Majd jött az a bizonyos maszkabál, ahol kurtizánnak öltözve mutatták be a királynak… Igen, azóta évek teltek el, és Lajos szíve még mindig az övé.

„Miért okoz gondot a nőknek egy férfi meghódítása és megtartása?” – kérdezte magában csodálkozva, miközben szemrevételezte az arcára felkent pirosító tökéletességét. Hiszen mi sem egyszerűbb ennél! Stílus, szépség, szenvedély és gondolatok. Ez kell a férfiaknak. Ha egy királynál működik, hát mindenkinél működik.

Persze tudta, hogy sokan irigylik. Mert ha valakinek már 9 éves korában megjósolják, hogy a király szeretője lesz, ráadásul olyan előkelő nevelést kap, mint ő, akkor annak biztosan könnyű. De nem – neki is meg kellett küzdenie mindenért.

Már gyerekként a zárdában tudta, hogy nem hibázhat. Aztán visszakerült a szülei párizsi otthonába, ahol magántanárok képezték. Nem engedhette meg magának, hogy holmi jóslatokra hagyatkozzon. A szépsége mellett a műveltségével is le akart nyűgözni mindenkit. Énekelt, metszeteket készített, rajzolt. És lám, mára még Rousseau és Voltaire is rajongva beszél róla. Mert nemcsak regényeket olvas, kiismeri magát a filozófiában és a politikában is. „Méghogy egy nő nem lehet okos…!” – kacagott a tükörképére.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

– Madame Pompadour! – perdült be izgatottan a szobalány az ajtón. – A király már várja!

– Várjon csak. Üzenem, hogy mindjárt elkészülök.

– Hogy lehet ilyen gyönyörű, asszonyom? – bukott ki a lányból a kérdés. Az elismeréssel vegyes irigy hang hallatán nevetnie kellett.

– Nos, ha a lányom lennél, megtanítanálak rá. Így azonban magadtól kell rájönnöd.

Egy percig még kuncogott a szobalány savanyú ábrázatán, de aztán elkomorult. Igen, ha élne a lánya, aki kilenc évesen hagyta el a földi világot, neki talán továbbadná az egyszerű titkot, hogyan kell ellenállhatatlan nőnek lenni. De eltemette, ahogy a csecsemő fiát is. A házasságából szinte csak ennyi emlék maradt, a két halott gyermek.

Mégsem volt hiábavaló annak idején hozzámenni Charles-hoz, szögezte le magában, miközben felhelyezte az utolsó szépségpöttyöt az arcára. Első lépcsőfoknak tökéletes volt, hiszen nemesember. Ő azonban ennél többre teremtetett. Királyi ágyba.

Mielőtt kilépett a szobája ajtaján, még egyszer végignézett magán. Majd – szépsége és ereje teljében – méltóságteljesen a királyi háló felé vonult. Nem zavarták az irigy, rajongó vagy sóvár tekintetek. Nem érdekelték az intrikák, a frigidségéről szóló pletykák. Nem bizonytalanították el a vetélytársak. Mintha valami titokzatos varázsló megsúgta volna neki, hogy XV. Lajos szíve örökre az övé.

Nem ismerte a jövőt. Nem tudhatta, hogy az egészsége folyamatosan gyengülni fog – hogy szépségén hiába könyörülne meg bárki emberfia, a gümőkor annak sem fog kegyelmezni. Nem sejtette, hogy évek múlva már csak az eszével és a személyiségével tartja fogva a király szívét, a szenvedély hatalmát elveszíti. De bármi is történt, hitt a saját különlegességében. És talán pont ez tette a királlyal való kapcsolatát is különlegessé.

Ez a magabiztosság, ez a törhetetlen kisugárzás áradt belőle ezen az estén is, ahogy belépett a királyi hálóba. Kacér pillantást vetett a türelmetlen Lajosra, vágytól fojtott hangon üdvözölték egymást – majd az ajtó bezárult a kíváncsi szemek előtt…

Nyitókép: Wikipédia

The post Madame de Pompadour: Csábítsd el a királyt szexszel, tartsd meg anélkül! appeared first on Igazinő.

Elsőre persze rávághatnánk, hogy mindez evidencia, és szakemberek százai csépelték már zsibbadtra az ujjukat a billentyűzeten, amikor arról írtak, mennyire fontos utódainknak a törődés. Én azonban most a másik oldalról közelítem meg a kérdést. Egy kamasz anyukájának a szempontjából, aki az elmúlt majd’ másfél évtized alatt igyekezett a legaktívabb törődést megadni.

Aki rekedtre szavalta és énekelte magát mondókákkal és gyerekdalokkal azokban az években, amikor erre volt szükség. Aki örömmel mutatta meg a világot és válaszolt a százezredik „Miért?”-re is. És akinek aztán a kamaszkor beköszöntével át kellett értékelnie, hogyan is működik a gyermekével közös világ.

Mert bizony másként.

Ma is – ahogyan régen – divat szidni a tinédzsereket. Hogy flegmák, csak a telefont nyomkodják, nem tudják, mi az igazi kitartás és kötelesség. „Bezzeg a mi időnkben!” Holott az igazság az, hogy a kamaszkor minden időben ugyanazt jelentette. A szülők felől a kortársak felé, a külső valóság felől a belső világ felé fordulást. Mindegy, voltak-e videójátékok vagy sem, kamaszként én is ugyanolyan „elvarázsolt” lettem, mint a mai tinik. Ugyanolyan éles kritikával szemléltem a világot, a felnőtteket, kerestem önmagam és próbálgattam a szárnyaim.

Ma pedig hatalmas könnyebbség, hogy minden egyes érzésemre emlékszem abból az időből. Mert szülőként épp ez segít abban, hogy ijedtség és elbizonytalanodás nélkül kísérjem a fiam ugyanezen az úton. Sokaknak azonban rémületes, hogy ugyanazt a gyereket, aki két éve még lelkesen túrázott apával/anyával, egyszerre csak nem lehet semmi ilyesmire rávenni. Hogy ugyanaz a gyerek, aki régen órákat csacsogott az iskolai élményeiről, most hazaérve bezárkózik a szobájába. És nem a konyhában lóg veled, amíg főzöl, hanem a haverjaival videócsetel…

Forrás: Unsplash

Az ijedős szülőknek azonban az a jó hírem: igenis érdekled a kamaszt. Tessék, most már egy hivatalos felmérés is alátámasztja. De enélkül is érezheted számtalan spontán, meghitt pillanatból… Amikor szó nélkül odalép és megölel. Amikor figyelmességből meglep egy csokival. Amikor órákig mesél, mint rég – csak nem biztos, hogy az általad kért pillanatban, hanem akkor, ha épp kedve támad kitárulkozni.

A kamaszok bizony – bármennyire is úgy tűnik, hogy csak a telefont nyomkodják – a felmérés tanulsága szerint számon tartják, mennyit törődik velük a szülő, ha gondjuk van. Megjelenik-e egy számukra fontos sporteseményen, fellépésen. Ott van-e fizikálisan és lélekben, amikor támogatásra van szükségük. Szóval semmi pánik, a befektetett érzelmi és gyakorlati energiának egy cseppje sem vész kárba! A letett alapok a helyükön vannak – most nekünk, szülőknek kell egy másik üzemmódhoz alkalmazkodni.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Fontos vagy a kamasznak – akkor is, ha néha nem úgy tűnik! appeared first on Igazinő.