A napok villámgyorsan eltelnek anélkül, hogy megélnék belőlük bármit is. Az események és a találkozások megtörténnek, de szinte semmit nem fogok fel belőlük. Olyan, mintha a távolból nézném saját magamat, ahogy a testem önműködő üzemmódba kapcsol, és elvan robotpilótán amíg le nem merül az akksi. Vagy már le is merült, azért történik mindez. Nincsen kedvem semmihez és céltalanul telnek el az órák. Nem lelem örömömet olyan dolgokban, amiket korábban szerettem csinálni, mint pl. a főzés. Kényszernek, nyűgnek, muszájnak élem meg.

Tulajdonképpen azt sem tudom megfogalmazni, hogy mire lenne szükségem

Talán erre mondják azt, hogy “megkopott a fénye”. Ugyanazt a 2 macinacit hordom felváltva, a házból pedig csak szükség esetén teszem ki a lábam. Legalább még nem nyúltam az alkoholért. Tulajdonképpen azt sem kívánom, nem vágyom arra, hogy valami tompítsa ezt az ürességet, mert maga vagyok az üresség, még a késztetés sincs meg bennem, hogy elnyomjam magamban ezt az érzést. Mert nincs is érzés.

Ezt hívják kezdődő depressziónak? Vagy ez már a haladó fázis? 

Kint legalább 30 fok van, a kertben a gaz lassan a derekamig ér, olyan régen nyírtam füvet. Egyszerűen nincs erőm hozzá. Süt a nap, csodálatos idő van, és ettől csak még rosszabb az egész, mivel semmi kedvem kimenni a levegőre. Egyetlen dolog van ami jól esik: az alvás. Délután, este, amikor csak lehet. Talán ez azért van, mert amíg alszom, addig sem foglalkozom ezzel a tanult tehetetlenséggel, önmagam áldozattá avatásával.

kép forrása: Midjourney

Kellemetlen, hogy a munkám a kreativitáson alapul, amiből most a legkevesebb van. Igyekszem ezért olyan feladatokat vállalni inkább, amihez nem kell túl sokat gondolkodni és nem igényel brainstormingot. Excel tábla hegesztés, árajánlatkérések, adminisztráció, minden, ami favágó munka és lehet automata üzemmódban végezni.

Vajon mit látnak kívülről az emberek?

Én vagyok a vidám depressziós, mint Jim Carrey vagy megboldogult Robin Williams? Akiről kívülről nem látszik, hogy bent szenved? Vagy azért szembetűnik, csak inkább nem szólnak róla, mert nem tudják, hogy mit mondjanak, vagy mert nem akarnak megbántani, vagy szimplán nem érdekli őket?

Olyan érzés, mintha tehetetlenségből építettem volna egy kényelmes puha fészket, amiből nem lehet kimászni. Körbeölel, elálmosít, eltompít. A tudat, hogy mindenért más a hibás, és én csak az események elszenvedője vagyok, olyan, mint egy meleg takaró. Jó elbújni alá. Szar az életem, így alakult, nem tehetek róla, ez van. Felelősséget nem vállalni olyan könnyű.

Azt hiszem hivatalosan is kijelenthetem, hogy szétestem. Melyik a legrövidebb út visszatalálni önmagunkhoz? 

Nyitókép: Midjourney

The post Melyik a legrövidebb út visszatalálni önmagunkhoz? appeared first on Igazinő.

• milyen érzés?
• nem félsz, hogy nincs visszaút?

Vajon kiábrándítok mindekit azzal, ha azt mondom, hogy semmi nem változott ahhoz képest, hogy tegnap még menyasszony voltam, ma meg már feleség? Tegnap ugyanúgy szerettem a páromat, mint ma, egy grammal se jobban. És egyáltalán, miért és mitől kéne félnem? Értem, hogy a kimondott igennek súlya van, hiszen kinyilvánítod a rokonaid, barátaid és talán még Isten színe előtt is, hogy te emellett a nő/férfi mellett döntöttél. Ez felelősséggel jár, vállalod, hogy hivatalosan is a társa leszel annak az embernek, akivel jobb esetben már egy ideje együtt vagytok. De miért kell, hogy ez félelemmel, lemondással járjon? Pontosabban miért kapcsolják össze sokan fejben ezt a fajta elköteleződést valamilyen negatív tartalommal?

Kép forrása: Midjourney

A házasság börtön vagy szabadság?

“Bilincs vagy ékszer?” – teszi fel a kérdést Paksi Endre, az Ossian énekese az egyik dalában. Szerintem rég rossz, ha börtönként éled meg a házasságot. Ha már odáig jut a kapcsolatotok, hogy inkább rabnak érzed magad, és ezt felismered, és minden próbálkozásod ellenére képtelen vagy/vagytok változtatni, akkor előbb-utóbb úgyis lépni fogsz. És most nem az előre elrendelt, kényszerházasságokról beszéltek. De ha már a kimondott igen után ezt érzed, ott tényleg komoly probléma van a fejben. És a szívben is.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) egy korábbi felmérése szerint a magyar házasságok közel fele válással végződött.  Nem célom firtatni az okokat, de ez az arány ad némi magyarázatot arra, hogy miért állnak hozzá sokan ennyire bizalmatlanul a témához.

Igen = Mindenki más NEM

Egy pszichológus mondta, hogy ha rá igent mondasz, az azt jelenti, hogy tulajdonképpen mindenki mást elutasítasz. Tehát a mélyben meghúzódhat egy “veszteség érzés”, egy lemondással járó negatív tévképzet vagy félelem. Hiszen, ha én őt választom, azzal elveszem magamtól azt a lehetőséget, hogy bárki mással együtt lehessek. Nem igaz? Ezzel a döntésemmel Bélával leélhetem az életemet, de Józsival meg Ferivel már nem számolhatok a jövőben. Kivéve, persze, ha félrelépek. Micsoda áldozat ez annak, aki nem őszintén és szívből mondja ki az igent.

Szerintem ez a lemondás, ez a képletes áldozathozatal járhat azoknak az embereknek a fejében, akik megkérdezik tőlem, hogy: “Na és nem bántad meg?”

Nyitókép: Midjourney

The post A házasság börtön vagy szabadság? appeared first on Igazinő.

Naponta több tízezer döntést hozunk akár észrevétlenül is az életben maradásunk, a fejlődésünk és a jóllétünk érdekében. Az, hogy boldogan éljük-e az életünket, szintén döntés kérdése. De vajon hogyan hozzunk jó döntéseket? Fejleszthető-e a döntéshozatal? Van-e bevált módszer, ami hozzásegít egy kiegyensúlyozott, tudatos élet megteremtéséhez?

Október 14-én és 15-én rendezik a várban a 9. Világsakkfesztivált, melynek központi témája idén a döntéshozatal. Polgár Judit, a világ legjobb női sakkozójával, Vigvári Vendel világbajnok magyar válogatott és az FTC vízilabdázójával, Vizi E. Szilveszter Széchenyi-nagydíjas orvos, agykutatóval, és Fogarasi Norbert, a Morgan Stanley budapesti irodájának vezetőjével beszélgettünk arról, hogyan lehetünk sikeresebbek, és hozhatunk jó döntéseket a sakk segítségével.

Polgár Judit – minden idők legjobb női sakkozója, a Világsakkfesztivál alapítója

A jó döntés elsősorban önbizalom kérdése

A sakkban nagyon fontos, hogy felismerjük, melyik stratégia a számunkra legjobb, így könnyen kiszortírozhatjuk, amire nincs szükségünk. Ha jól érzed magad a bőrödben és komfortosan mozogsz a pályán, többnyire jó döntéseket hozol. Ehhez elsősorban ismerned kell önmagad. Voltak a karrieremben olyan időszakok, amikor mindenáron nyerni akartam, ezért gondolkodás nélkül mentem előre, mint az eszelős.

Mivel nem vettem észre, ha rossz formában voltam, ilyenkor általában vesztettem. Az sem ritka, hogy egy játékost csak pár lépés választ el a győzelemtől, ám, emiatt túlságosan elbízza magát és végül veszít. Ezért fontos, hogy koncentráljunk, bízzunk magunkban, de képesek legyünk az önkontrollra is. A sakkal ezt nagyon jól lehet gyakorolni.

Ahogyan a sakktáblán, úgy az életben is mindig minden folyamatosan változik, ezért akkor hozhatunk jó döntéseket, ha alkalmazkodunk a kialakult helyzethez. Szerintem a rugalmas gondolkodás a túlélésünk záloga. Ezen kívül ne feledjük, hogy hibázni ér, hiszen hiba nélkül nincs fejlődés, és mindig kapunk esélyt a javításra.

Polgár Judit Sakkalapítvány, Jaksa Tímea

Pályafutásom elején előfordult, hogy a sakktábla egy adott részére koncentráltam, ezért nem vettem észre, hogy mi zajlik a teljes pályán. A figyelmedet érdemes arra tréningezni, hogy átlásd az összefüggéseket, így könnyen felismerheted, hogy hol az a pont, ahol már tarthatatlan a helyzet, és újra kell tervezni. Egy válás, egy másik országba költözés vagy a munkahelyváltás mind nehéz döntések elé állítják az embert. Ha sakkozol, tudat alatt is fejleszted azokat a képességeket, amik segítenek az adott pillanatban meghozni a számodra legjobb döntést.

Vigvári Vendel – világbajnok magyar válogatott vízilabdázó

A sakk megtanít felelősséget vállalni a tetteidért

A vízilabda csapatjáték, mindig van, aki korrigál helyettem ha hibázok, a sakkban viszont csak magamat okolhatom, ha rosszul döntök. Mióta sakkozom, játékról játékra egyre több helyzetet felismerek, ami segít a kreativitás kibontakoztatásában. Ennek hasznát veszem a vízilabdában is, mivel ez azt jelenti, hogy legtöbbször jók a megérzéseim, és bátran hallgathatok rájuk, amikor döntenem kell.

Minden fiatalnak, aki sportolói karriert szeretne építeni, azt javaslom, hogy kezdjen el sakkozni. Nemcsak a stratégiai gondolkodás vagy a kreativitás fejlesztése miatt, hanem mert kapcsolatokat is építhetünk vele. Amikor utazunk egyik meccsről a másikra, és a reptéren leülünk sakkozni, gyakran beszáll a játékba egy idegen, így a sakk új barátságokat is hoz az életembe, amiért nagyon hálás vagyok.

Vizi E. Szilveszter – Széchenyi-nagydíjas orvos, agykutató

 

A sakkozó és a tudós ugyanúgy gondolkodik

Aki a sakkozó fejével tud gondolkodni, nyomás alatt, rövid időn belül az életben jobban ki tudja választani a lehetőségek közül a számára legjobbat. Emellett a játék megtanít váratlan szituációkban is higgadtan reagálni és megfontolt döntéseket hozni. Én a természet adta csodák, és az emberi idegrendszer titkainak feltárásával foglalkozom, és a legnagyobb felfedezéseimet és sikereimet is annak köszönhetem, hogy a sakk folyamatosan fejlesztette a kreativitásom, és megtanított intuitíven gondolkodni.

Az agyunkban lévő bonyolult ideghálózatokban élményeket, képeket, a múlt mozaikjait, mások sakkjátszmáit, tudományos eredményeit, publikációit raktározzuk el. A kreativitás azt jelenti, hogy ezekből a memóriánkban őrzött elemekből képesek vagyunk új dolgokat összerakni, és olyan ötleteket előhívni, melyek segítenek minket egy jó döntés meghozatalában. A sakk többek között a memória fejlesztése mellett ezt a képességet is fejleszti.

A gyermeki kíváncsiság ott van a kutatói magatartásban és ott rejtőzik a sakkozó lelkében is. Vajon mit lép az ellenfél? Vajon mi történik, ha kísérletezek ezzel vagy azzal? Ez az attitűd előre visz minket az életben, ezért érdemes megőrizni, fejleszteni. Ha pedig szeretnénk idős korban is frissen tartani az elménket, arra bátorítok mindenkit, hogy kezdjen el még ma sakkozni!

Fogarasi Norbert – a Morgan Stanley budapesti irodájának vezetője

Ahogy a sakkban, úgy az üzleti életben is csak akkor lehetünk sikeresek, ha szemmel tartjuk az órát

A sakk segít abban, hogy jó döntéseket hozzunk időzavarban, stresszhelyzetben. Minden sakkozó tudja, hogy a győzelem kulcsfontosságú eleme szemmel tartani az órát. Egy sakkállás tökéletes kielemzése nemes cél, de sokszor az vezet győzelemhez, ha pragmatikus döntésekkel inkább megőrizzük az időelőnyünket. A pénzügyekben a gyorsan változó piaci fejlemények gyors döntéseket kívánnak meg. A szoros határidők és váratlan piaci események gyakran hatékony időgazdálkodást követelnek meg az üzleti élet szereplőitől.

A sakk segít abban is, hogy könnyebben felismerjük a mintázatokat, amelyek alapján jó döntéseket hozhatunk. A magasabb pontszámú sakkozó sokszor nem azért győzi le ellenfelét, mert többet lát vagy pontosabban kalkulál, hanem azért, mert gyorsabban ismeri fel és értékeli a különböző a variációkat. Mindez a mai adatközpontú világban is fontos.

Nyitókép: Polgár Judit Sakkalapítvány, Jaksa Tímea

The post Sakkozz egy kiegyensúlyozottabb életért appeared first on Igazinő.

Amikor a párod elkezd tudatosan leépíteni, és szépen lassan elpárolog az életedből, az a slow fading. Nem egy újkeletű dologról beszélünk, hiszen ezt a fajta “szakítási stratégiát” művelik az emberek már egy ideje, viszont mostanában kapott saját címkét, ezért megérdemel egy írást.

Nem szakítasz, csak lassan felszívódsz

Mint a slow fading jelenség egykori művelője és elszenvedője, emlékszem, hogy mi játszódik le az elkövető (és az áldozat) fejében és lelkében. Leépíteni egy kapcsolatot úgy, hogy lassan kétségeket gerjesztesz a másikban talán az egyik legkegyetlenebb dolog amit a pároddal tehetsz.

Sokan bújnak el amögé, hogy “talán kevésbé fáj”, ha szépen lassan adagolják a mérget. De azt nem veszik számításba, hogy a kétségek és a bizonytalanság hatványozottan nő, ahogy az egyik fél lassan szivárog el a kapcsolatból. A tartós, akár hetekig-hónapokig is elhúzódó “szakítás” fokozza a partner szorongását, és a sebezhetőség érzését hagyja maga után. Ezen felül hosszú távon romboló hatása van az önbizalomra, önértékelésre és a következő kapcsolatba vetett bizalomra, megnyílásra is.

Nem vagy elég bátor…

Ez egy gusztustalanul önző és egyben gyáva módja egy párkapcsolat lezárásának. Azt jelenti, hogy nem vagy elég bátor beleállni a döntésedbe, és őszintén megmondani a másiknak, hogy már nem látod a közös jövőt. Én egy 9 évig tartó kapcsolatot zártam végül slow fadinggel, és több mint fél éven át húztam a szakítást. Azt gondoltam, hogy ezzel mentálisan “felkészítem” a másikat a közeledő végre. Talán könnyebben tudja majd fogadni amikor végülis bejelentem, hogy nem vagyok már szerelmes, és külön úton szeretném folytatni.

Persze, csak az ő érdekében!?

Úgy gondoltam, hogy ezzel neki teszek jót, pedig valójában nem mertem a szemébe nézni és vállalni, hogy mit érzek. Féltem a radikális lépésektől, mert a szakítás komoly érzelmi megterheléssel jár. Bele sem merek gondolni, hogy milyen kínokat élhetett át a volt párom az alatt az idő alatt amíg én egyre ritkábban találkoztam vele, egyre kevesebb közös programot szerveztünk, és egyre felszínesebb dolgok felé tereltem a beszélgetéseket. Mennyi kérdés merülhetett fel benne, amiket nem mert feltenni, és mennyi fájdalom maradhatott utánam.

A másikra hagyod a piszkos munkát

Egy plusz csavarral megspékelt fajtája a slow fading-nek, amikor nem te mondod ki a viszlátot miután előkészítetted a terepet, hanem addig kínzod a másikat az eltűnéssel, hogy végül neki lesz elege az egészből, és elköszön helyetted is. A szakítással járó felelősség legapróbb súlyát sem kell így a válladon cipelni. Hiszen elintézed csendben és okosan, hogy végül a másik hátráljon ki a kapcsolatból. Elég pár vállvonogatás és megjátszott bánatos sóhaj, azzal le is tudtad a nehezét.

Én is visszakaptam ezt az élettől

Ezt én négy év együttlét után szenvedtem el – a karma jól végezte a dolgát. Emlékszem, hogy a szakadék széléről is próbáltam megmenteni a kapcsolatot, hiszen szerettem azt a férfit, és elmondása szerint ő is szeretett. Úgy kezdődött, hogy először megkért, hogy a vasárnapjait hagyjam szabadon, szeretné, ha az az ő napja lenne és ne keressem. Én ezt tiszteletben tartottam, hiszen mindenki vágyhat az egyedüllétre.

Kép forrása: Unsplash

Aztán már egyre több magányos napot igényelt, és a munkája is kezdett fontosabb lenni az együtt töltött időnél. Mivel érezte, hogy még mindig ragaszkodom hozzá, radikálisabb eszközökhöz folyamodott, mire rádöbbentem, hogy ez nem oké és végül én szakítottam. Ő megkönnyebbült, én pedig ott maradtam összetörten, és magamat hibáztattam az egész miatt. 

Sokat tanultam ebből a két esetből és az az igazság, hogy tisztább és korrektebb ha vállalod magad, és nyíltan megmondod a párodnak, ha már nem szeretnél részt venni az életében. Joga van tudni, ha már nem akarsz több energiát fektetni a kapcsolatba, arról nem beszélve, hogy könnyebben megbírkózhat a veszteségélménnyel. Aztán mindkettőtök élete mehet tovább a maga kis medrében, felesleges tüskék nélkül.

Nyitókép: Unsplash

The post Gyáva vagy szakítani, ezért inkább elpárologsz a kapcsolatból? appeared first on Igazinő.

Kamikaze húzás a részemről, de végigdaráltam az utóbbi fél évben David Attenborough összes dokumentumfilmjét az elmúlt 2-3 évből – és nagyon fájt. A világ kedvenc természettudósa szavaival nyílegyenesen a szívedbe talál, ha egy icipicit is érdekel a saját és a családod jövője. Minden tipikus fenntarthatósági bullshitet mellőzve eléri, hogy feltörjön belőled valahonnan mélyről a szégyen, és elgondolkozz azon, hogy mennyi időnk maradt és mit tehetünk… Azért, hogy a gyermekeink, unokáink is el tudjanak még menni kirándulni a Pilisbe anélkül, hogy megfulladnának a mérgező gázoktól, vagy sugárfertőzést kapjanak kilépve az utcára.

Persze számít a civil szervezetek munkája és az, hogy a média több-kevesebb sikerrel igyekszik a klímaváltozás témáját a felszínen tartani, de valódi mentőövet szerintem a most óvodába és iskolába járó fiatalok tudnak dobni nekünk és az egész bolygónak. Ezt is akkor, ha aktívan bevonjuk őket fenntarthatósági projektekbe és arra tanítjuk őket, hogy mennyire fontos vigyázni a Földre, kezdve a közvetlen környezetünkkel.

Álmomban nem gondoltam volna, hogy teljes szívvel egy nagyvállalat mellé állok, most mégis megteszem, mert elképesztően fontos és hiánypótló, amit létrehoztak az elmúlt két hónapban. Az E.ON Hungária Csoport ugyanis meghirdette a Föld bajnokai pályázatot, ahol összesen 25 millió forintot osztanak szét a Földért aktívan tenni akaró óvodai és iskolai közösségek között. A pályázat célja a környezeti fenntarthatóságra nevelés támogatása és népszerűsítése, egy-egy pályázó akár 2,5 millió forint támogatást is nyerhet. Ez – valljuk be -,  hatalmas segítséget jelenthet manapság egy oktatási intézménynek.

A pályázati program során olyan megoldásokat, közösségi kezdeményezéseket keresnek, ahol a közös munka és élmény hozzájárul a gyerekek oktatásához és neveléséhez. Rajtuk keresztül pedig tágabb környezetük szemléletformálásához. Igenis számít, hogy egy osztály a tanárnővel és esetleg pár szülővel elkirándulnak a helyi patakhoz, hogy megtisztítsák a beledobált szeméttől, és hogy közben felhívják a gyerekek figyelmét ennek az akciónak a jelentőségére.

Forrás: E.ON

Az energiacég a pályázatokat a megújuló energia, az energiahatékonyság, a klímavédelem, az üvegházhatású gázok, a levegőtisztaság, a vizek védelme, az újrahasznosítás, a természeti erőforrások és a biodiverzitás témakörében várja. A részletes pályázati kiírást és pályázati lapot a Föld bajnokai oldalon találják meg az érdeklődők. A pályázatokat május 1-ig lehet beküldeni afoldbajnokai@eon.hu e-mail címre.

“Azért fontos az E.ON pályázata, mert az ovisoktól kezdve egészen a középiskolásokig mindenkinek ad lehetőséget, hogy ne csak elméleti szinten, hanem a gyakorlatban is meg tudják valósítani azokat a fenntarthatósági programokat, amikre egyébként nem biztos, hogy lenne lehetőségük” – mondta el Kump Edina környezetkutató, a Föld bajnokai pályázat zsűritagja.

Kérek szépen minden pedagógust, aki szeret a gyerekekkel például magaságyásokat gondozni, fát ültetni vagy bármilyen kreatív zöld programot szervezni, és aki érez magában egy pici motivációt és energiát, hogy pályázzatok ezekre a fenntarthatósági projektekre. És kérek minden szülőt, aki olvassa ezt a magazint, hogy fogjatok össze a sulival és/vagy az ovival és jelentkezzetek a Föld bajnokai pályázatra! Mert ez nemcsak egy jó anyagi lehetőség az intézmény számára, hanem egy szuper eszköz a környezettudatos nevelésre, arra, hogy még időben reagáljunk David Attenborough súlyos jóslataira.

Nyitókép: E.ON

The post A gyerekek mentik meg a Földet! appeared first on Igazinő.

A Pagony, az ország első gyerekkönyvesboltjával beírta magát a történelembe és a 2001-es Pozsonyi úti nyitásuktól indulva meghatározó szereplőivé váltak a hazai gyermekirodalomnak. Mára 13 könyvesbolttal, közel 1000 saját kiadású klasszikus és kortárs gyerekkönyvvel, egyedi fejlesztő játszószobákkal és programokkal, valamint saját készítésű játékokkal teszik boldogabbá a kicsiket és a nagyokat. Ezenkívül nagy gondot fordítanak (nem csak) a szülők érzékenyítésére a kortárs gyermekirodalom iránt és találnak alkalmat arra, hogy beavassák a felnőtteket (is) a gyermeklélektan mélyebb megértésébe.

Nyitottságukkal és a magyar gyermekirodalomhoz fűződő friss látásmódjukkal biztos vagyok benne, hogy az utóbbi 20 évben nagyon sok család életminőségén javítottak. Mivel szimpatikus amit csinálnak, nem is volt kérdés, hogy elmegyek a Dió nyitó eseményére.

A tavasszal nyílt Bakáts Pagony egyik eladója csak egy szöget szeretett volna beverni a bolt egyik oldalsó falába, de legnagyobb meglepetésre sikerült a szomszédban üresen álló üzlethelyiségbe is átkukkantania a kis lyukon. Így derült ki, hogy a könyvesboltból közvetlen átjárást lehet kialakítani a mostani kávézóba. A Pagony így valóra válthatta újabb nagy álmát, hogy egy különleges kávézót (azaz reggeliző és brunch bisztrót) varázsoljon az elmúlt időben gyökeresen átváltozott Bakáts tér Tompa utcai sarkára. A tulajdonosok elképzelése szerint a hely akár Budapest egyik új kulturális központjává is válhat – nem csak a kisgyerekes családok számára.

A Pagony új kávézójának designját stílusosan Dániel András Kicsibácsi, Kicsinéni (meg az Imikém) című, 2013-ban megjelent kötete inspirálta. A kétszintes kávézó hangulata, berendezése mind-mind a Kicsibácsi, Kicsinéni sorozatban megírt, megrajzolt varázslatos fantáziavilágot idézi. Kicsibácsi és Kicsinéni egy kicsi dióban élnek, a kávézó e kényelmesen belakott dió elképzelt berendezését tükrözi: a falakon elhelyezett, régi fiókokból kialakított, hangulatos lámpák alatt lehet helyet foglalni, olvasgatni, eszegetni, iszogatni. Körülöttünk mindenhol szüleink, nagyszüleink lakását idéző használati tárgyak, antik kulcsok, lakatok lógnak, egy tárcsás telefon és egy hatalmas rádió között üldögélhetünk a kényelmes kanapékon, fotelekben, a mangófából készült asztalok mellett.

Fotós: Bogdán Petra

A Dió tipikusan olyan – a nyüzsi elől megbúvó nyugalom sziget – ahová érdemes lesz beugrani egy kiadós reggelire, vagy beülni egy jóféle speciality kávéra. Külön felhívnám rá a Boráros környékén lakó home office-ben dolgozók figyelmét, hogy helyezzék át ide a munkaállomásukat, vagy szervezzék ide a megbeszéléseiket. Délután a gyerekes családoké a főszerep, hiszen a kis játszókuckó mellett a kávézó emeletén található a Titkos Fiók Kalandszoba, melyben 7 éves kortól bárki próbára teheti magát a különböző logikai, gondolkodós, tárgykeresős játékokban.

A kávézó hétköznap már reggel fél nyolctól este hétig, szombaton és vasárnap pedig 9 és 18 óra között szeretettel vár mindenkit.

Nyitókép: Bogdán Petra 

The post Megnyílt a Pagony Café Dió: nyugalom, mesevilág és koffeinmámor egyben appeared first on Igazinő.

December elején debütált a Zámbó Jimmy életét feldolgozó 10 részes A Király c. sorozat az RTL streaming platformján, és a hírekből olvasva a családján kívül mind a közönség, mind a kritikusok pozitívan fogadták.

A fiatal Jimmy-t alakító Olasz Renátó szerepében a sorozat első felében egy elismerésre és figyelemre éhező fiatal zenész mindennapjait követhetjük végig, miközben kirajzolódik előttünk a rendszerváltás körüli Magyarország olykor mókásan, olykor fájdalmasan valódi képe. A sorozat nem tétlenkedik kidomborítani a korra jellemző kenőpénzes, urambátyám mentalitást, amikor leginkább a kapcsolati tőkén múlott, hogy valakinek jó élete legyen.

A Király nem egy idealizált életrajzi film, hanem (többek között) egy fájdalmasan valóságos család- és korábrázolás, amelyben a főhőst lecsupaszítva, a maga összes elviselhetetlen tulajdonságával és traumáival együtt láthatjuk.

Mert a sorozatban Jimmy az elvitathatatlan zenei tehetsége, maximalizmusa és kitartása mellett egy kibírhatatlan, nárcisztikus, agresszív és tapló apa és férj is egyben, amit Nagy Ervin a felnőtt Jimmy részekben zseniálisan hoz. És ez az a vonal, ami engem személyesen megfogott a sorozatban: hogy kiválóan ábrázolja a családon belüli erőszak minden egyes mozzanatát, aspektusát, árnyalatát. Én ezt az irányt szeretném kiemelni az ajánlóban.

Jimmy-t a legtöbb epizódban az életében fontos szerepet játszó nők szemszögéből ismerhetjük meg. Az egyes számú felesége – akitől egészen fiatalon megszületik Jimmy első gyermeke, Zámbó Krisztián – egy érzelmi és anyagi biztonságra vágyó nő, aki fél attól, hogy zenészként a férje el tudja-e tartani majd a családot. Verát az énekes hamar megcsalja Edittel, a második feleségével, aki később a háreme kedvencévé válik.

Egy jó asszony mindent megbocsát

Edit az a nő, aki végig kitart a férje mellett, feltétel nélkül támogatja, és hisz benne a kíméletlen manipuláció, a passzív-agresszív viselkedés és a fizikai bántalmazás ellenére is. Egy ilyen kapcsolatban az áldozattól teljesen megfosztják a saját valóságát, elhitetve vele, hogy egyetlen irány és igazság létezik, amit a manipulátor jelöl ki számára. Ebben a keményen alá-fölé rendelt viszonyban a szenvedő fél szépen lassan felőrlődik és teljesen leválik a saját érzelmeiről, kiszolgáltatva magát a bántalmazónak. Ezt a folyamatot kristálytisztán bemutatja a sorozat: szomorú nézni, ahogy a fiatal, életvidám lányból egy megtört rabszolga lesz.

Forrás: https://www.facebook.com/zamboimrejimmy

A feleségek mellett a titokzatos, csinos szerető sem ússza meg a bántalmazást. Marika az az idealizált nő, akivel femme fatale-ként szenvedélyes viszonyt folytat a király, ráadásul nem is titokban. Amíg a feleség ebéddel várja és kimossa neki a szennyest, addig a szeretővel nagy kanállal lehet falni az életet, persze szigorúan Jimmy szabályai szerint.

Amikor nem vagyunk képesek kiállni az igazunkért, és elfogyott a maradék önbecsülésünk is, könnyű önigazolást nyerni a szép emlékekből. Mert hát igaz, hogy néha megpofoz, de közben meg olyan kedves tud lenni. Meg igaz, hogy folyamatosan megcsal, de azért gondoskodik a családjáról. Jimmy-nek pedig adott a mézesmadzag mint az ország egyetlen négy oktávot kiéneklő legjobb férfi előadójának.

Részlet Zámbó Jimmy Egyszer megjavulok én c. dalából:

Néha könny van a két szemeden,

titkon is észreveszem,

Tudom, bűn, amit én keresek,

ha nélküled messze megyek.

Egyszer megjavulok én,

jó leszek majd,

És a hosszú út majd

véget ér.

De addig ne bánts a kóbor szívemért,

Ne bánts a szabad lelkemért,

Ne bánts, mert visszatérek é-é-én,

Hová is futhatnék?

Ezek a nők mindannyian szenvedtek Zámbó Jimmy kemény nárcisztikus jellemétől, akit magát belülről folyamatosan kísértett egy érzelmileg elérhetetlen és kegyetlen anya képe. Ez persze nem mentség a viselkedésére, hiszen mindenki felelős a saját traumájáért, annak megdolgozásáért.

Úgy gondolom, hogy ez a sorozat zseniálisan lefesti a családon belüli erőszak természetét, és segíthet jobban megérteni egy mérgező kapcsolat dinamikáját. Akik már átéltek hasonló bántalmazást, vagy éppen benne vannak egy ilyen kapcsolatban, sok AHA élménnyel gazdagodhatnak, és ezek a felismerések a sorozatnak köszönhetően talán még kapaszkodót is jelenthetnek a továbblépéshez.

Nyitókép: https://www.facebook.com/zamboimrejimmy

The post Egy jó asszony mindent megbocsát? – A Zámbó Jimmy sorozat appeared first on Igazinő.

Nem kell folyton teljesítened, hogy megérdemeld a pihenést! Sokan úgy nőttünk fel, hogy csak akkor jár a jutalom, a törődés és a figyelem, ha valamit leteszünk cserébe az asztalra. Aki kisgyerekként megszokta, hogy a szeretet, amit a szüleitől kaphat, feltételekhez van kötve, felnőttként komoly deficittel indul az életben. És könnyen azzal a berögzült negatív gondolattal találja szemben magát, hogy csak úgy önmagadban nem vagy elég szerethető. Hogy nem érdemelsz meg semmi jót, csak maximum, miután bizonyítottál.

Elárulom, az égvilágon semmit nem kell tenned azért, hogy kiérdemeld a figyelmet és a szeretetet. Nehéz ezt megemészteni, de így van. Mert minden ember úgy jön a világra, hogy önmagában szerethető. Ha egy kisgyerek ezt nem így éli meg a családban, nem fogja magát biztonságban érezni és túlélő üzemmódba kapcsol. Ebből pedig az következik, hogy felnőttként nem lesz tisztában az értékeivel. Nem fogja tudni megvédeni magát a kritikákkal, bántalmazással szemben, és nem fogja tudni meghúzni a határait.

Szóval bármikor megérdemled a minőségi időt.

Senkitől nem kell engedélyt kérned, hogy magaddal foglalkozz a nap x órájában és azt csináld, amit szeretnél, ami boldoggá tesz. Legyen az a hobbid, vagy egy jó film, könyv.

Megérdemled a jutalmat.

Legyen az tárgy, vagy egy finom süti, akármi, nem kell, hogy előléptessenek a munkahelyeden ahhoz, hogy ünnepelj. Elég egy aprócska hétköznapi tett, hogy milyen szépen kitakarítottál, vagy segítettél ma egy néninek hazacipelni a bevásárlószatyrát.

Forrás: Unsplash

Megérdemled a figyelmet.

A teljes, fókuszált figyelmet, ami kizárólag rád irányul. A férjedtől, feleségedtől, főnöködtől, bárkitől. Aki megtagadja ezt tőled, amikor neked éppen szükséged lenne rá (és nincs rá jó indoka), annak az embernek valószínűleg nem vagy elég fontos. 

Megérdemled a pihenést.

Bűntudatod van, ha éppen nem ég a kezed alatt a munka? Ha nem érzed magad hasznosnak? Ismerős. Pedig a pihenés ugyanúgy fontos és hasznos – jogod van néha lustának lenni. Ha nem állsz meg időnként kicsit magaddal foglalkozni és lazítani, szépen lassan becsavarodsz vagy kiégsz. A semmittevésnek is kell időt hagyni.

Megérdemled az elfogadást.

Vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni – és ezzel nincsen semmi baj. Megérdemled, hogy elfogadjanak téged olyannak, amilyen vagy. Kivéve persze, ha egy beképzelt nárcisztikus bunkó vagy, de valószínűleg akkor nem olvasnád ezt a cikket, mert nem tudnál a témához kapcsolódni.

A minőségi élethez elsősorban magunkkal kell jóban lennünk. Ahhoz pedig megfelelő mennyiségű és minőségű időt kell eltölteni a saját társaságunkban. Ne feledd, hogy akkor tudsz magadból adni másoknak, ha előtte feltöltöd a saját raktáraidat energiával! Ehhez pedig muszáj lesz foglalkozni magaddal.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Megérdemled a szeretetet és a figyelmet – ezt sose feledd! appeared first on Igazinő.

Szomorúan tapasztaltam, hogy alig volt olyan ember, akinek ne lett volna valami problémája a szerelmi életével. A negyedik sör után valahogy mindig arra terelődött a szó, hogy kinek miért nem működik a házassága, vagy miért ghostolnak be a potenciális Tinder-partnerek. Ezekből a beszélgetésekből három visszatérő mintázatot figyeltem meg.

A bizalom hiánya

Meséltem a kollégáimnak arról, hogy voltam egyedül zarándokolni, és az első reakció az volt, hogyan engedhetett el magamban a párom ilyen sok időre (9 nap). Mert ők biztos, hogy nem engednék el a nőjüket… Részben érthető módon a féltés miatt, de nagyrészt a féltékenység beszélt belőlük. Addig faggattam őket a kapcsolataikról, míg végül csak kiderült, hogy totálisan hiányzik a bizalom a felek között és semmilyen programra nem engednék el egyedül a párjukat. 10 éves házasságokról beszélünk. Hogyan lehet így együtt élni valakivel?

Elvárások 

A beszélgetések során többször szóba jött, hogy ki milyen elvárásokkal megy bele egy kapcsolatba. A társaságból az egyik srác már annak örülne, ha a lány nem hagyná szét maga után a szennyesét a lakásban… Mert neki eddig csak trehány barátnői voltak és nagyon boldog lenne, ha legalább minimális rendet tudna tartani maga körül a jövendőbelije. Úgy tűnik nekem, hogy az igénytelenség egy folyton visszatérő probléma, sokszor szóba jön a beszélgetések alkalmával. Persze, mi számít igénytelennek?

Egy barátnőm mesélte, hogy az első randiján a kicsit pocakosabb srácot egyáltalán nem zavarta, hogy egy számmal kisebb pólóban érkezett a vacsorára és végig kilógott a hasa. Ez már az igénytelen kategória? Szerintem az. De mi az a minimum, ami elvárható? És mi számít irreálisnak?

Szintén baráti társaságból ismerek egy srácot, akinél viszont túl magasan van a léc. 25-30 év közötti barátnőt keres, modell testalkattal. Legyen intelligens, hosszú barna hajú, rock zenét hallgasson, és az sem baj, ha tud énekelni vagy játszik valamilyen hangszeren. Hozzáteszem, több mint 10 éve nem talál párt. 

Forrás: Unsplash

A kommunikáció hiánya

Ha problémád van, mondd! Milyen egyértelműen hangzik, mégsem az. Mert sokkal könnyebb a dolgokat a szőnyeg alá söpörni, az érzelmeket elfojtani, mint nyíltan a másik elé állni velük és kitenni őket az asztalra. Márpedig, ha nem beszélünk róluk, maguktól nem fognak megoldódni, sőt. Ezt sokan a saját kárukon tapasztalják meg – és olyankor már késő. Nem szóltak, amikor még lehetett volna, és már nem lesz rá lehetőségük.

Mindig mindent meg kellene beszélni, hogy közös megoldás születhessen. Ha pedig a másik fél nem nyitott a probléma megoldására, az önmagában sokat elárul a kapcsolat minőségéről. És legalább mérlegelhetünk, hogy ez valóban jó-e nekünk vagy érdemes inkább továbbállni.

A megoldás szerintem az önismeret. Mert ha jól ismerem magam, ha bízom saját magamban, nagy valószínűséggel olyan partnert választok, aki ezt viszonozza. A red flagek azonnal felvillannak, ha az ember pontosan tudja, hogy mit nem akar. Ha ismerem magam, tudom, hogy mi a jó nekem, mit keresek a másikban, és nem megyek bele irreális elvárásokkal a kapcsolatba. Ha ismerem és szeretem magam, tudom, hogy az akadályokat csak akkor tudjuk megoldani közösen, ha beszélünk róluk.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Mindenki a szerelmi életéről panaszkodik a karácsonyi bulikon! appeared first on Igazinő.

Önmagad megismerése hatalom, és ahogy egyre nagyobb önismeretre teszel szert, egyre kevésbé vonzod be azokat az embereket, akik mérgezőek az életedben. Így voltam ezzel én is, és szerintem valahol mindenki átküzdi magát ezen az úton, hacsak nem olyan szerencsés, hogy elsőre belenyúl a tutiba.

Először még fáj.

Van, hogy nagyon sokáig, hosszú évekig. És minden helyszín, illat, zene, ami rá emlékeztet, könnyeket csal a szemedbe. Azt mondják, egy kapcsolat végét akkor is gyász kíséri, ha az igazából felszabadulást hoz és egy bántalmazó kapcsolatból menekül el az ember. Olyankor nem azt gyászoljuk, aki ő volt, hanem azt, aki lehetett volna mellettünk. Vagy éppenséggel mi mellette.

Aztán ez a fájdalom alábbhagy.

És a nyugvóponton egy békés, lecsendesült lelkiállapotban megbocsátasz magadnak, amiért nem vetted észre a jeleket – hogy elhitted, és belementél. Vagy hogy szándékosan nem akartál róla tudomást venni. Amikor elfogadod, hogy ez történt, de te mégis továbbléptél és értékeled, amid van, megjön egy másik érzés is. Már nem tekintesz ezekre az emberekre hibaként, nem vagy rájuk dühös, nem váltanak ki belőled rossz érzéseket.

Ezen a ponton szerintem jó dolog megköszönni egyesével mindenkinek azt, amit kaptunk tőlük. Felszabadító, és elhozza a megkönnyebbülést, ami után annyira sóvárgunk egy hosszú kínkeserves gyászidőszak után. Olyan ez, mint egy terápia, és a hála kifejezésével ezek az emberek – vagyis inkább árnyak és emlékek – az agyadban örökre a ködbe vesznek, elpárolognak.

Forrás: Unsplash

Nagyon sokáig dühös voltam magamra, amiért másfél évet „kidobtam a kukába” egy olyan fickó mellett, akivel egyáltalán nem passzolt az értékrendünk. Még az illatától is hányingerem volt. Aztán átkereteztem magamban a dolgot és próbáltam megérteni, hogy miért mentem bele, minek a hiányát akartam pótolni. Amikor megértettem, egy pillanat alatt eltűnt belőlem a düh, és a helyét átvette a hála. Rájöttem, hogy hol kell még magamon dolgozni és megköszöntem magamban ennek az embernek, hogy erre rávezetett.

Az egyik kapcsolatomban 4 éven át voltam kitéve erőteljes lelki bántalmazásnak és manipulációnak, amibe szinte teljesen elsorvadtam. Utólag visszagondolva szidhatnám magam, hogy miért nem vettem észre a jeleket. Akkor még nem voltam azon a tudatossági szinten, amin most vagyok, és örülök, hogy végigküzdöttem az éveket. Mert mára felismerem messziről a nárcisztikus jellemvonásokat. És világossá vált az is, hogy mit hozok otthonról, milyen elb@szott séma miatt választottam magam mellé olyan férfit, aki nem tisztel.

Még fájdalmasabb tanulópénz, ha valaki egy fél életet leél a nem megfelelő ember mellett és még családot is alapít vele. De úgy gondolom, hogy minden esetből le lehet vonni az építő, gyógyító tanulságot. Mondjuk azt, hogy nélküle nem jött volna össze ez a csodálatos kislány vagy kisfiú, akit annyira szeretsz. Vagy hogy tőle lestél el egy olyan technikát, ami aztán megváltoztatta a karriered. Vagy csak mutatott neked anno egy receptet, ami annyira bevált, hogy most már a kedvesednek készíted belőle a vacsorát…

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj!

The post Harag helyett ma már hálás vagyok az exeimnek… appeared first on Igazinő.