A házasság börtön vagy szabadság?

A minap kimondtam az igent, aláírtam a papírt, és felhúzta a gyűrűt az ujjamra. Nem vertük nagydobra, zártkörű szertartás volt, csak mi és a két tanúnk, de még aznap este betaláltak az ismerősök, rokonok az alábbi kérdésekkel: 

• milyen érzés?
• nem félsz, hogy nincs visszaút?

Vajon kiábrándítok mindekit azzal, ha azt mondom, hogy semmi nem változott ahhoz képest, hogy tegnap még menyasszony voltam, ma meg már feleség? Tegnap ugyanúgy szerettem a páromat, mint ma, egy grammal se jobban. És egyáltalán, miért és mitől kéne félnem? Értem, hogy a kimondott igennek súlya van, hiszen kinyilvánítod a rokonaid, barátaid és talán még Isten színe előtt is, hogy te emellett a nő/férfi mellett döntöttél. Ez felelősséggel jár, vállalod, hogy hivatalosan is a társa leszel annak az embernek, akivel jobb esetben már egy ideje együtt vagytok. De miért kell, hogy ez félelemmel, lemondással járjon? Pontosabban miért kapcsolják össze sokan fejben ezt a fajta elköteleződést valamilyen negatív tartalommal?

Kép forrása: Midjourney

A házasság börtön vagy szabadság?

“Bilincs vagy ékszer?” – teszi fel a kérdést Paksi Endre, az Ossian énekese az egyik dalában. Szerintem rég rossz, ha börtönként éled meg a házasságot. Ha már odáig jut a kapcsolatotok, hogy inkább rabnak érzed magad, és ezt felismered, és minden próbálkozásod ellenére képtelen vagy/vagytok változtatni, akkor előbb-utóbb úgyis lépni fogsz. És most nem az előre elrendelt, kényszerházasságokról beszéltek. De ha már a kimondott igen után ezt érzed, ott tényleg komoly probléma van a fejben. És a szívben is.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) egy korábbi felmérése szerint a magyar házasságok közel fele válással végződött.  Nem célom firtatni az okokat, de ez az arány ad némi magyarázatot arra, hogy miért állnak hozzá sokan ennyire bizalmatlanul a témához.

Igen = Mindenki más NEM

Egy pszichológus mondta, hogy ha rá igent mondasz, az azt jelenti, hogy tulajdonképpen mindenki mást elutasítasz. Tehát a mélyben meghúzódhat egy “veszteség érzés”, egy lemondással járó negatív tévképzet vagy félelem. Hiszen, ha én őt választom, azzal elveszem magamtól azt a lehetőséget, hogy bárki mással együtt lehessek. Nem igaz? Ezzel a döntésemmel Bélával leélhetem az életemet, de Józsival meg Ferivel már nem számolhatok a jövőben. Kivéve, persze, ha félrelépek. Micsoda áldozat ez annak, aki nem őszintén és szívből mondja ki az igent.

Szerintem ez a lemondás, ez a képletes áldozathozatal járhat azoknak az embereknek a fejében, akik megkérdezik tőlem, hogy: “Na és nem bántad meg?”

Nyitókép: Midjourney