Az exével sz@rul bánt, de veled úriember lesz? Hát persze…
Ugye, az oroszlán szájába sem dugod bele a fejed, mert jól tudod, hogy leharaphatja?! Ha pedig azt látod egy kerítésen, hogy “Vigyázz, a kutya harap!”, akkor nem nyúlsz be hozzá, hogy megsimogasd?
A parazsat sem szórod a kályhából a szőnyegre, mert tudod, hogy meggyullad. Akkor miért állsz szóba olyanokkal, akikről látod, hogy bánthatnak?! Egy kapcsolatban sokszor csak azt látjuk, amit látni akarunk, de azt nem vesszük észre, amit kéne. Vannak olyan emberek, akikkel nem az áldott, jó természetük miatt vagyunk, hanem azért, mert muszáj.
Ide tartozhat egy idegesítő kolléga, egy bunkó főnök, esetleg egy rossz szomszéd. Ezeket nehéz elkerülni, vagy kiiktatni az életünkből. Ha nem tudunk munkahelyet váltani vagy elköltözni, akkor el kell viselnünk őket hosszú távon is. Na de a párkapcsolataink során csakis, kizárólag olyan emberekkel szabadna együtt maradnunk, akik teljes mértékben megfelelnek az ízlésünknek!
Hiszen a párkapcsolatba hazaérkezünk, ezért nagyrészt harmonikusnak kellene lennie. A látszatról, az ígéretekről pedig mindig mi döntjük el, hogy hihetők-e. Persze akadnak tökéletes csalók, akik valóban megtévesztenek mindenkit. De valljuk be, legtöbbször érzi az ember, hogy valami nem stimmel. Mégsem foglalkozik vele.
Sok olyan ember van, aki olyan tulajdonságokkal, jellemvonásokkal rendelkezik, amik miatt tilos lenne vele még csak szóba állni is! Mégis tudunk olyan ostobák – szebben fogalmazva elővigyázatlanok – lenni, hogy ilyen embereket tüntetünk ki a társaságunkkal. Cseppet sem azért, mert szeretetre méltó, vagy lenne benne valami, ami megfog. Legtöbb esetben pont akkor hoz össze velük a sors, amikor épp sz@rban vagyunk.
FORRÁS: UNSPLASH
Érzelmileg instabil szakaszban élünk, és bármi áron kapcsolatot szeretnénk végre. Ilyenkor hiába látjuk a jeleket, elnyomjuk magunkban a figyelmeztetést, és mindent kimagyarázunk. Nem agresszív, csak ideges, mert sok a gondja. Nem hűtlen típus, csak azért kefélt eddig félre mindenki mellett, mert nem szerették eléggé. Nem birtokló, csak túlságosan gondoskodó….
Pedig lenne időnk, lehetőségünk észrevenni azokat a jeleket, amik ott vannak az orrunk előtt. Csak ki kéne nyitni a szemünket, hogy meglássuk. Ott üvölt a fejünkben a vészcsengő, a megérzéseink kitűnően működnek, mégsem hallgatunk rájuk. Hiszen akkor újra egyedül kellene maradni. Pedig az értékes egyedüllét még nem magány.
És százszor, ezerszer jobb, mint egy olyan ember mellett lenni, aki örömök helyett valójában csak negatívumokat hoz az életünkbe. Szóval, ha tudod, hogy hülye, ha tudod, hogy előtted minden nőjét megcsalta és elhagyta, netán verte őket – vagy „csak” tiszteletlen volt velük -, menekülj! Miért adsz neki esélyt?! Azt hiszed, hogy majd te megváltoztatod, hogy érted másmilyen lesz, mint korábban? Tévedsz!
Ha úgy döntesz, hogy kell neked, akkor számíts rá: egy idő után pont abban lesz részed, amiben az előtted lévőknek. Ő nem lesz más, mint saját maga, csak úgy fog viselkedni, ahogy jó neki. Te leszel az, aki beadja a derekát, te leszel az, aki alkut köt. Te leszel az, aki engedni fog és aki ettől lelkileg egyre kisebb, testileg egyre betegebb lesz. Mindez miért?
Mert nem vettél tudomást a jelekről – mert nem láttál, csak néztél.
Ha nem eteted meg magad az állatkertben az oroszlánokkal, ha nem dugsz szöget a dugaljzatba, akkor legyen annyi eszed is, hogy válogatsz az emberek között ! Ne áldozd fel magad önként csak azért, hogy átmenetileg társra lelj! Hidd el, jobb, ha vársz, míg jön egy normálisabb ember, mintha ezernyi sebet szerzel és bántani hagyod magad.
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
