Az őseid traumáit neked személy szerint is fel kell dolgoznod!

Mikor megszületett a lányom, ezer kérdés keringet a fejembe, főleg hogy már nem tudok kitől kérdezni, hiszen az a személy, aki válaszolhatott volna, már magával vitte minden titkát a sírba.

A titkok és a ki nem mondott szavak, amíg nem dolgozzuk fel, nyomják a lelkünket, és lassan, de biztosan felemésztenek, és ez hatással lehet a további életünkre és döntéseinkre. Az én gyerekkorom nem volt egyszerű, apám elment egy másik országba egy másik családot választva magának. Nevelőapám volt, mostohatestvérekkel, féltestvérekkel, rengeteg fájdalommal, megfelelési kényszerrel.

Bármennyire is gondolkodom, nagyon kevés az az emlékfoszlány, amikor igazán gyerek lehettem, és örülhettem annak, aki vagyok. Mert voltam valakinek a “lánya”, a “kicsi”, “az ott”, a “fattyú”, a “batyu”, amit cipeltek mindenhová… és ez késztetett arra, hogy ne akarjak hasonlítani senkire a családomból.

Szüleimnek voltak gondjaik a kapcsolataikban, és az alkohollal is. De a testvéreimet is megviselte az élet, mert volt, akit örökbe adtak, volt, aki függőségben él, volt, aki követte a szörnyű családi mintát, és kihasználták, bántották és nagyon nagy erővel állt újra talpra…

Mit tehet egy ember, ha nem akar olyan lenni, mint ők? 

Figyel a jelekre, amik először csak olyan emberek személyében érkeztek, akik segíteni akartak egy tehetetlen, kíváncsi és dühös kislánynak. Ők voltak a természetgyógyász, a kineziológus, a boszorkány, az Access Bars képviselői, és én meg hagytam, hogy segítsenek, oldással, időtlen játékokkal, kezelésekkel és rengeteg tanulással, hogy meglássam a rendszert a mintában.

Ha fejben meg tudjuk érteni, hogy nem kell olyannak lenni, mint ők, az élet tovább adja az információt, és jöhetnek a könyvek, a felismerések, a mély sebek kezelése, ami nem látszik, de mindent befolyásol. Nagyon sok könyvet olvastam reinkarnációval, lélekkel kapcsolatban, de az első ilyen könyv Orvos-Tóth Noémi Örökölt sorsok című könyve volt.

Ott értettem meg, amit igazából agyban már képes voltam felfogni, de a könyv után meg is értettem, hogy ha valakiről lemond a saját anyja, akkor egy életre sérül a bizalma, és nemcsak a saját anyjával szemben, hanem mindenkivel szemben.

Példaként: az édesanyámat és a nagymamámat sem az anyjuk nevelte, és ennek a következménye lehetett az, hogy nem tudtak igazán senkiben, még a saját gyerekeiben sem megbízni, miszerint ők szerethető emberek voltak, és úgy jók, ahogy voltak. Lemondottak mindenkiről, hiszen róluk is lemondtak, és ez hatott ránk is, gyerekekre…

A könyvet hosszú hónapok alatt tudtam csak elolvasni, mert hirtelen értelmet nyertek a régi anekdoták, a “vicces” történetek, amik mögött megjelent a véres valóság, és olyan mélyre hatolt, hogy hetek teltek el, mire én feldolgoztam. Volt, hogy dühös voltam anyámra, mert miért nem volt ott, amikor ott kellett volna lennie, miért volt ott amikor… mintha semmi sem lett volna jó, pedig szegény ő maga sem tudta, mikor mit kellett volna tennie. Ezért mondom még most is, hogy nem volt jó anya, de nekem mégis a legjobb!

A családfakutatás

Mit ad Isten, a Facebookon megjelent egy hirdetés előttem: „Ismerd meg a múltad! Szeretnéd megtudni, kik voltak az őseid, honnan származol? Miért te születtél meg? Kiknek a génjeit hordozod magadban?” Kik az őseink? Rögtön felhívtam a telefonszámot. A férjem kérdezte, hogy „Ez most miért fontos neked?”

Ez volt az elmúlt évek legfontosabb kérdése: „Tudni akarom, miért volt ilyen az eddigi életem, és mert nem akarom továbbadni a lányomnak. Meg kell értenem, miért vagyok ilyen, miért vannak néha szörnyű gondolataim, mióta megvan a lányunk.” Férjem végigkísért pár dolgon, és azt is tudta, hogy van, ami segített legyőzni a démonjaimat, édesanyám halálát sem tudtam volna feldolgozni, ha nem kérek segítséget.

A családommal kapcsolatos “trutyi” akkor derülhetett ki számára is, mikor látta a testvéreimet, hogy mennyire máshogy élünk, és meséltem neki, hogy hányszor tudott volna kisiklani az életem, miszerint lehettem volna alkoholista, valamilyen függőségben szenvedő kéjlány stb. Akinek nem volt “bonyolult” gyerekkora, az nem is sejti, mennyi erő és kitartás kell ahhoz, hogy ne kövesd el azokat a hibákat, amiket az őseid.

Hányszor lenne az könnyebb út, és hagyni mindent a fenébe, becsukni a szemed és hagyni, hadd történjen meg minden, mint az ősöknél… de nem, én mentem családállításra, kineziológushoz, olyan emberekhez, akiknek a dolga volt felnyitni a szememet. De a megbékélést csak én tudom megadni magamnak, és ezért kellett, hogy magam előtt lássam, mikor mi történt, és az hogy hat ki a jelenlegi életünkre.

Hiszem azt is, hogy ez valamilyen mintát is követ, csak azt fel kell kutatni, beszélgetni kell a múltról azokkal, akik akkor éltek. Ami nem minden esetben könnyű, és van, aki teljesen el is zárkózik, pedig nagyon fontos, hogy lássuk, mikor mi történt. Persze, ehhez kell, hogy hinni tudj abban, amit kapni fogsz, hívjuk sorsnak, karmának vagy családnak.

Elfogadd a fekete-fehér adatokat, és tegyél azért, hogy ne kövesd el ugyanazokat a hibákat, amiket az őseid már megtetted előtted nem egyszer. Nagyon nagy tükör és lecke is egyben, de megérte, mert hozott egy elképesztő megnyugvást!

A családfakutatás után láthatóvá vált egy minta, ahol megértettem a megfelelést, hiszen a családom java katona volt. Láttam a lemondást, gyerekek adoptálását, vagy éppen lemondásokkal, örökbefogadásokkal vagy korai halálokkal teli életeket. Válásokat, amiről tudjuk, hogy régen főbenjáró bűnnek számított.

Vagyonok eltűnését új rendszerek jövetele miatt, a tragédiát, hogy a család javát megölték a zsidó táborokban.

Akkor miért csodálkozom, hogy rémálmok gyötörtek, hogy elsírom magam a történelmi képek láttán? A családot nem lehet semmissé tenni, mert ott hordozzuk az őseinket sejtszinten, és ez ha akarjuk, ha nem, de hatással van az életünkre, itt és most!

Varga Adrienn

Nyitókép: Pexels