Belehalhat a gyereked egy TikTok-kihívásba, ha nem figyelsz!

A neten terjedő kihívások végrehajtása közben egyre több fiatal veszíti életét – az áldozatok között van egy 8 és egy 9 éves kislány is. Ők az egyik, TikTokon elterjedt trendet próbálták meg követni.

A lényege ennek az „igen szórakoztató” időtöltésnek, hogy az illető ájulásig fojtogassa magát, miközben videóra veszi, később pedig természetesen töltse fel mindezt a profiljára. Annak, hogy a gyerekek miért szerették volna teljesíteni ezt a kihívást, miért merültek egyáltalán bele az ilyen jellegű netes tartalmak fogyasztásába, igen egyszerű oka van.

Híresek szerettek volna lenni. Akad, aki a TikTok működtetőit okolja. Mások magukat a szülőket teszik felelőssé. Az mindenképp tény, hogy a netes appok terjedésének nem lehet gátat szabni és a felhasználók is egyre fiatalabbak. Az én ismerőseimnél is örökös háború dúl az okostelefonok miatt, már ami a gyerek-szülő kapcsolatokat illeti.

Nem csak a nálunk 25-30 évvel fiatalabbakat nem tudjuk megérteni, már egy tíz évvel fiatalabb sráccal sem tudjuk tartani a lépést. Ő begyöpösödött vénasszonyként néz rám, én pedig azon kapom magam, hogy akaratlanul is a „bezzeg, amikor mi voltunk gyerekek…” duma szalad ki a számon. Mégsem tudom megállni, hogy kiábrándulással nézzem, ahogy egy 5-6 éves gyerek ezzel tölti az idejét.

Az egyik ismerősöm egy évig küzdött a kislányával. Következetesen nemet mondott, ahányszor az okostelefont kért tőle ajándékba. Végül mégis behódolt a kérésnek. Innentől kezdve viszont folyamatosan ellenőriznie kellett, mire használja a kislány a telefont, kikkel érintkezik netezés közben.

FORRÁS: UNSPLASH

Amikor a mi korosztályunk azon hőzöng, milyen felszínes, idióta világnézetre tanítjuk a gyerekeinket azzal, hogy ilyen technikákat adunk a kezükbe, kissé álszentnek tűnhetünk. Lássuk be, én sem kőtáblára vésem fel éppen ezeket a sorokat. Gyakorlatilag az életünk függ az internettől, a gyerekek pedig minket utánoznak. De nem is ebben látom a legfőbb problémát.

Nemrégiben beszélgettem egy barátommal. Közte és néhány haverja között elég nagy a korkülönbség, ő pedig kötelességének érzi, hogy terelgesse a fiatalabb generációt. Amikor rákérdezett egyiküknél, mik a tervei a jövőre nézve, mivel szeretne foglalkozni, a válasz ennyi volt: „Influenszer leszek.” Gondolom, azért, mert az olyan menő.

Mert egy influenszer híres, jól tud csajozni, pillanatok alatt egy komplett branddé válik. És mindehhez elég egy kamerás telefon. Szeretném hinni, hogy ezek a srácok – veszélyes, semmitmondó tartalomgyártás ide vagy oda – „civilben” egyáltalán nem ilyenek. Egyszerűen kitalálták, mi elég extrém ahhoz, hogy minél többen megnézzék.

Az más kérdés, hogy adott esetben fogalmuk sincs, mit szabadítanak el egy-egy felelőtlen kontenttel, feltűnési viszketegségüktől hajtva. Csak, hogy tisztázzuk: az igazi influenszer általában nem a gyors hírnévre és a könnyű csajokra hajt. Egyszerűen megoszt valamilyen tartalmat, amiben olyan dolgokról beszél a nagyérdeműnek, amit erre érdemesnek tart.

E mögött munka és mondanivaló van – de ahogy az lenni szokott, erre a részre már valahogy nem vágyunk olyan olthatatlanul. Csak a minél gyorsabb és feltűnőbb eredményre. Ahogyan az igazi médiaszakemberek és a celebek között is akkora különbségek vannak, mintha San Franciscót hasonlítanám Pusztaborzalom-alsóhoz.

Azt még megértem, hogyan lehet ezzel befolyásolni egy kisgyereket, de felnőtt emberek esetében már annál kevésbé tudom átérezni, mi ebben a pláne. Ha be is jön a semmiért kapott hírnév, mire észbe kapnál, már csak egy rossz vicc leszel, az életedet egy Mónika-show epizóddá alacsonyítod le. A társadalmunknak – a jelen kor minden borzalmával együttvéve is – már sikerült nagyokat lépnie a fejlődés felé.

Nyitottabbak vagyunk mindenfajta másság elfogadására, a női és férfi szerepek folyamatosan változnak, egyre többször emeljük fel a szavunkat ostoba szabályok ellen. Az internetet viszont nem tudjuk kiszorítani az életünkből. Ha okosan használod, alapvetően fantasztikus dolog, hogy másodpercek alatt kapcsolatot tudsz teremteni bárkivel, a világ bármely pontján. Ha szükséged van valamilyen információra, két kattintással eléred.

A kérdés már csak az,  hogyan tanítsuk meg a gyerekeinknek mindezt.

Sajnos a közhelyben ismét sok igazság van: a technika gyorsabban fejlődik, mint az emberi elme. Lehet, hogy a netes jelenlét is egy múlékony, íratlan társadalmi elvárás, aminek egyszer le fog áldozni a napja, mi pedig végre kissé fellélegezhetünk. De van egy olyan gyanúm, hogy ez a pillanat nem a közeljövőben fog eljönni. Addig pedig jobban kellene vigyáznunk a gyerekeinkre.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂