Bűnös vagyok, mert 30 felett még nem szültem?!
„Elnézést, a spermái hogy érzik magukat?” – kérdezném ezt vissza, egy orvosi rendelőben, ahol éppen egy mellékhatás miatt vizsgál egy hetvenes éveiben járó orvos, és a szerinte esedékes gyerekvállalás miatt érdeklődik a petesejtjeim hogyléte felől, majd rosszallóan megjegyzi, hogy ideje lenne elgondolkodni.
Nem ismer, nem tudhatja, mi van velem, és semmiképpen sem a nőgyógyászom, úgyhogy felmerül bennem a kérdés: normális az, hogy idegen emberként beleszólunk a másik életébe, vagy ő éppen rendesen visszaél a belé vetett bizalmammal, amikor ilyet kérdez?
Egy nagyon kedves barátnőm azt mondta, hogy legközelebb szemlesütve válaszoljam azt, hogy nem lehet, hátha ettől annyira rosszul érzi majd magát, hogy eszébe sem jut mást is megkérdezni. A taktika biztos, hogy működne, de nem akarok magamról ekkorát hazudni, nem akarok kibúvót, és nem azt szeretném, hogy rosszul érezze magát. Hanem azt, hogy megértse: nem mindenki működik ugyanúgy.
És egy egyébként is túlnépesedett világban sokkal nagyobb problémák vannak, mint az, hogy egy 33 éves nő a közeljövőben nem tervez gyereket. Tegyük fel, hogy a helyzet igaz: a kedves doktor úrral szemben ülő páciens hiába próbálkozik, nem lehet gyereke. Részt vett több mint tíz hormonkezelésen, ki van készülve testileg és lelkileg egyaránt, esetleg rá is ment a párkapcsolata.
Ott ül egy kiszolgáltatott helyzetben, hogy megkapja a hatvanadik pofont a társadalomtól, azért, mert valamiért nem úgy működött a biológia, ahogy szerette volna. Vagy hibáztatják, vagy sajnálattal nézik, pedig egy ugyanolyan egész egyéniség, mint bárki, akinek ettől függetlenül is komoly emberi értékei lehetnek. Csak arra nem kérdeznek rá.
Tegyük fel, hogy a helyzet nem igaz: a páciens egyszerűen csak nem találta meg azt, akivel szeretne majd gyereket, vagy éppen valamelyik álmát valósítja meg. Ettől függetlenül minden rendben van vele, és azzal is tisztában van, hogy később nehezebb lesz, mégis saját döntésből vállalja a dolgot. Neki nincsenek szervi problémái, úgyhogy a társadalom szemében nem kapta meg az egészségügyi igazolást, ami a távolmaradását hivatott fedezni, hanem egyszerűen lóg, mint az iskolás gyerek a hetedik óráról.
Igazából egyik eshetőség sem jobb addig, amíg erre sajnálkozás vagy ítélkezés a válasz.
És addig sem, amíg kizárólag a nőt tesszük felelőssé, hibássá azért, mert 30 felett még nem adott életet egy gyereknek sem. Egy gyerekhez két ember kell: egy nő és egy férfi (vagy egy nő és egy spermabank, de ahhoz is kell egy adakozó szellem). Sőt, továbbmegyek: két egészséges felnőtt, aki készen van arra, hogy egy életen át vigyázzon a gyerekre és úgy nevelje, hogy a lehető legjobbat adja meg neki.
Abban a korban, ahol sok harmincéves férfit már az is megijeszt, hogy párkapcsolatban legyen, igazán nehéz életre szóló elkötelezettségről beszélni és azokat mindenkire kivetíteni. Abban az országban, ahol probléma a lakhatás és probléma a mindennapi élet, sokak számára az egyetlen kiút egy banki kölcsön, banki feltételekkel, miért ítélünk el bárkit?
Miért nem ismerjük el azt, ha felelősen dönt és a gyerek érdekeit veszi számításba? Miért baj az, ha előbb megteremti a megfelelő környezetet és utána kezd neki? Miért helyezünk plusz nyomást valakire, aki már amúgy is annyira elmerült a kétségbeesésben, hogy a gyógyulását a lelki okok is akadályozzák? Mert ítélkezni a legkönnyebb.
Sokkal könnyebb, mint meghallgatni valakit és megismerni a mögötte rejlő történetet. Sokkal könnyebb elvárni valamit, mint beleérezni és utánanézni a témának. Sokkal könnyebb azt hinni, hogy attól leszünk valakik, mert egy nap legalább egyszer helyre teszünk egy másik embert. De addig, amíg velünk ezt tehetik, mi is bármikor visszakérdezhetünk a petesejtjeinket érintő kérdése hogy: és az ön spermái éppen hogy érzik ma magukat?
Pozsgai Brigi
Nyitókép: Pexels
KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL! – PÉNTEKIG MEGHOSSZABÍTVA
Úgy döntöttünk, adunk még egy kis időt, hogy ha eddig dilemmáztál mit csinálj ezen a hétvégén, legyen lehetőséged jelentkezni a tanfolyamra! Az utolsó helyekért folyik a verseny, ne maradjatok le!
Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ! 🙂 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címre.