Egy mamadroid üzenete a sorstársaknak

Meglepő lehet, de mi, nők, anyák sem szeretünk mindig mindent. Olykor még talán anyának és nőnek lenni sem… És ez még nem bűn. 

Enni adsz a gyerekeknek, neveled őket, tanulsz velük, mindeközben takarítasz és ételt teszel az asztalra. Arra az asztalra, amiről naponta törlöd a morzsákat, ami alatt naponta söpröd a padlót. Ki tudja, hányszor… Pár perces munka mindegyik az otthongyárban, de ha elég sokat teszed, egy idő után ólomlábú lesz az idő, amit erre szánsz. És ólomsúlyúvá válik a rongy és a seprű is.

Ám már eléggé megedződtél ahhoz, hogy még elbírd a szennyest. Ki tudd teregetni a tiszta, illatos ruhákat, miközben leszeded az ismét morzsás asztalról a véletlenül ott felejtett mosatlan tányért. Egyszerű folyamat elmosni, elpakolni azt is, ám ha az ezrediket szeded össze, már ennek a súlya is húzza a kezed – mint lelked az elmúlt, gondtalan ifjúságod, amikor még másnak képzelted az életet.

És jön a bevásárlótáska, ami alatt roskadozik a vállad. Az étel előkészítése, megfőzése, miután nagy nehezen kihúztad a családból, mit ennének. Hiszen nem szeretnél úgy járni, mint a minap, amikor csináltál valamit és bele sem merítették a kanalukat. Te pedig legszívesebben kivágtad volna az egészet az ablakon, vagy lehúztad volna a vécén.

Mindeközben tovább vigasztalsz, pelenkázol, szórakoztatsz, újra etetsz, tanulsz… Programokat csinálsz, hiszen a gyerekek nem érezhetik meg monoton hétköznapjaid terhét. Kellenek az emlékek, az élmények, noha a játszótérre menni néha felér egy kínzással… És ott, a padon ülve, ahogy elnézed őket, azon agyalsz, régen milyen jókat aludtál ilyenkor. És amikor felébredtél, azt sem tudtad, melyik bolygón vagy.

Akkor még sejtésed sem volt az anya/feleség/mamadroid bolygóról, ahova önként, dalolva sétáltál. És aminek olyan jó, szívmelengető pillanatai is vannak azok mellett, amiket a hátad közepére sem kívánsz…Vajon hányan, hányszor várják már reggel az estét, hogy aludhassanak? Csakhogy amikor eljön az este, nők lesznek, mert azt is “muszáj”. Alvás, pihenés, énidő helyett hajat mosnak, szőrtelenítenek, arcpakolást tesznek fel, kenik a testük mindenféle flancos cuccal.

Ezzel próbálva lassítani az idő kerekét és halványítani a mindennapok strapáját, ami nagyon is nyomot hagy rajtuk. Pedig tudják a titkot: több idő magukra. Ami sajnos nincs. Mert egy nap 24 óra és nem 48, és ebbe bizony nem fér bele minden, legkevésbé saját maguk… Hogy énidő ez a sok cicoma? Nem. A szőrtelenítés például nem énidő. Az valami női “kötelesség”.

Ha a boltban, a sulinál összefutnak a többiekkel – akik ugyanúgy ezredszer törlik aznap az asztalt, szedik a mosatlant, pelenkáznak, vigasztalnak, tanulnak -, egy mosoly belefér, még pár mondat is talán. Mielőtt megérkeznek a férfiak, akik közül néhány azt mondja: az anyaság mindig csupa öröm és boldogság! Ez egy felhőtlen hivatás a nőknek.

FORRÁS: UNSPLASH

Nem hiányozhat a gondtalan lét, a pihenés, a programok, a kikapcsolódás, vagy csak egy kiadós alvás, mert ez önmagában egy végtelen boldog kaland! A házimunka meg a sava-borsa az egésznek, ami kizökkent a “kiskacsa fürdik”-ből…. Te nem élvezed ennek minden pillanatát? Hát minek neked gyerek…?! Te nem élvezed a munkád minden pillanatát, pedig egyébként szereted?

Nem élvezed, hogy hülye a főnök, hajnalban kelsz, túlóráznod kell, elviselhetetlen a kollégád? De hiszen szereted a munkád! Miért nem szeretsz benne mindent?! Te választottad, ne nyavalyogj! Te nem élvezed, amikor egy jó kis edzés után napokig izomláz gyötör??? Hát akkor minek edzel?! Az egészséged miatt? A jó alak miatt? Csak mert ezt a részét igazán szereted? De akkor minek csinálod, ha napokig fájsz, hülye vagy?!

Nem szeretsz a párodban mindent 100%- ig? Oh! Hát akkor miért vagy vele? Hagyd ott, aztán majd jön a tökéletes! Még több “hibával”… Nem szerethetünk mindent egészen, de talán szerethetünk mindent úgy, hogy az számunkra egész legyen. Nem születtünk anyának. Embernek születtünk, majd nővé és anyává váltunk. Ám ettől még minden szerep bennünk él.

És amelyik férfi azt várja el, hogy ezt gombnyomásra váltogassuk, az nem érti ezt a háromszöget, amiben a nők élnek.

És egészen addig te magad sem érted, amíg az egészet nem próbálod megteremteni azzal, hogy néha igenis önző vagy. És magadat előrébb sorolod a hülye morzsáknál, mosatlanoknál, vagy éppen a szennyes göncöknél… Úgysem mossa ki helyetted senki, jó lesz az holnap is. Ma tegyél végre olyat, ami TÉGED boldoggá tesz, mindezt lelkiismeret-furdalás nélkül! Nem mindenki mást… TÉGED!

Tóth Zsuzsa

Nyitókép: Unsplash