Férfiak, kezdjetek el beszélni!

A múlt hétvégi diadala után azzal indította győzelmi a beszédét Paddy Pimblett ketrecharcos, hogy hajnalban egy olyan üzenetre kelt, amiben az egyik barátja haláláról tudósították. Tudom, ez elsőre úgy tűnik, hogy nem egy női magazinba való téma.

Bunyósokról nem szoktunk itt beszélni, de ebben a történetben nem is ez a fontos – vagy talán áttételesen kicsit. Az említett férfi öngyilkos lett az otthonában, és ez vezérelte arra a sportolót, hogy szót emeljen valami fontos ügy érdekében. Egy olyan sportoló kéri nyilvánosan a férfiakat a kitárulkozásra, aki puszta kézzel ver össze másokat, akinek az a hivatása, hogy bátor és kemény legyen.

És ő mondja azt, hogy beszélni nem szégyen. Ha valami olyan nagy teher nyomja a válladat, amiről úgy érzed, csak az öngyilkossággal tudnád megoldani, akkor beszélj valakivel, bárkivel! Az, hogy a férfiak nem beszélnek, egy stigma, amit már fel kellene számolni. Ha valamit toxikus maszkulinitásnak lehet nevezni, na, akkor ez az.

A férfiak egy része előbb ölné meg magát, minthogy elkezdjen „picsogni”. Mert az nem férfias, egy férfi megoldja a saját problémáit, sőt, nincsenek is lelki eredetű problémái, hiszen érzései sincsenek igazán. Ami nehézség lehet, ha olajat kell cserélni az autón, vagy egy nehéz tárgyaláson kell részt venni. De az erős, határozott férfi ezt azért csak meg tudja oldani.

Közben pedig a nagy, erős férfiakat csendben rágja belülről a stressz, a depresszió, mint valami szú a korhadozó fákat. A statisztika pedig azt mutatja, hogy 2-3-szor nagyobb arányban követnek el öngyilkosságot, mint a nők. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy a valóságban ugyanolyan sok lelki problémával küzdenek a férfiak is, mint a nők, csak mi sokkal kevésbé vagyunk hajlandóak erről beszélni.

Így pedig az esély is kisebb arra, hogy segítséget kapjunk. Talán a mai világban még nagyobb a nyomás, hiszen egyre több férfi principium válik feleslegessé. A gépesítés, a modernizáció miatt nem kell már a fizikai erőnkkel kitűnni. Nem kell felszántani a mezőt, nem megyünk el vadászni, és nem is csak mi hozzuk haza a betevőre valót.

Mivel tudsz kiemelkedni férfiként? Mivel tudod bizonyítani, hogy rátermett vagy? Mitől érezheted büszkének magad? Sokan a karrierben találják meg a választ erre a kérdésre. Minél feljebb jutsz a ranglétrán, minél több pénzt viszel haza, annál inkább férfi vagy, aki mindent meg tud adni a párjának. A törtetés mellé pedig szépen betársul az állandó szorongás, depresszió, ami szépen lassan eluralkodhat az emberen.

Igen, a férfiaknak kellene kinyitniuk a szájukat és elmondani, hogy „Valami nem jó, valami nagyon nem jó, tulajdonképpen kib*szott nagy baj van. Annyira nagy, hogy azt gondolom, már élni sem szeretnék.” Viszont kell egy olyan közeg is, amiben ezt meg lehet tenni, kell olyan ember, akinek ezt el lehet mondani szégyenérzet nélkül. Remélem, hogy a társadalmunk szépen halad abba az iránya, amikor már nem lesz szégyellendő, ha egy férfinak is vannak nehézségei.

De addig is, kérlek, figyelj oda az édesapádra, párodra, testvéredre, gyerekedre!

És biztosítsd arról, hogy nem lesz kevesebb a szemedben, ha olykor azt érzi, nem bír el minden súlyt egyedül. Szóval, férfiak, kezdjetek el beszélni! A nők és a többi férfi pedig kezdje el nem ítélkezően, hanem együttérzően meghallgatni őket.

Lelkisegély Szolgálat elérhetőségei:

Ingyenesen elérhető zöld szám mobilról és a legtöbb szolgáltatótól: 137-37

Normál díjas vonal: +36 1 329 33 80

SKYPE mindennap 18-23 óráig: „segelyvonal”

Chat: http://chat.hatter.hu hétfőn és szerdán 18-23 óráig

Email: lelkisegely@hatter.hu

Nyitókép: Unsplash