Fogadjam el, hogy biztos megcsalnak, vagy próbáljak meg bízni?

Múltkor olvastam egy fórumon, hogy a magyar celebek hogyan csalják meg a házastársaikat. Meg voltam lepődve, mert voltak köztük olyanok, akiket személyesen is ismerek, és őszintén ki sem néztem volna belőlük.

Majd rájöttem, hogy persze, hiszen a modern világnak köszönhetően valószínűleg rengeteg kísértéssel néznek szembe nap mint nap. Így talán annyira nem meglepő, hogy néhanapján megbotlanak. Ugyanakkor elgondolkodtam, én mennyire tudnám elviselni, ha tisztában lennék azzal, hogy valószínűleg megcsalnak.

Három év szingli lét után már teljesen elfelejtettem, milyen is a féltékenység érzése. Pedig mindig is borzasztóan féltékeny típus voltam. Ennek több oka is volt. A legelső barátom mindenben az első volt számomra, ellenben én rengeteget hallgattam tőle, hogy mennyi nővel volt előttem. Nem csoda, hogy képtelen voltam megbízni benne.

Ráadásul le is bukott egyszer-kétszer, hogy kétes tartalmú üzeneteket vált más hölgyekkel. Akkoriban még csak Facebook volt, így nem volt nehéz „nyomozni”, ha elkapott a bizalmatlanság heve. A következő barátom megrögzött hazudozó volt. A legkisebb dolgokban is füllentett. Valószínűleg ez ölte meg a belé vetett bizalmamat.

Két és fél év együttlétet követően csak a szakítás után derült ki, hogy ténylegesen meg is csalt. Az igazi okot viszont, hogy miért voltam mindig is féltékeny, csak az elmúlt 3 évben értettem meg. Apu bántalmazó volt, és alig voltam 11 éves, amikor elhagyott. Sose számíthattam rá. Sosem köszöntött fel a szülinapomon, nem volt ott jeles alkalmakkor.

FORRÁS: UNSPLASH

Pedig valahol, minden bűne ellenére, imádtam őt, de ő állandóan csak csalódást okozott. Míg végül el nem hunyt. 3 év és sok szakemberekre költött pénz kellett hozzá, hogy rájöjjek, a probléma innen ered. Végre azt éreztem, sokat változtam, és ha most kapcsolatban lennék, talán az a kis szörny bennem, a féltékenység, nem éledne fel újra.

Amikor a mostani kedvesemmel találkoztam, egyből tudtam, hogy sok mindenben más, mint a korábbiak. Ami a szívén, az a száján. Mindent kimond, legyen az egy csodálatos bók vagy egy negatív gondolat. Közlési kényszere van, így már az első randevúk egyikén említette, hogy rajtam kívül nem is beszél más nőkkel. Ez megnyugtatott. Egy ideig.

Aztán ahogy telt az idő és kezdtem egyre jobban megkedvelni, kezdett az a kis szörnyecske is éledezni. Két telefonja van a munka miatt. Mind a kettőn ott van az összes létező alkalmazás. Facebook, Messenger, Instagram, WhatsApp, Viber, TikTok… Állandóan pittyeg valami.

Ha valaki el akar rejteni valamit, akkor azt elrejti. Pár hét nyugtalanság és agyalás után arra jutottam: szimplán elfogadom, ha meg akar csalni, megteszi. Tenni úgysem tudok ellene, azzal viszont saját magamat mérgezem, ha állandóan ezen pörgök magamban. Igen, magamban. Mert annyit már változtam az évek folyamán, hogy ő még csak nem is tudja: megőrülök a gondolattól is, hogy esetleg csak ránéz valaki másra.

Aztán eszembe jutott valami. A kommunikáció. Egyre többet beszélgettem vele, érdeklődtem arról, mi érdekli, mit szeret. És abba fektettem az energiát, hogy a lelkünk közel kerüljön egymáshoz. Aztán egyszer csak, egy reggel arra ébredtem, hogy nyugodt vagyok. Nem idegeskedem, nem agyalok. Nem elfogadtam, hogy megcsal, hanem megnyugodtam, hogy mellettem van, és ez nem így lenne, ha ő nem akarná.

Eldöntöttem, nem mérgezem magam tovább a féltékenykedéssel.

Hanem nyitott szívvel állok hozzá és élvezem az együtt töltött perceket. Ha pedig úgy dönt, hogy a nyitott szívem ajtaján bedob egy kézigránátot és darabokra zúzza, majd keresek egy nyugodt és békés helyet valahol, ahova eláshatom a szívem. Addig pedig nem agyalok ezen.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂