Nem haltál meg, mégis gyászollak…
Sokszor azt hisszük, gyászt csak akkor érezhetünk, ha egy szerettünket veszítjük el, de valójában mindig ezt érezzük, ha valami véget ér. Legyen az egy fontos kapcsolat, egy költözés, egy felmondás vagy akár egy autó eladása. Mert igenis, ha lezárul egy szakasz az életedben, akkor gyászfolyamaton mész át.
Még akkor is, ha az a változás pozitív – például egy esküvő vagy összeköltözés. Akkor is vége van valaminek – az addigi életed egy szakasza lezárul. És lehet, hogy jobb lesz ezután, de az, aki akkor és ott, addig voltál, már nem leszel sosem.
Tehát ne legyen bűntudatod, ha szomorú vagy, amikor az új vevő elhajt a régi autóddal, ami helyett lehet, hogy már vettél egy szebbet, de mégis millió emléked kötődik hozzá. Ne legyen bűntudatod, ha felmondasz egy munkahelyen, de a búcsúzás nehezedre esik. Teljesen érthető és jogos. Egy szakításkor, még ha te is mondod ki a kapcsolat végét, akkor is megszenvedheted azt. Mert végleg megszakad egy kötelék, lezárul az életednek egy szakasza.
Én nem szeretek búcsúzni és lezárni dolgokat, mindig is megviselt. Sosem szerettem az időszakok végét, amikor tudtam, hogy ott, úgy, abban a formában már nem leszek soha együtt azokkal az emberekkel. Igen, az emberek a kulcs: ha kötődsz másokhoz (vagy akár ahhoz az önmagadhoz, aki az ő társaságukban voltál), akkor fájni fog, ha elválsz tőlük. Mert igen, lehet kapcsolatot tartani egykori kollégákkal, de akkor is meg kell gyászolnod azt, hogy már nem fogsz velük naponta összefutni a folyosón vagy együtt dolgozni egy projekten. Igenis mély nyomot tud hagyni bennünk egy-egy lezárás, mert ez mind veszteség.
Akkor is az, ha valahol valami jobb vár.
Szóval ne legyen bűntudatod és ne nyomd el az érzéseket. Éld meg, éld át, és mondd el azoknak, akik fontosak neked, hogy mennyit jelentett a jelenlétük, segítségük, támogatásuk számodra. Mert a ki nem mondott szavak sosem jutnak el ahhoz, akinek szánod őket, és soha nem tudhatod, te mennyit jelentettél nekik. Lehet, hogy csak annyit, hogy néha összefutottatok a folyosón, te mosolyogtál és ezzel feldobtad a napját. Lehet, hogy a valahová tartozás érzését adtad neki azzal, hogy ráköszöntél. De az is lehet, hogy biztonságot nyújtott neki az ismerős környezet egy nehéz krízis idején…
Kép forrása: Unsplash
Soha ne becsüld le a kapcsolódásokat, mert ezek mindannyiunk számára fontosak. Soha ne hagyd abba, hogy jót tegyél másokkal, mert lehet, hogy valakinek ezzel reményt adsz egy reménytelennek tűnő napon. És soha, soha ne felejtsd el, hogy amit adsz másoknak, azt mindig visszakapod. Leggyakrabban akkor, amikor nem is számítasz rá – mert előfordul, hogy egy rossz napodon a portás bácsi vagy néni mosolya adja meg neked azt az érzést, hogy mégis jó élni és tartozol valahová.
Ne szégyeld meggyászolni valaminek a végét, ha az fontos volt számodra, mert minden búcsúzásnál kicsit meghal az éned egy része – így teljesen érthető, hogy szomorú vagy. Fogadd el és éld át! Ez fog erőt adni később, és segíteni továbblépni.
Nyitókép: Unsplash
