A bántalmazó anyukát 2.5 millióan követték a neten

A csúcson 2,5 (!) millió követője volt az azóta már törölt 8 passengers youtube csatornának, amely egy álomszerű, szigorú, de nagyon BOLDOG család mindennapjait volt hivatott képviselni.

Legalábbis az egykoron csatornához tartozó instagram fotók ezt tükrözték. Egy jómodú, kiegyensúlyozott, harmonikus nagy család jól megkomponált élete. 

És ez volt a lényeg. Kifelé minden remek volt. Vagy legalábbis félig minden, merthogy elég sokan próbálták jelezni, hogy baj lehet. Nincs rendben, hogy az anyuka büntetésből nem ad enni a gyerekének. Nem állja meg a helyét, hogy babzsákon alszik a gyerek féléven át, mert beszólt a tesójának. A legtöbb szülőnek ez már önmagában kiveri a biztosítékot.

A szigor és a bántalmazás nem ugyanaz

 

Éheztetés, testi fenyítés – merthogy azért kiderült, hogy bőven kijutott ez utóbbiból is a gyerekeknek – nem férhet bele. A gyerek nem követhet el olyat, amiért ilyen jellegű büntetés járna. Legalábbis a mai világ egyik felének ez az álláspontja. 

A másiknak meg az, hogy embert kell nevelni a gyerekből. Meg kell tanítani neki – kemény szigorral – hogy a tetteinek következménye van! És ezen hozzáállás képviselői között akadt rajongója bőven az egykori ”anyainfluenszernek”. Aki amúgy a mormon egyház elkötelezett híve is volt. Így meg aztán pláne fedhetetlennek tűnt. Hatgyermekes anya, aki hithű egyházi tag. Akkor már csak jóember lehet, nem?!

A vallásos emberek biztosan jólelkűek?

 

Nem! Felejtsük már el, hogy azért mert valaki mélyen vallásos az egyenlő azzal, hogy lelkiismeretes is! A családon belüli erőszak éppúgy jelen van vallásos, mint nem vallásos családokban. Az viszont kétségtelen, hogy a nagyon vallásos közegben sokszor könnyebben megbújnak az olyan nem tiszta tudatú szülők is, akik éheztetik, verik vagy éppen szexuális abúzálják a gyereküket. 

Mert ők biztosan nem tennék. Mert ők olyan jók. Minden héten templomba járnak. Mindig tiszták, jól öltözöttek a gyerekeik. Meg amúgy is jól bánnak velük. Szigorúak igen, de minden fotón mosolyognak az utódok. És, akkor megint ott vagyunk, hogy a négy fal közötti borzalmaknak lehet és sokszor van is olyan vetülete, hogy a gyerekek önkéntelenül is eljátsszák a tökéletes család rájuk osztott szerepét. Ugyanis pontosan tisztában vannak vele, hogy ha nem így tesznek, akkor ennek otthon – ahol senki nem látja – következménye lesz. 

Ugyanakkor ha gyerekbántalmazásról van szó, akkor hirtelen mindenki okos lesz. Mindenki is tudja, hogy mi a helyes, avagy mi nem. Mit kellett volna tenni, és mi alapján. Mégis, aki találkozott már családon belüli erőszak jeleivel az bizony tudja, hogy rohadt nehéz valódi segítséget nyújtani. 

Nem volt ez máshogy a fent említett család esetében sem, akik ellen még petíciót is indítottak. Mindhiába. A tényleges segítség elééréséhez az kellett, hogy az egyik gyerek megszökjön és csontsoványan, a testén jól látható sérülésekkel bekopogjon a szomszédhoz vízért, és ennivalóért. És, akkor végre az illetékes hatóság is azt érezte, hogy joga van közbelépni. 

Ennek a történetnek “jó” vége lett

 

Ez a történet valamennyire már most happy end. Az elkövető már biztosan bíróság elé kerül. A gyerekeknek pedig talán lesz lehetőségük a trauma feldolgozásra egy jobb élet reményében. 

Mégis valódi változás azzal léphetne életbe, ha valóban mélyen beépülne minden egyes ember tudatába, hogy a testi fenyítés, a megalázás, a gyermek jogaival való visszaélés nem megengedhető semmilyen formában. Nincs olyan tett, amiért rászolgált volna. Azon egyszerű dologból kifolyólag, mert az erőszak erőszakot szül. 

A gyereknek a törvényes képviselőjét, pedagógusát, edzőjét, lelki nevelőjét pedig senki, de senki nem ruházta fel olyan hatalommal, ami azzal járhatna, hogy a kiskorú jogait semmibe veszi. Pusztán azzal az amúgy nagyon visszataszító látszatmagyarázattal magának és a világnak, hogy ő csak a javát akarja. 

Nyitókép: Unsplash