Gyermeteg felnőttek, akik sosem nőnek fel igazán

Elköteleződési problémák, kitolódott gyerekvállalás, menekülés a kapcsolatok, kötöttségek elől. Mintha minden ‘no go’ zóna lenne, ami a felnőtt élet velejárója. Miért van az, hogy sok felnőtt ember Pán Péterként próbál elszállni a felnőtt élet kihívásai elől?

Nem divat már felnőttnek lenni. Az nem menő, nem vágyott, nem ad okot a büszkeségre. Az csak olyan unalmas, középszerű valami, ami egy csomó felelősséget tesz az ember vállára. Ami ijesztő, meg egyébként is nagyon kellemetlen. Nincs benne semmi izgalmas. Olyan, mintha hip-hop megöregednél és olyan lennél, mint a szüleid. Hát kinek kell ez?

Hiszen még fiatal vagy 30-35 évesen. Még utazni kell, bulizni, kipróbálni új dolgokat. Nem véletlenül dolgozol annyit. Magadra akarod költeni a pénzt, nem pedig valaki másra. Vagy arra, hogy kifizess egy esküvőt, egy gyerek költségeiről ne is beszéljünk! Inkább egy új autó meg még pár évnyi utazgatás. Aztán… Aztán lehet, már nem is érdemes belefogni. Akkor meg már minek, nem?

Az első és legfontosabb szempont, hogy valósítsd meg önmagad, az álmodat. Aztán ha az megvolt, akkor a következő álmodat. Plusz, annyi hal van még a tengerben, akivel d*gni kellene, miért ragadnál le egyvalaki mellett? Aki odaköltözik hozzád, odahozza a cuccait. Lehet, még valami állata is van. A végén még neked is kutyát kellene sétáltatni reggel. Hát van ennél szörnyűbb kilátás az életben? Nem, nem, nem. Ezt még egy ideig biztos nem!

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok tartanak vissza sok embert attól, hogy valóban kilépjen a nagybetűs életbe. Mert ha valami nagyobb felelősséggel járó döntést kellene meghoznia, akkor megszólal a vészjelző: ezzel véglegesen véget ér minden móka és kacagás! Ilyen lehet akár egy összeköltözés valakivel, egy eljegyzés, házasság, gyerek. Olyan, mint a röghöz kötés, leláncolás, láthatatlan béklyókkal megkötözés…

Pedig valójában ez csak nézőpont kérdése. Az élet a folyamatos fejlődésről, növekedésről szól. Vagy legalábbis arról kellene szólnia. Újabb és újabb kihívásokkal nézünk szembe, majd kerekedünk felül azokon. És nem azt érezzük közben, hogy ez borzasztó, hanem azt, hogy ettől többek lettünk. Nem az a normális, hogy megrekedünk egy szinten. Csak ma már sok minden nincs úgy megbecsülve, mint egykor.

Forrás: Unsplash

Sokkal több figyelmet fordít a társadalmunk a külsőségekre. Az utazások, éttermek, kocsik, ruhák mind jól mutatnak a közösségi oldalakon, mind arról árulkodnak, hogy annak a profilnak a gazdája egy teljes, boldog, izgalmas életet él. Pedig sok esetben ez nem igaz, csak folyamatosan hajszol valami kis mulandó boldogságot. Nagyon kevés szó esik arról, hogy mennyit adhat egy jó párkapcsolat. Ha valakivel összekötöd az életed, az kiteljesít. A szülővé válás pedig egy új szintre emeli a létezésedet.

Persze nem kell, hogy mindenkinek legyen 6 gyereke, nem is gondolom, hogy mindenki alkalmas lenne rá. De ne az legyen az oka, hogy valaki nem állapodik meg, nem kezd el családban gondolkodni, mert fél tőle. Mert azt érzi, hogy ezzel sok mindent elveszít. Az legyen egy tényleg megalapozott döntés eredménye, és ne csak azért alakuljon így, mert megrekedt egy gyermeki állapotban, ahol nem számít más, csak a pillanatnyi örömök hajszolása.

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok