Ha egy kötődésfóbiással élsz, nagyon magányos leszel…
Annyi dologtól félünk a mai világban. Ezerféle fóbia van: félünk a pókoktól, a magasságtól, a víztől, egy betegség bekövetkeztétől. És egészen komikus fóbiák is vannak, mint a főzéstől való félelem, a fokhagymától, a tükröktől vagy a műanyag babáktól.
De mi a helyzet, ha olyasmitől félünk, ami az élet természetes velejárója és nehezen lehet kikerülni: a kötődéstől? Tizenéves korunkban sokszor hallhattuk a lerázós mondatokat: „Nem állok készen egy kapcsolatra”, „Még nem akarom lekötni magam…” Ez ebben az időszakban még teljesen normális. Azonban ha valaki 30 éves kora fölött érzi ugyanezt, ott előfordulhat, hogy kötődésfóbiáról van szó.De mit is jelent ez pontosan és hogyan nehezíti meg az ezzel küzdők életét?
Az elköteleződés alapfeltétele egy olyan kapcsolatnak, amelyben hosszú távon is biztonságot tudunk kapni. Sternberg háromszög elmélete szerint a kötődés mellett egy jól működő kapcsolathoz elengedhetetlenek további tényezők, úgy mint a szenvedély és az intimitás. Amikor valaki kötődésfóbiával néz szembe, magától az intimitástól és a szenvedély megélésétől is fél. Ennek ellenére vágyik arra, hogy kapcsolódjon valakihez.
Ez egy picit olyan, mintha fél szívvel benne lenne a kapcsolatban, de a szíve másik felét sosem adná át a párjának. Eleped a kapcsolatért, de közben, amikor a lehetőség adott, inkább kihátrál, vagy csak fél lábbal mer belépni az ajtón. Az ilyen problémával küzdő emberek gyakran nem is ismerik ezt a fogalmat, és nincsenek tisztában azzal, hogy mivel állnak szemben.
Sokszor életművésznek titulálják magukat, magányos farkasoknak, és a szabadságvágyuk magas fokát emlegetik. Ők a “köszönöm, jól vagyok, nagyon jó nekem szingliként, sőt, sokkal jobb is annál, mintha kötődnöm kellene valakihez” lelkes hangoztatói. Nagyon sok megrögzött – boldog vagy boldogtalan – szingli szívében ott lapul a kötődési vágy és mellette a félelem.
FORRÁS: UNSPLASH
A kapcsolataik – ha mégis próbálkozásra kerül sor – gyakran kudarcba fulladnak. Ilyenkor azzal magyarázzák szerencsétlen helyzetüket, hogy mindig a rossz embert vonzzák be az életükbe. „Valahogy sosem jön össze”- mondják. Ha az elköteleződéstől való félelemre gondolunk, sokunknak ugranak be a virágról virágra repülő örök agglegények.
Őket az élteti, hogy mindig új zsákmányt gyűjthetnek be, tehát vadászként funkcionálnak. Aztán ott vannak azok a nők, akik sosem az igazival, csak mindig valami „selejtes kreténnel” találkoznak. Hamar csalódott, kiábrándult hercegnőkké válnak és kizárólag a másik felet okolják minden fuccsba ment randi után. Akadnak olyan emberek is, akik rejtőzködnek.
Ők azok, akik régóta élnek hosszabb kapcsolatban, de úgy, hogy közben falakat építenek maguk köré. Sosem köteleződnek el úgy igazán, tiszta szívből a másik mellett. Nyitva hagynak mindig egy kiskaput a menekülésre, miközben folyton bizonytalanság kínozza őket és mindent megkérdőjeleznek. A kapcsolatból való kilépés gondolata pedig állandóan ott motoszkál a lelkük mélyén.
Ami közös minden kötődésfóbiásban, hogy félnek a kudarctól.
Fontos nekik, hogy a kapcsolat az ő szabályaik szerint működjön, mert ez némi biztonságot ad a számukra. Annak ellenére, hogy úgy tűnik, minden idegszálukkal félnek a kapcsolódástól, valójában mélyen és őszintén vágynak rá. Mégis mindig tartanak egy bizonyos távolságot, szigorúan szabályozva, mennyire engedik közel a másikat. Jelen vannak ugyan fizikailag, de érzelmileg megközelíthetetlenek és érinthetetlenek.
Ez gyakran a partnerek számára is érzékelhető, és mélyen magányossá teszi őket, ha egy ilyen emberrel kell együtt élniük. Valójában attól rettegnek, hogy ha teljesen odaadják magukat, egyszerre megsemmisülnek, elveszítik az igazi énjüket, megszűnnek önmaguk lenni. Aztán addig futnak, amíg a félelem csillapodik és újra magányosak lesznek. Sokan csak szakember segítségével jutnak el odáig, hogy közel engedjenek magukhoz valakit…
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
