Ha érdekelsz egy férfit, nemcsak kérdez – meg is hallgat!

Honnan tudom, hogy valóban érdeklek egy férfit? Onnan, hogy kérdez – és még inkább, ha valódi érdeklődéssel meg is hallgatja azt, amit mondok.

Mert sokan csak arra használják a kérdéseket, hogy aztán az elkezdett válaszomba belekapaszkodva és a mondandómba vágva magukra tereljék a szót. Aztán hosszú-hosszú percekig be sem fejezik a beszédet… Volt, hogy fél-egy órát is tudott fecsegni az úriember a telefonban úgy, hogy közben simán végignéztem egy filmet. Mivel annyira nem érdekelte valójában a válaszom. Elvolt a saját magáról szóló mondandójával.

Néha egy „ühüm”, egy „igen” is megtette neki, hogy még ott vagyok a vonal túlsó végén. Mondanom sem kell, már ekkor tudtam, olyan emberrel van dolgom, akit valójában nem én érdeklek. Saját maga jobban izgatja, mint a kérdésére adott válaszom. Pedig bizonyára előadta már néhányszor azt a rengeteg sztorit, ami vele történt. Azokat pedig még nem hallhatta, amik velem estek meg.

De esélyem sem volt előállni ezekkel, mivel állandóan közbevágott. „Az semmi, amikor én itt és itt jártam”… Vagy „Oh, nekem pedig” kezdetű közbeszólásai után rendre átvette a szót. Így egyetlen egy sztorit sem tudtam befejezni. Én azonban meghallgattam tőle egyhuzamban százat. Nem, nem gond, ha beszélsz magadról.

De az igen, ha csak magaddal vagy elfoglalva egy beszélgetés alatt, és soha nem várod meg, hogy kifejtse a másik a válaszát. Így nem csoda, ha azt hiszem, valójában nem is rám, hanem saját magadra vagy kíváncsi. Na, ilyenkor van az, hogy miután úgy búcsúzik az illető, hogy milyen jót beszélgettünk és hívhat-e máskor is, a válaszom nem hangzik túl őszintén.

FORRÁS: PEXELS

„Hááát, hívhatsz – felelem -, de nem biztos, hogy felveszem.” Ez utóbbi részét a mondatnak persze csak gondolom. Mert inkább megnézem azt a filmet „háttérzaj” nélkül. Ezek a szószátyárok hatalmas türelmet igényelnek, mivel annyira el tudnak merülni saját magukban, hogy észre sem veszik, mennyire untatnak. Nem figyelnek a visszacsatolásra, eszükbe sem jut, hogy gyanús, ha a vonal túlsó végén túl nagy a csönd.

Nincs kiábrándítóbb, mint amikor azt érzed, hogy csak hallgatóságnak kellesz, hogy minél többet hallathassa a hangját a másik. Aki csak saját magára figyel, rád pedig egyáltalán nem, annak nem társ kell. De legalábbis semmiképpen sem egy mellérendelt kapcsolat, hiszen már az ismerkedéskor  alárendel a saját igényeinek.

Udvariasságból lehet, hogy feltesz egy-két kérdést, de soha nem várja végig a válaszod.

Márpedig én nem egy monológot szeretnék hallgatni, hanem egy beszélgetésben részt venni, amiben egyenrangú félként kezelnek. Ha ezt nem lehet, akkor nem erőltetem, inkább bekapcsolom a tévét, és csak ühümgetek neked. De ne lepődj meg, ha nem lesz legközelebb! Mert uncsi, ha minden csak rólad szól.

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂