Ha jobban szeretsz egy állatot az embereknél, komoly baj van veled!

Zoli két éve minden nap gyertyát gyújt az elhunyt kutyájáért. Amikor ezt meghallottam, be kell, hogy valljam, kicsit furán néztem rá. Nem, nem azért, mert szerette az állatot. Én is imádtam minden egyes állatomat, és a szívem szakadt meg, amikor itthagytak.

De hogy minden áldott nap megemlékezzem róluk? Pedig sokaktól hallom, hogy ő jobban szereti a házikedvencét, mint felebarátját. Igen, sok esetben hálásabbak, őszintébbek, mint az emberek. Azonban Zoli esetén elgondolkodtam. Nem, nem a nagymamáját vagy egy közeli rokonát gyászolja ennyire. Róluk egy szót sem ejtett. Pedig szerető családban nőtt fel.

Tudom, tudom. Ilyenkor jönnek a támadások, a kioktatások, hogy bizonyára nem érdemli meg az a nagyi vagy szülő… De ha Zoli azt mondja, hogy a kutya családtag volt, akkor a többi családtag miért is nem kapja meg ezt a „gesztust”? Hiszen nem kutyafalkában nőtt fel, hogy azt tekintse a családjának! Ráadásul így, hogy csak a kutya kap napi gyertyagyújtást, nemhogy egy szinten nincsenek vele a valódi családtagjai, hanem még a kutyánál is lejjebb helyezi őket.

Igaz, sokat csalódunk embertársainkban, még a saját közvetlen hozzátartartozóinkban is. Míg egy kutya soha nem beszél vissza, nem kritizál bennünket. Feltétel nélkül szeret. Mert ilyen a jelleme. Behódol a falkavezérnek, és azért, aki ételt, italt ad neki, bármire képes. Vele nincsenek elvi viták, nincs semmilyen nézetkülönbség, ő teljes mértékben a te életedhez igazodik. Hiszen mindenben tőled függ.

Még a legjobban tutujgatott kiskutyáknak is a gazdájuk szabályai szerint kell játszaniuk. Akkor ehetnek, ihatnak, pisilhetnek, sétálhatnak, amikor azt te megszabod nekik. Azaz teljes mértékben kiszolgáltatottak. Egy emberrel való kapcsolat azonban ennél sokkal bonyolultabb. Ott a másiknak is vannak elvárásai veled szemben, és keményen meg kell dolgozni azért, hogy harmonikus, boldog kapcsolatban élhessen bárki is.

FORRÁS: UNSPLASH

Ezért konfliktusokkal teli az élet – ugyanakkor a család az, amire mindig, minden körülmények között számíthatsz. Persze vannak kivételek, de Zoli mindig támaszkodhatott a felmenőire. Ennek ellenére egy állatért gyújtogatja szorgalmasan, napi szinten a mécseseket. Ezért megfordult a fejemben: vajon csak azt szereti igazán, aki feltétel nélkül elfogadja őt?

Aki semmilyen elvárást nem támaszt vele szemben? Aki a legkisebb simiért is olyan hálás, mintha a Paradicsomot kapta volna ajándékba? Megértem, hogy sokat csalódtál már az emberekben, de ettől függetlenül számomra inkább egoista hozzáállás ez a fajta piedesztálra állítása egy állatnak. Hiszen az anyád, apád, nagymamád felnevelt, ráadásul nekik köszönheted az életed is.

Még ha meglátásod szerint ártottak is neked, bizonyára nem rossz szándékkal tették. Ha mindig abból indulsz ki minden embertársaddal kapcsolatban, hogy téged már megbántottak, bizonyára mindenki más is meg fog. Na, attól nem fogod jobban érezni magad, az biztos. Tovább kell lépni, és esélyt adni más embereknek.

Bizonyára te sem vagy szent, és te is ártottál már másoknak, vagy bántottál már meg másokat.

Még ha nem is szántszándékkal. Ettől függetlenül nem lehet teljes kiábrándultsággal élni az életet. Mert olyan macskás, kutyás idős ember lesz belőled, amilyen soha nem akartál lenni… Bármekkora szeretetet is tudnak adni az állatok, az ember társas lény. Te ember vagy, és szükséged van az emberek szeretetére is. Azt senki nem vitatja, hogy melósabb a velük való jó kapcsolat elérése, de megéri dolgozni érte.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂