Ha rögtön lefekszem egy férfival, csak egy éjszakára kellek?

„A férfinak márpedig ki kell, hogy élje a vadászösztönét.” Nagyon sok helyen lehet hallani ezt az örökbecsű bölcsességet.

Utána többnyire kifejtik, hogy abból esetleg pár alkalmas kaland lehet, ha a nő túl könnyen „hagyja magát levadászni”, vagy – óh, rettenet – esetleg valamilyen formában kezdeményezni mer. De vajon valóban abban a pillanatban öli meg a nő a tartós kapcsolat esélyét, amikor nem büszke vad módra iramodik tova, mindig épp csak lőtávolon kívülre?

Lehet, hogy buborékban élek, de a férfi ismerőseim többsége nem szeret magára ragadozó állatként gondolni, akinek a párkeresés az ösztönök kiélésében kimerül. Attól, hogy a párválasztás sokszor egy izgalmas húzd meg-ereszd meg játékra hasonlít, a többség a nőkre sem legyőzendő vadként, megszerzendő trófeaként tekint.

Jobban szeretik azt gondolni, hogy egy párkapcsolat két ember közös választásán alapul, és a vadászat, mint párhuzam, nem túl kényelmes képeket hoz elő. Az őzikének ugye, ha belegondolunk, elég kevés beleszólása van a vadászat alakulásába. Az én véleményem nőként az, hogy a 2020-as években már egyáltalán nem botrányos, ha a nő nem áll le játszmázni csak a játék kedvéért, és nem ördögtől való dolog kezdeményeznie sem.

Mára már túlhaladtuk azt a kort, amikor ment az ősember a bunkósbotjával, szerelme jeléül megkergette és jól fejbe kólintotta szíve választottját, a hajánál fogva hazahúzta a barlangjába, majd boldogan éltek, míg meg nem haltak. Vagy amíg a kardfogú tigris úgy nem döntött, hogy elég a mézeshetekből, de ez gyakorlatilag ugyanaz.

FORRÁS: UNSPLASH

Ha nőként helyt kell állnunk karrierépítő amazonként, háziasszonyként, anyaként, szűzként és kurvaként is egyszerre, akkor azt gondolom, nyugodtan kinyilváníthatjuk azt is tisztán és egyértelműen, ha valaki tetszik nekünk. Ha pedig készen állunk egy kapcsolatra az illetővel, akkor nem kell idejétmúlt klisék miatt taktikázgatnunk. Fontos azonban, hogy a játszmázgatást élesen el tudjuk különíteni az egyszerű emberi és női méltóságtól.

Kezdeményezni, bátorítani lehet úgy is, hogy közben nem vetjük a másik lábai elé magunkat, és nem írjuk ki a homlokunkra: „Ingyen hús”.

Nagyanyáinknak azért egy dologban volt valamennyi igaza: az, hogy kinek és hogyan adjuk át magunkat, sokat elárul arról, mennyire becsüljük a saját értékeinket. Nagy ugyanis a különbség aközött, hogy valaki őszintén, kötélhúzás és bújócska nélkül, de a másik megismerésére időt hagyva alakít ki párkapcsolatot, vagy naivitásból, önbizalomhiányból, minden méltóságról megfeledkezve odaveti magát testestül-lelkestül. Egy olyan embernek, akiről jóformán semmit nem tud.

Ha ugyanis már a második randin elkönyveljük, hogy kész, ehhez a pasashoz tartozunk, és azt lessük, mikor húzza már elő a karikagyűrűt, akkor voltaképpen egy álomképbe kapaszkodunk. Ilyenkor esélyt sem adtunk arra, hogy a férfi igazán megmutassa nekünk magát. Mi van, ha a felszínen összepasszolunk, mint a kirakós két darabja, később viszont kiderül, hogy lényeges kérdésekben teljesen máshogy gondolkodunk?

Sőt, vele is jól ki tudunk szúrni: magunkból is keveset, inkább a kapaszkodást, bizonytalanságot mutatjuk meg, ha ilyen rövid idő alatt ennyire sietni akarunk. Tőle is elvesszük az élményt, hogy lépésről lépésre felfedezhesse, milyen értékes tulajdonságaink is vannak. Attól is megfoszthatjuk, hogy úgy érezze, érdekel minket a személyisége. Az, hogy erre igényünk van, a saját magunk tiszteletének a jele is. Márpedig ha magunkat nem tiszteljük, hogyan várjuk el másoktól, hogy ezt tegyék?

A vadászatos párhuzammal van még egy problémám: ha én téged úgymond levadászlak, akkor eljön az a pont, amikor „lelőttelek”, ipiapacs, megvagy. Itt van a bőröd az ágyam előtt, és az égvilágon semmi mást nem kell azért tegyek, hogy az enyém maradj. Ez pedig minden párkapcsolat teljes halála. Dehogynem kell folyamatosan tegyünk azért, hogy a párunk megbecsülve érezze magát mellettünk!

A férfi és a nő közt nagyon sok különbség van, de egyiküket sem vadászni kell hagyni. Inkább felfedezni és rácsodálkozni, figyelve arra is, hogy ne csak az eredmény, hanem az odavezető út is élményt nyújtson, mindkét fél számára.

Nyitókép: Unsplash