Ha pánikolsz valamitől, gondold végig mi a legrosszabb ami történhet?

Mindannyiunknak vannak mondatok, gondolatok, emlékek, amik életben tartanak a nehéz napokon, és segítenek a víz fölé emelni a fejünket. A mai napig nagyon sokat köszönhetek annak a kérdésnek: „És akkor mi lesz?”.

Nem is olyan régen ezt az egyszerű kérdést kaptam ajándékba a pszichológusomtól. Megtanított rá, hogy soha nincs vége a világnak, akármi történjék is. Mert erre a kérdésre mindig van válasz, és nem a „nem tudom” az. Sokan azt gondolják manapság is, hogy szégyen vagy gyengeség pszichológushoz járni, és többen ítélkeznek is emiatt.

Pedig nem ciki, szerintem a legjobb dolog, amit az ember magáért és a mentális egészségéért tehet. Ha valakinek szüksége lenne rá, de nem tesz semmit, azt gondolom, inkább az a szegénységi bizonyítvány. Mert végtére is a legfontosabb, hogy jobban/jobbak legyünk, és segítsünk magunkon. Szóval sok mindent tanultam, de a legfontosabb tanulság ez a mondat köré épült.

Emlékszem, éppen elkezdtem felvázolni egy sztorit, ami a saját megítélésem szerint minden kimenetelt nézve kudarcra van ítélve. Minden csak rosszabb lesz, nehezebb, és sötét gondolatok voltak a fejemben. „Nem szeret, elhagy, megaláz, sosem találom meg az igazit, nem lesz jobb munkám, nem lesz gyerekem, kifutok az időből…” – És még hasonló dilemmák.

Persze azóta sok minden változott, de akkor ez a mondat „És akkor mi lesz?”, lebénított. A sok sok negatív kimenetel után nem azt a választ kaptam, hogy „Igen, szívás, ez van” Vagy, hogy „Bocs, de nem tudok neked tanácsot adni”, esetleg „Úgy sajnálom.” Hanem szembejött velem egy pökhendi, a lelkemmel és a gondolataimmal kakaskodó kérdés. Természetesen először dacosan mindinkább rosszabb és rosszabb eseteket festettem fel, aztán egyszer csak kifogytam belőlük.

FORRÁS: UNSPLASH

Akkor teljesen lecsupaszodott a probléma, és megláttam, hogy még jó eséllyel akkor is élni fogok, amikor az utolsó kérdésre adott válaszom életbe lép. Mert minden nehézségen átküzdöttem magam, és szembejött a felismerés: jobb lesz. Lehet, hogy más, de jobb. És én is alakíthatom a sorsomat, nem kell, hogy minden rosszat megéljek, amiket dacból egymásra halmoztam.

A mai napig, amikor belekerülök egy nehéz helyzetbe, elkezdem felvázolni magamnak, hogy egy választás vagy döntés kapcsán mi sülhet ki belőle. Azóta szelídebb vagyok, és néha jobb kimenetelt is jósolok magamnak. De az igazán borús napokon, amikor hatalmába kerít a kétségbeesés a jövőt illetően, veszek egy mély levegőt, és halkan felteszem magamnak a kérdést: „És akkor mi lesz?”

Kihúzom magam, teleszívom a tüdőmet levegővel, és tiszta fejjel, magabiztosan tudok nekimenni a problémának. Mert a legrosszabb esetben is szeretni fognak a szeretteink, a barátaink, tudunk majd nevetni. Vannak, akik mellettünk állnak, és bármilyen bajba kerülünk, segítenek. Én pedig egyre csak erősebb leszek. Ez a kérdés leltározásra késztet, hogy a legrosszabb esetben is mim lesz, mim marad kívül és belül is.

Végül akkor kezdünk el dolgozni magunkon igazán, amikor elérjük a kérdés spirál legalját, és az utolsónál már nem tudunk negatívat mondani. Fent maradt a fejünk a víz tetején. Mert nagyobb a küzdés, az akarat és az életvágy bennünk, mint az első kérdés feltevése előtt hittük. Az élet megy tovább, új lehetőségek jönnek a folyamatos változásokkal teli életünkben. Új kapuk nyílnak ott, ahol bezárult egy, mert idő és tér szabadult fel valami másra, ami izgalmas és új.

Felébredhet bennünk a kíváncsi kalandor. A változás jó is lehet, hiszen ki tudja, hogy akkor mi lesz?

Számomra ez a kérdés az erő, aminek vannak falai és megvédenek a teljesen bizonytalantól. És annyi motivációt adunk vele magunknak, hogy magától öngerjesztő folyamatként beindul valami pozitív. Ami megadja a kérdésre a választ, hogy végül mi is lesz…

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂