Ha szülés után lefogyok, akkor beszólnak, ha nem, akkor meg azért
Én szerettem a megváltozott anyatestemet. Egy ideig. Ruhában. Bár sok plusz kiló nem maradt rajtam, hiszen alapvetően – majdnem mindig – a vékony alkat jellemzett, pár hónap elteltével kifejezetten zavart, hogy nem azt látom pucéran, amit megszoktam.
Hanem látom a szottyadt hasat, combot, feneket, amit igen, egy jó farmer kiválóan összetart, ám ha az lekerül, már nem olyan vonzó a látvány, és bizony ezzel nagyon sokan vagyunk így. Nagy lelkesen belevágtam az otthoni tornába, de talán túl korán, mert nem bírta úgy a testem, mint vártam. El kellett telni bizonyos időnek, hogy befogadóképes legyen extra terhelésre.
Ez a babám körülbelül fél éves koránál jött el. Az eredmény bár nem tökéletes – mint ahogy két gyermek kihordása után már soha nem is lesz az -, de számomra vállalható. Ám ennek a munkának már igazából soha nem lesz vége…
És akkor lássuk a „kínos”, kellemetlen részeket!
Első körben azzal a szöveggel támadnak a legtöbben, hogy csak a genetikának köszönhetem az alakom. Pedig az igazság az, hogy ebbe heti kb. 4 óra munka van, és a terhesség alatt komoly odafigyelés a kajára. Ez a 4 óra egy hetet nézve kevésnek tűnik, a kifogás gyárban pedig nagyon is sok.
Biztosan ismer mindenki a saját környezetében is sportos mamikat. HÉTKÖZNAPI sportos mamikat, akiknél a gyerekek mellett ugyanúgy ott van a háztartás is, ahogy nálam. Sőt! Sokan közülük még tanulnak, dolgoznak is. Én csak béna cikkeket írok, amikor van időm, de a csúf igazság az, hogy mi nem a gyerekektől vagy a háztartástól vesszük el az időt, ahogy ezt sokan gondolják.
Mi elhagyható és tök felesleges tevékenységektől szabadulunk meg ezért cserébe. Például én nem tudom megmondani, mikor láttam utoljára egy filmet elejétől a végéig. Nincs azzal semmi baj, ha valakinek a TV az esti program, de akkor ők fogadják el, hogy más másképp éli az életét, más a fontossági sorrend. Nekem sem nagy öröm este 8-kor a terembe menni, miután elláttam mindent és mindenkit, és a gyerek a kakasokkal kel – így én is.
FORRÁS: UNSPLASH
Nekem is sokszor jobban esne egy vasárnap délutáni döglés, amikor a család ejtőzik, helyette online edző videón izzadok. Nekem is tök jó lenne sokszor egyedül letudnom az egész procedúrát pikk-pakk, de nem megy, mert a gyerek ott kúszik-mászik, sokszor pont rajtam. De a titok az egészben, hogy én ezt egy kicsit jobban akarom annál, mint azt, hogy a ruhák között kelljen szortíroznom, mi áll szarul és mi vállalható.
Egész egyszerűen azért, mert – nekem – nem mindegy, milyen testben élem az életem, hogy érzem jobban magam, hiszen ezzel a testtel vagyok együtt nap mint nap, és remélhetőleg leszek is még pár évtizedet. Ám egyvalamit mindig szem előtt kell tartani: hacsak nem az egészséged a tét, ezt mindig és kizárólag csak magad miatt szabad tenni! Ha azt te úgy akarod!
Persze akarj bizonyos keretek között tetszeni a párodnak is, de az másodlagos. A fontos az, hogy a te énképed megfelelő legyen! Ha el tudod fogadni őszintén és örömmel azt, amit a tükörben látsz, akár még a megváltozott testedet is, akkor nincs semmi probléma, nem kell mindenkinek sportolni meg mozogni – mondjuk egy kicsit azért nem lenne hátrány senkinek.
Ám ha nem vagy elégedett, akkor ahelyett, hogy hülye kommenteket írsz, állj fel a fotelból végre!
Mert az nagyon nincs rendben, hogy igazából baromi frusztrált vagy, még saját magadnak sem vallod be igazán, hogy szarul érzed magad, ha fel kell venned egy bikinit, és ahelyett, hogy te változtatnál, azzal próbálsz kompenzálni, hogy mást szekálsz. Nézz körbe magad körül!
És észre fogod venni, hogy nem a bébiszitteren múlik, hanem az akaraton. Ami kicsit tovább terjed a távirányító és az internet használatától, ahol bántó kommenteket körmölsz ahelyett, hogy lenyomnál ez idő alatt pár felülést.
Nyitókép: Unsplash
