Ha veszélyes szenvedélynek élsz, miért alapítasz családot?
„Nincs többé semmi értelme az életemnek” – kesereg Tamás, aki az extrém sportok megszállottja. Egy orvosi vizsgálat során olyan rendellenességet állapítottak meg nála, aminek következtében nem űzhet többé ilyeneket.
Azaz űzheti, de nagy valószínűséggel belehal. „Ha nem ejtőernyőzhetek többé, mi értelme mindennek?” – panaszkodik nekem. Teljesen megértem az első reakcióját, hiszen nem könnyű lemondani olyan dolgokról, amik boldoggá tesznek bennünket. De rögtön ezután mérges is leszek. Mert sokaktól hallom ezt, amikor valamiről le kell mondaniuk, még ha nem is egy betegség miatt.
Amikor nekem volt szívműtétem – nem is egy -, nekem sem volt könnyű, hogy többé már nem élhetek ugyanúgy, mint előtte. Sok mindenre oda kell figyelnem, és el kell fogadnom azt, hogy vannak dolgok, amiket már nem tehetek meg. Pont ezért értem meg Tamás elkeseredését. Igen, nehéz eleinte elfogadni egy új helyzetet – de ennél több az élet, minthogy csak egy dologért éljen bárki.
Természetes első reakció a tagadás, a döbbenet. Akkor van baj, ha nem tudunk ezen továbblépni. Márpedig nem csak egy dolog tehet boldoggá minket életünk során. Mindig kell lennie B, C, D verzióknak, ha nincs, akkor pedig idővel találni kell. Hiszen az élet bármikor állíthat bennünket olyan helyzet elé, mint Tamást is. Vannak, akik könnyebben, vannak, akik nehezebben mondanak le dolgokról.
De soha nem szabad csupán egyetlen célt űzni. Mégis, sokan inkább belehalnak a szenvedélyükbe, vagy olyan kockázatot vállalnak egy számukra létfontosságú kedvtelésért, amely közben szintén bármikor – akár halálos – baleset érheti őket. Nem gondolkodhatunk mindannyian egyformán, ezt elfogadom, de bevállalom: én bizonyos mértékig önző dolognak tartom ezt, amikor valakit már család és gyerek vár haza.
FORRÁS: UNSPLASH
Mert nemcsak a saját, hanem mások életéért is felelősséget vállalt az, aki családot alapít. Milyen lehet szülő nélkül felnőnie egy gyereknek úgy, hogy tudja: apa vagy anya tisztában volt vele, milyen hatalmas kockázatot vállal azzal, ha tizedjére is felmászik arra a hegyre, de több baleset után is tovább kísértette a sorsot.
Aki tudja, hogy neki ez az első az életében, annak szerintem jobban meg kellene gondolnia, hogy vállal-e gyereket. Hiszen a társának lehetősége van elfogadni, hogy a párja senkiért nem mond le egy kockázatos sportról, de a gyereknek nincs választási lehetősége, ki az apja, anyja. Igen, tudom, bárkinek a fejére eshet egy tégla az utcán.
Na, de mennyi ennek a kockázata ahhoz képest, hogy esetleg egy lavina betemeti vagy halálra fagy, amint éppen a Mount Everestet hódítja meg? És nem egyszer, hanem sorozatban. Mindenkinek szíve joga, hogy csupán egyetlen sportban lássa élete értelmét. De akkor dupla olyan körültekintést igényel a családalapítás, hiszen könnyen lehet, hogy a szerettei csupán mellékszereplőként lesznek jelen az életében.
Persze, ilyenkor az az érv, hogy ő teljes életet akar élni, és ehhez hozzátartozik a család is. Na de a család vajon nem szeretne teljes életet élni? Mert ahhoz jó esetben hozzátartozik mindkét szülő. Hajlamosak vagyunk beszűkült látásmóddal szemlélni a világot, amikor valamit megvonnak tőlünk, és csak azt a hiányt látni, amit az élet elvesz. De pont ezt kellene megfordítani.
Meg kellene nézni, mi az, amit eddig nem láttunk és nem próbáltunk. Mert nem csak egy dologban lelheted örömed az életben. Az élet ennél sokkal több. Összetettebb. De ha nem tudsz nyitni a világ felé, pusztulásra ítéltettél. Hiszen az evolúció során is mindig azok maradtak életben, akik tudtak alkalmazkodni az új körülményekhez.
Persze ez nem könnyű és nem megy egyik pillanatról a másikra.
De Tamásnak is el kell fogadnia a megváltoztathatatlant, mert szerencsére az életnek több értelme is lehet. És bár az élet által állított korlátokat nem, de a saját maga állította korlátokat le tudja bontani. Ezt viszont neki is fel kell ismernie, és akarnia kell.
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
