Megnyílni és sérülni, vagy többet nem szeretni? Melyik az ijesztőbb?

A szörnyeteg a szépség arcára nézett, a szépség megállította a kezét… és attól a naptól kezdve a szörnyeteg el volt veszve… Ez a gondolat leírja az összes szerelmes férfi vesztét.

A nyitó idézet a King Kong című filmből származik, és nagyon megragadt bennem. Mert annyira pontosan megfogalmazza, hogy mi történik egy erős, magabiztos férfival, ha egy nő bűvkörébe kerül. Mennyire erejétvesztett tud lenni egy férfi is, ha vágyik egy nőre.

Az elmúlt évben csak a munkára koncentráltam és még a magánéleti gondolatokat is kizártam a fejemből. Összeszedett, hatékony és kiegyensúlyozott voltam. Teljesen rendben voltam mentálisan, érzelmileg. Élveztem is ezt a stabilitást, megingathatatlan eltökéltséget, amivel a kitűzött céljaim felé tartottam. Erősnek és magabiztosnak éreztem magam, élveztem, hogy gyógyulok, növekszem, amióta leráztam az utolsó mérgező kapcsolatom maradványait.

Szellőztettem magam, pihentettem lelkileg. Aztán év végére megérett bennem a vágy a nyitásra. Arra, hogy beengedjek valakit a gondolataimba, az életembe. Érdekes dolog ez, mert kezdetben ez még nem valaki felé irányul. Csak megszületik egy hiányérzet, hogy jó lenne nem üres lakásba hazaérni. Nem egyedül felébredni. Jó lenne valaki, aki nekem panaszkodik este munka után, és hozzám bújik feltöltődni.

Az ember ilyenkor felemeli a sisakja rostélyát és körbenéz. Már nem csak a megvalósítandó céljai felé vágtat. Ez a kis nyitás pedig elég, hogy észrevegyük: maradt még lágy részünk. Még mindig ott van az, amire egy ideje nem figyeltünk oda. Megérezzük azt, hogy b*sszameg, képesek lennénk elgyengülni. Képesek lennénk újra kiszolgáltatottá válni valaki miatt.

Már az is megváltoztat, ha megszületik ez a lelki éhség. Ha fogékony leszel, ha vágyakozni kezdesz. Mert ha ilyenkor találkozol valakivel, aki hatással van rád, akkor észreveszed, hogy ez mennyire hiányzott már. Mennyire hiányzott egy nő energiája, illata, jelenléte az életedből. És újra elkezdesz sóvárogni ez után. Elkezdesz figyelni magadban erre az érzésre.

Lehet szép vége is, de lehet csúnya is

Ez pedig tulajdonképpen egy jó dolog, egy izgalmas dolog, egy nagyon emberi szakasz. Jó találkozni ezzel a részünkkel, de mégis kissé elveszetté tesz. Mert ez egy olyan dolog, amit nem tudunk irányítani, amit nem lehet megszerezni, nem lehet kemény munkával létrehozni sem. Nincs igazi valós ráhatásod arra, hogy sikerül-e kialakítanod egy normális kapcsolatot. Mert sz*xhez könnyebb hozzájutni, az nem feltétlenül okoz problémát, de találni valakit, akivel többet is el tudnál képzelni, az már sokkal nehezebb.

Mit kezdesz ilyenkor magaddal?

Vannak, akik elkezdik hajszolni ezt a vágyat, minél előbb be akarják tölteni ezt az űrt. De okosabbnak kell lennünk az érzéseinknél. Könnyű beleesni abba a hibába, hogy amikor már vágyunk arra, hogy valakivel egy párt alkossunk, akkor túlzásba esünk. Túl sokat rakunk bele egy ismerkedésbe, amibe nem is kellene. Túl sok energiát áldozunk valakire, akit nem is igazán érdekelünk. Mert az életben általában úgy működnek a dolgok, hogy ha keményebben hajtunk, akkor nagyobb esélyünk van elérni a célunkat. A párkapcsolat sajnos nem ilyen. Ha folyamatosan neked kell beletenned a munka nagy részét, akkor nem kapcsolatban vagy, hanem csak egy kiszolgáltatott helyzetben.

Szerintem a legtöbben életünk valamelyik szakaszában tapasztaltuk már ezt. Amikor túl sokat adtunk szinte semmiért. Amikor elvette a magabiztosságunkat, erőnket, határozottságunkat valaki, aki nagyon érdekelt. Aki hatást gyakorolt ránk, akit “meg akartunk szerezni” magunknak. Aki miatt elveszettek lettünk. És hiába tudtuk, hogy nem kellene, de még ráírtunk, felhívtuk, még elmentünk vele arra a találkára, még elhittük neki, amit mond, még vártunk egy kicsit, hogy hátha minden jó lesz.

Mások viszont megijednek attól, ha megérzik a saját gyengeségüket

Ezért gyorsan elkezdenek bezárkózni, falakat húzni, visszamenekülni. Ez a másik véglet. Érdekes, hogy mintha sokszor csak a végletek között tudnánk ingázni, faltól falig menni. Pedig a felnőtt léthez annak is hozzá kellene tartoznia, hogy tudunk mint kezdeni az érzéseinkkel. Hogy bizonyos keretek között kordában tudjuk tartani azokat. Dolgunk van azzal, ha nem találunk magunkban egyensúlyt, és csak a teljes kiszolgáltatottá válás vagy a teljes bezárkózás az opció. Fel kell tudnunk emelni egy kicsit a sisakunk rostélyát és tudunk kell vállalni azt a kockázatot, ami ezzel jár.

Nyitókép: Midjourney