Jose Rabadan 2000-ben oltotta ki szülei és akkor 11 éves húga életét. Az akkor 16 éves fiú egy katanával (egyfajta japán kard) osont be éjszaka a szülői hálószobába, végezve az apjával, majd az anyjával.

Az asszonynak nem volt esélye, a férfi viszont az utolsó pillanatban felébredt és megpróbált védekezni, de a fia gyorsabb volt. A húga Down-szindrómával élt, Rabadan pedig, állítása szerint, azért végezte ki őt, hogy ne kelljen tovább szenvednie.

A házkutatás sátánista témájú könyveket talált a fiú szobájában és többfajta kést is. Emellett, a gyilkosság nagyon is emlékeztetett a tinédzser egyik kedvenc számítógépes játékának jeleneteire. Rabadan külseje szintúgy az egyik karakterére hasonlított. Egyértelműnek látszott, hogy a fiú kitervelte a gyilkosságot. Ezzel szemben, Jose később azt állította, hogy semmire nem emlékszik a történtekből, a házukból pedig azért rohant ki, mert egyszerűen sokkos állapotba került, mikor eljutott a tudatáig lemészárolt családtagjai látványa.

Ami a család magánéletét illeti, egyesek elkényeztetett, felelőtlen fiúként írták le őt. Míg mások arról számoltak be, hogy Jose apja egyszerű zsarnok volt, és az ő viselkedésének köszönhető, hogy a fia visszahúzódó, kissé furcsa tinédzserré vált, aki egész nap a gép előtt ült.

A szakértők véleményei is megosztottak voltak. Egyesek a mai napig kitartanak a mellett, hogy – az immár felnőtt férfi – egyszerűen nárcisztikus, szadista személyiség, aki nagyon is felelős volt a tettéért. Az pedig, hogy egyesek hittek neki, csakis a kiváló manipulációs képességének köszönhető. Míg akadtak olyan pszichiáterek is, akik az enyhébb büntetés, valamint a rehabilitáció mellett érveltek, tekintettel a fiú életkorára és arra, hogy epilepsziás. Az volt az elméletük, hogy a betegsége okozta pszichózis áll a viselkedése hátterében.

Sokan a lehető legsúlyosabb büntetést kívánták neki, a tárgyalásai alkalmával tömeg gyűlt össze a bíróság épülete előtt. Rabadant nem csak azért kísérték fegyőrök és rendőrtisztek, hogy az esetleges szökési kísérletét, vagy erőszakos viselkedését meggátolják. Ő is védelemre szorult. A legmeghökkentőbb mégis a Jose körül kialakult rajongótábor volt. Rengeteg tizenéves romantizálta a fiú történetét. A már tiniként is feltűnően csinos arcú Joséra elsősorban a korabeli kislányok figyeltek fel. Levelekkel árasztották el őt, de nem csak szerelmi vallomásokkal bombázták. Sokan felbátorodtak Jose tettén és beszámoltak neki arról, hogy ugyanígy végezni akarnak a szüleikkel. A fiú – állítólag – azon volt, hogy lebeszélje őket erről, ahogy ő fogalmaz, „szörnyű, embertelen tettről”.

Forrás: YouTube

Jose később úgy nyilatkozott, hogy az apja valóban bántalmazta fizikailag. Megesett, hogy maga alá vizelt, vagy épp elájult, ha a családfő dühös volt rá. Ennek ellenére, mint hangsúlyozza, szerette és tisztelte a férfit, aki egész életében értük dolgozott. Amikor a tragédiáról beszél, azon a ponton érzékenyül el a leginkább, amikor húga szóba kerül. Azt állítja, szerette és óvta a kislányt, sokáig egyetértve azokkal, akik szörnyetegnek tartották őt, mivel emberi lény nem tesz ilyet. Mint mondja, a rehabilitáció mentette meg az életét, minden értelemben.

Az immár harmincas férfi továbbra is azt állítja, nem emlékszik a történtekre. Jose 6 év börtönbüntetést kapott, ezután került be egy rehabilitációs, egyház által szervezett programba. A fiú mindvégig visszahúzódó volt, és sokan azt állítják, fenyegetően viselkedett a többi bentlakóval szemben. Jose ellenben teljesen logikusnak véli, hogy ilyen benyomást próbált tenni a többiekre, félt tőlük.

Végül egy pap vette magához, aki szerint Jose nem volt „könnyű eset”. A férfi mégis apának szólítja, sajátos hitvallást kötve ehhez, úgy véli, valójában két apja volt. Az egyikük, aki nemzette, felnevelte és meghalt. A másikuk pedig az a férfi, akinek végül sikerült megmentenie őt.

Jose azóta megnősült.

A fiatal nőnek meggyőződése, hogy a férje – aki azóta is rendszeresen látogatja a családja sírját – már vezekelt a bűnéért és sosem bántaná őt. Ahogy a közös kislányukat sem. A leggondoskodóbb, legszeretőbb apaként és férjként tud csak nyilatkozni róla.

Az eset a mai napig érthetetlen, rengeteg ellentmondás és homályos részlet torzítja. Azt szokták mondani, mindenkinek jár egy második esély. Igaz lenne? Vagy létezik olyan bűn, amire nincs bocsánat? Jose azóta tevékeny és látszólag hasznos tagja a társadalomnak, aki gondoskodik a családjáról – csak úgy, mint az édesapja egykor…

Nyitókép: YouTube