Ahogy másokkal bánsz, az mutatja meg, ki vagy
Nálam zsigeri adottság, hogy mindig igyekeztem kedves és segítőkész lenni másokkal, a magánéletemben és a munkámban egyaránt. Nem véletlen, hogy emberekkel foglalkozom a hivatásomban is, szerencsére ott ki tudom élni a másokért tenni akarásomat és a kapcsolódási igényemet – HR-esként és coach-ként egyaránt.
Nyilván nem vagyunk egyformák
Vannak introverált emberek, akik kevésbé szeretnek nyüzsögni, másokkal kapcsolódni, ezzel az égvilágon semmi baj nincs. Azzal viszont már van, ha valaki egész egyszerűen a jelleménél fogva (vagy a nulla érzelmi intelligenciája miatt) kifejezetten rosszul bánik az emberekkel. Ez egész egyszerűen káros dolog. Főleg, ha vezetői pozícióba kerül és kénytelen emberekkel kommunikálni. Mert isten ments ilyen embernek hatalmat adni a kezébe: ledózerol másokat, beletipor a lelkükbe, az önbecsülésükbe – és sokszor még észre sem veszi, mekkora károkat okoz.
Persze az ilyen emberek nem mindenkivel ilyenek: ha valaki a hierarchiában felettük áll, azzal egészen másképp beszélnek, így sokszor nem derül ki róluk (elég hamar), mennyi kárt tudnak tenni.
Találkoztam már ilyen emberrel sajnos…
Ő ráadásul elég nagy hatalmat kapott a kezébe, és ezzel nagyon rosszul él – és én húztam a rövidebbet. Bizonyos szempontból legalábbis. Másrészt nagyon is jól jártam, mert azt tudtam neki mondani, hogy nem akarok vele dolgozni – ennyit megtehettem annak érdekében, hogy ne bánthasson többé. És így (bár én jöttem el arról a helyről, ahonnan valójában neki kellett volna) megmaradt nekem az a jó érzés, hogy az életben nem kell vele többé beszélnem. Ettől persze ő még tovább okozza a károkat, amerre jár… Úgyhogy innen üzennék nekik.
Nem oké, ha úgy beszélsz másokkal, hogy megalázod őket.
Nem oké, ha szimplán lesz@rozod a munkájukat, miközben nem is látsz bele igazán. Nincs rendben, hogy parancsolgatsz nekik és autoriter módon megfélemlíted, megszégyeníted és kioktatod őket. Mindez nagyon nem oké. Akkor sem, ha hatalmad van pillanatnyilag és úgy érzed, megteheted, akkor sem, ha szervezetileg felettük állsz – lehet ez később még fordítva is… De ne is ezért ne tedd meg, hanem azért, mert minden ember megérdemli, hogy emberként kezeld, de egy tárgyként vagy sakkbábuként, amit a kedved szerint húzgálsz innen oda.
Azt mondják, akkor mutatkozik meg a másik ember igazi énje, amikor elválsz tőle. Ebben is van igazság, de hiszem, akkor is ez a helyzet, amikor valaki hatalmat kap: aki csak visszaélni tud ezzel, az nem érdemli meg. Egy ilyen ember sosem lesz jó vezető, sőt, még csak vezető sem: csupán egy szánalmas nagyfőnök, aki attól érzi jól magát, hogy másokon uralkodhat. De ha elég sokan adnak hangot a méltatlan bánásmódnak, egyszer még nagyon könnyen kieshet alóla a biztosnak hitt szék…
Szerző: Varga Judit
Nyitókép: Midjourney