Karácsonyi üzenet az exnek…Igen vagy Nem?!

Netflixes karácsonyi film nézése közben jutott eszembe, hogy tavaly decemberben valami egészen nyers, fojtogató érzés kúszott fel a szívembe, amikor az Instagramot pörgettem. Olyan érzésem volt, mintha az egész világ egyetlen, émelyítően édes karácsonyi díszletbe öltözött volna. Emlékszem, ott ültem a lakásom bénító csendjében, és úgy éreztem, hogy minden fotó, minden videó egy láthatatlan tűt szúr belém. A forró csokimat szorongatva azt kérdeztem magamtól: mi csúszott félre az életemben, és miért érzem úgy, hogy örökre elcsesződött minden?

Egyszer csak feltört belőlem egy gondolat, és reflexből már nyúltam is a telefonom után. Üzenni akartam az exemnek. Máig sem tudom pontosan, miért. Nem volt egyértelmű indok vagy jelentős felismerés. Csak az a belső remegés, amelyet a magány és a közösségi oldalakon tomboló ünnepi idill együtt képes előidézni. Elkezdtem írni a sorokat: „Boldog karácsonyt, remélem jól telik.”

Az üzenetvázlat néhány másodpercig ott vibrált a kijelzőn, de amikor az ujjamat a küldés gombra nyomtam, hirtelen megtorpantam. Azt hiszem, akkor és ott világossá vált számomra, hogy nem őt keresem, hanem a saját hiányzó részeimet. Tudtam, hogy ez az érzés nem róla szól, hanem rólam: a magányomról, a szeretetéhségemről, a december fények által felnagyított szorongásaimról. Utána mertem csak először kimondani magamnak, hogy ez a késztetés nem őszinte vágy volt, csak felnagyított sóvárgás.

Az ünnepi időszak érzelmi vákuuma

Sokak számára a karácsony nem csupán egy dátum. A feldíszített utcák fényei, az üzleteket elárasztó zenék és a lázas készülődés együtt olyan érzelmi térbe repítik az embert, ahol a nosztalgia kézzelfoghatóvá válik. Ilyenkor a múlt hirtelen ránk nehezedik, suttogva, hogy talán vissza lehetne hozni valamit, ami már rég kicsúszott a kezeink közül.

A pszichológusok szerint ebben az időszakban az érzelmi éberség gyakran túlérzékenységbe fordul, ami azt az illúziót kelti, hogy az életünk hiányzó darabjai egyetlen üzenettel újra a helyükre kerülhetnek. A varázslat, ami ilyenkor elárasztja az emberek lelkét, nemcsak békét nyújt, hanem mélyen rejlő fájdalmakat is erősíti.

A közösségi média csendes, de könyörtelen nyomása

Az Insta-feedünk az ünnepek alatt sokkal több, mint szép fotók gyűjtőhelye. Én egy kegyetlen mércéhez tudnám hasonlítani, ahol összemérjük a saját életünket mások gondosan szerkesztett pillanataival. A látszólag tökéletes karácsonyok látványa pedig könnyen kelti azt az érzést, hogy mindenki más előrébb tart. Ilyenkor nemcsak a magányérzet erősödik fel bennünk, hanem az önmagunkkal szembeni szorongás is.

Ebből az érzelmi nyomásból nő ki gyakran az a bizonyos üzenetvágy, amely valójában nem az exünk felé irányul, hanem a saját elvarratlan szálaink felé. 

Miért kísért a múlt a karácsonyi fények között?

A volt párunk általában a legközelebbi, mégis biztonságos távolságba került emlék. Olyan személy, akihez valami mély és valós kötődik, még akkor is, ha a kapcsolat zátonyra futott. A felfokozott ünnepi hangulatban természetes, hogy visszanyúlunk egy hajdan stabil ponthoz, még ha az azóta ingataggá vált is. A karácsony nosztalgiája pedig olyan erős, hogy a „mi lett volna, ha” gondolat szinte automatikusan felszínre tör.

Tavaly végül nem küldtem el azt a néhány sort, és csak később értettem meg, hogy ez a döntés nem gyengeség volt, hanem önvédelem és tisztánlátás. Azzal pedig, hogy megtartottam magamnak az érzést, megtartottam a szabadságomat is. Nem engedtem, hogy a karácsony átvegye felettem az irányítást.

Szingliként is ragyoghatsz karácsonykor

Ha idén egyedül díszíted a karácsonyfát, ha csak magadnak főzöd az ünnepi menüt, és a csend olykor túl fájdalmasnak tűnik, tudd, hogy nem vagy kevesebb, és nem maradsz le semmiről. Az ünnep nem verseny, és nem a párok kiváltsága; a karácsony akkor is létezik, ha nincs melletted társ. Adj magadnak időt, engedd, hogy átjárjon a melegség, és engedd, hogy a remény belülről építsen. Az újrakezdés nem egy elküldött üzenetben rejlik, hanem abban a tudatban, hogy a jövőd nem a múltból, hanem a jelen bátorságából születik. Hidd el, egyedül is képes vagy megélni a karácsony varázsát, és megtalálni azt a nyugalmat, amit a saját jelened apró, mégis fontos ünneplése adhat.