A nők kegyetlenebbül bánnak el az exeikkel, mint a pasik?

Az elmúlt pár hónapban több érdekes, de inkább tragikus beszélgetésem volt, olyan férfiakkal, akik egy komoly szakításon, váláson vannak túl. És férfiként ott maradtak magukban, összetörve.

Az előfordul, hogy két ember már nem akar, nem tud tovább együtt lenni, és ezért lezárják a kapcsolatukat. Ez egy természetes része az életnek, és akkor is fájdalommal jár, ha próbáljuk ezt minél emberibb módon a másikra odafigyelve végigcsinálni. Sajnos sok esetben ez nem sikerül, mert az egyik (vagy mindkét fél) nem partner ebben. De mintha nem ugyanolyan módon bántaná egymást a két nem tagjai.

A férfiak nyílt sisakkal törnek-zúznak

A pasik nem igazán taktikáznak, nem uralkodnak magukon. Valószínűleg azért mert a társadalom nagyon sokáig nem is követelte meg a férfiaktól, hogy tekintettel legyenek a párjuk érzéseire. Ennek rengeteg negatív következménye van, például a sok nárcizmusra hajazó megnyilvánulás, bunkózás a másik nem megbecsülése. De általában ez egy jól látható tendencia. A pasik kimondják ha valami nem tetszik nekik, vagy legalábbis látványosan cseszik szét a kapcsolatukat, vagy sz*rnak bele az egészbe.

Sok esetben a nőknek lesz elege ebből, és adják ki a pasinak az útját, mert nem tudják, nem akarják tovább tolerálni a hülyeségeiket. Aztán vannak pasik akik ilyenkor ébrednek rá, hogy elcseszték, és elkedzenek kapálózni, majd ha nem járnak sikerrel, akkor duzzognak és szemétkednek, mint egy dacos kiskamasz. Ez egy elég bosszantó állapot, és csak még inkább megerősíti a nőt abban, hogy egy jó döntést hozott.

A nők lassan mérgeznek meg

A nők esetében lehetne fejtegetni az okokat és az előzményeket. Vannak akik hiába jelzik azt, hogy valami nem tetszik nekik, nem elég nekik, nem hallgatják meg őket, nem történik változás. Vagy elérik a 40 éves kort, és ahogy a pasiknál jön a kapuzárási pánik úgy a nők is belesnek egy mély életközépi válságba. Az életük nagyjából fele letelt, mit tudnak felmutatni? Mennyire élvezik azt ami most van? A rossz, vagy csak szimplán elszürkült párkapcsolatukat, munkájukat? Mi az ami fel tudja tölteni őket? Van aki ekkor elkezd sportolni, vagy keres egy új hobbit, más pedig összeszed egy új pasit. Hiszen egy új férfi csodálata és szerelme be tudja ragyogni a hétköznapokat.

Kép forrása: Unsplash

Úgy kezdenek egy viszonyba, majd úgy borítják fel az előző kapcsolatukat, hogy előtte ennek nem voltak jelei. Sok esetben a párjukat is derült égből villámcsapásként éri, hogy egyik pillanatról a másikra végetér a kapcsolatuk, házasságuk. Az elmúlt években a sztárvilágban is hallhattunk egy rakás ilyen botrányról – akkor is ha nem szerettünk volna. Én pedig a saját ismerősi körömben is több ilyen esettel találkoztam.

Nem csak szakítás, nem csak elválás, hanem érzelmi vérengzés

A probléma nem azzal van, hogy valaki ki akar lépni egy kapcsolatból, hanem az, hogy ezt milyen módon teszi. A mind a két fél számára egészséges menete a dolgoknak az, hogy miután szétváltak adnak maguknak – és a másiknak – időt a regenerálódásra. Hagyják lecsillapodni az érzelmeket. Igen ilyenkor előfordul, hogy búfelejtő kalandokba sodródik az ember. Ne legyünk álszentek a legtöbbünkkel megesett már ilyen. Viszont az, hogy milyen gyorsan kezdünk bele egy új kapcsolatba, milyen gyorsan hozzuk azt nyilvánosságra, mit kommunikálunk róla, és hogy kommunikálunk az exünkkel az nagyon nem mindegy. A volt párunk iránt kell, hogy legyen bennünk annyi tisztelet és szeretet, hogy nem okozunk neki a szükségesnél nagyobb fájdalmat.

Mintha az ex nem is létezne

Mostanában viszont egyre többször találkozom olyan történetekkel, ahol a nő, az egyik pillanatról a másikra kiugrott a kapcsolatból – és rögtön egy másik férfi karjába. A (volt)párja és az egész család értetlenül áll a szituáció előtt, hiszen senki nem tudott, nem sejtett semmit. Ilyenkor sokszor már pár hónapja tart a titkos viszony, ami miatt borítanak mindent, a több éves, akár évtizedes kapcsolatot, amiből akár gyerekek is születtek. Mintha minden racionalitást nélkülözve futnának az érzelmeik után.

Kép forrása: Unsplash

Igen, előfordulhat, hogy akkor is kialakulnak érzelmek valaki iránt, ha egy komoly kapcsolatban vagyunk. És ez összezavarhat. Az is lehet, hogy azt érezzük, hogy megtaláltuk azt az embert akivel abban a már érettebb korban, amiben most vagyunk igazán boldogok lehetnénk. De annyira meg kell őriznünk az épp eszünket, hogy 1-2 hónap ismerettség után nem rúgjuk fel valakiért az életünket, vagy ha mégis azt gondoljuk, hogy ez a helyes út, akkor sem mindegy, hogyan tálaljuk.

Ha már kést döftél a másikba, legalább ne forgasd

Úgy tűnik, mintha bizonyos embereknél az új szerelem felfokozott érzelmi állapota teljesen kinyírna mindenféle más érzést. Az emberséget, az empátiát. Azt a képességet, hogy belehelyezkedj a másik helyzetébe. Úgy gázolnak át a volt párjuk kivéreztetett lelkén, mintha csak a számukra kiterített vörös szőnyeg lenne. Mosolyogva, integetve vezetik végig rajta az új párjukat. Pedig, még ha boldog is vagy éppen, akkor is kell, hogy annyira tiszteld az exed, hogy nem készíted ki teljesen. Hogy hagysz neki időt, hogy feldolgozza az eseményeket. Nem tolod az arcába azt, hogy te már túl vagy rajta, amikor ő még azt sem fogta fel, hogy tényleg vége a kapcsolatnak. Nem kommunikálod azt az épp szenvedőnek, hogy számodra az égegyadta világon semmit nem jelent.

Nem tudom, hogy ez most tényleg egy valós, növekvő tendencia, vagy csak több ilyen történet jutott el hozzám az utóbbi időben. De azt hiszem érdemes beszélni erről. És nagyon fontos lenne, hogy tisztességesen, emberi módon zárjuk le a kapcsolatainkat, úgy, ahogy azt fordított esetben mi is elvárnánk.

Nyitókép: Unsplash