Hiszek a kommunikáció erejében. Még annak ellenére is, hogy a mai világ ezt egyre kevésbe igazolja vissza. A vitakultúra kiveszőben van úgy az online térben, mint az offline világban. Ugyanakkor ez lehetne másként. És kellene is, hogy másként legyen – hiszen az eltérő álláspontok érdemi ütköztetése a potenciális fejlődés zálogát jelentik.

Éppen ezért nem árt tudatosítani, hogy az intelligencia és az empátia készség fejleszthető. Ha még hangsúlyt is sikerülne fektetni a kérdésre, akkor lehet, hogy párkapcsolatok tömkelege nem futna zátonyra a nem megfelelő kommunikáció okán. Karöltve a rosszul időzített, adott esetben már bicska nyitogató stílussal.

A párkapcsolati kommunikáció alapvető potencia hányadosa, hogy átgondoltan, a másikat nem megbántó módon, de határozottan fejezzük ki az igényeinket. Elméleti síkon ez működhetne is. Azonban valahol ott akad el az életeket meghatározó folyamat, hogy a felgyorsult ismerkedés fázisában elfelejthetnek olyan egyszerű kérdést is tisztázni, minthogy mi számít megcsalásnak?!

– Tartani az exel a kapcsolatot az milyen dobozba kerül?

Ha a személyes életemben kutakodom, akkor elmondhatom, hogy nekem van olyan volt szerelmem, akivel ma már közel két évtizedes barátság köt össze. Szerencsére a férjemnek ez nem okozott problémát már a megismerkedésünk hajnalán sem. De vajon mindenki így kezelte volna? Aligha. Viszont fontos tisztázni, hogy egyeztek-e a kérdésben. Vagy, ha nem, akkor tudtok-e kompromisszumot kötni.

– A csók megcsalás?

Vagy esetleg egy céges csapatépítőn történő kihágás az még belefér, de egy érzelmi alapokon nyugvó viszony féleségben elcsattanó csók már sok lenne? Hol vannak magaddal szemben a határok, és hol a másikkal?

Tudom, hogy akár banálisnak tűnhetnek a kérdések. Azt is, hogy sokan fennhangon belevisítják az online térbe, hogy a megcsalás az megcsalás. Nem kell kategorizálni a fajtáit. Sőt egyáltalán még csak beszélni sem kell róluk semmilyen szinten sem, mert ha ez már felmerül, akkor régen rossz! El tudom fogadni, hogy gondolkodnak így emberek. Viszont az a véleményem a valóságot messziről figyelmen kívül hagyó internet huszárokról, hogy aki élt már huzamosabb ideig tartós párkapcsolatban… nos az bizony tudja, hogy a megcsalás előbb vagy utóbb, de valamilyen formában be fog kopogtatni. Ezt nem lehet megúszni. Nem lehet elkerülni, mert szerencsére még nem vagyunk robotok. Azonban az, hogy történik-e a saját és a párod mércéje szerint megcsalás – az döntés kérdése. Mélyen hiszem, hogy a félrelépés minden formája apró lépések folyamata.

A megcsalás nem mindenkinek jelent egyet a szexuális aktussal. Van, akinek egy érzelmesebb beszélgetés egy másik neművel már áthágja a határait. És van, akinek kifejezetten a szex, és abból a behatolásos aktus a megcsalás. Minden csak nézőpont kérdése. Nem vagyunk egyformák.

Éppen ezért kell megfelelően átbeszélni, hogy kinek mi fér bele. Nem az, hogy neked a régmúltban mi volt a normális. Az számít, hogy ketten abban az adott életszakaszban, abban a párkapcsolatban milyen szabályokat fektettek le. Nincs általánosan elfogadott alapszabály, amely mentén haladnotok kell vagy sem. Az egyetlen fontos „szabály”, hogy nektek jó legyen. Nektek kettőtöknek tiszta és megnyugtató legyen az állapot, ami a kapcsolatotok képzeletbeli határait védi.

Ezek nem kell, hogy kőbe vésett szabályok legyenek. Pont, ahogy a szex is úgy tud izgalmas maradni éveken át, ha kicsit meritek feszegetni a saját és a másik határait. Nem lenyomva és kéretlenül ledominálva a másikat. Nem az nem fog senkinek jót tenni. Azonban a nyílt-és tabumentes kommunikáció olyan magasságokba repítheti a kapcsolatotokat, amiről korábban még álmodni sem mertetek volna.