Kilövessem a gyerek fülét, vagy megcsonkítom ezzel?
Szia Kicsim! Az lenne a kérdésem nekem mint az anyádnak, hogy amúgy, ha már kérdés nélkül megcsináltunk – anélkül, hogy beleegyeztél volna -, ha már egyszer megszültelek, van jogom ellátni téged?
Van jogom kaját adni, taníttatni, elvinni nyaralni, megvenni azt a szuper játékot, amit annyira szeretnél, vagy mindenre engedélyt kérjek a JOGAID miatt?
Bár ennek a pársoros monológnak minden része színtiszta irónia volt, van, akik mégis halálosan komolyan veszik az effajta dolgokat, és 2021-re eljutottunk addig, hogy kábé minden megkérdőjelezhető a gyerek jogaira apellálva.
Nemrég olvastam egy anyukás csoportban – igen, igen, azok a híres csoportok -, hogy vajon ki lehet-e lövetni a baba fülét. Avagy ez megbélyegzés, már-már csonkítás, vagy csak ártatlan hagyomány? Őszintén szólva én ezen teljesen kiakadtam.
Persze manapság már olyat is lehet hallani, hogy van, aki be akarja perelni a szüleit, mert világra sem akart jönni, és mennyire önzők az ősök! Azért itt felvetődik a kérdés: technikailag mégis hogy a búbánatba lehetne kivitelezni azt, hogy erről véleményt mondassunk a még meg nem született gyermekkel? Vajon hol kezdődnek a jogok, és hol ér véget a természetesség azon fázisa, amikor nem gondolkodunk olyan apró-cseprő dolgon, hogy lyukasztunk-e fület, avagy sem?
A helyzet az, hogy anyaként kétségtelenül sokat „dolgozunk”. Egy pici babával napi 14-16 óra, ha még több gyerek is van mellé, ezzel párhuzamosan még több az elfoglaltság. Persze vannak „jó” gyerekek, de vannak egyemberesek is – akiket nem lehet másra bízni. Hogy mit, mennyit tudunk mellette csinálni, az nagyban függ ettől.
FORRÁS: PEXELS
És emellett, ha nem akarjuk, hogy megegyen a kosz minket és éhen se haljon a csapat, a háztartásban nincs apelláta. A szerencsésebbeknek, ha még tudnak mondjuk tornázni, tanulni vagy csak szimplán olvasással, tévével kikapcsolódási, az plusz bónusz.
Ám én azt tapasztalom, hogy sok anyának kellene egyéb elfoglaltságot keresni magának, ha nem akar begolyózni – bármennyire fáradt is. Mert olyankor jönnek elő ezek a fránya „túlgondolások”, – kilövessem-e a fülét, vagy ez már csonkítás…? -, amikor semmi egyéb körül nem forog az élet, csak a gyerek körül. Persze mindezek előtt találhatjuk a szülés körüli hisztit, miszerint csak természetesen úton, fájdalomcsillapítás nélkül szülhetsz, különben nem is vagy igazi anya!
Aztán jön a szoptatás cirkusz, hiszen a tápszert az ördög kotyvasztotta! És ebből csak durvább dolgok következnek… Amikor szekrénybe zárjuk a tévét, hogy a gyerek minimum 15 éves koráig azt se tudja, mi folyik a világban, mert rossz hatással van rá és egy agresszív hülye lesz tőle. Csemegét nem adunk, mert szemetet ne egyen – persze, ha elmegy valamelyik barátjához, ott két pofára tömi a csokit meg a csipszet…
Nem könnyű ez, de én mégis azt mondom: kevesebb para, több lazaság, és tessék kilépni gyakrabban anyu szerepéből, mert úgy mindenkinek könnyebb lesz az élete!
Üdv: Egy 3 hónapos és egy 7 éves anyukája
