Kitagadtak a szüleid, mert 16 évesen szültél…
Az interneten kért segítséget, hogy meg tudja teremteni a két gyermeke számára azokat az alapvető dolgokat, amikre szükségük volt. Hűtőszekrény, kályha, egy használható ágy vagy matrac…
Egyidősek voltunk, gyerekkoromból ismertem. Már akkor is segítségre szorult volna… Évek teltek el, mire Ági ismét az eszembe jutott. Költözés miatt szortíroztam a holmimat. Ahogy az húsz éves korunk körül lenni szokott, eljött az ideje, hogy döntsek a gyermekkor során felhalmozott játékok sorsa felől. Egy-két darabhoz a mai napig ragaszkodok: mesekönyvek, babák… sosem váltam meg tőlük.
Sok dologgal viszont nem tudtam mit kezdeni. Nem szeretek semmit csak úgy kukába dobni, ami nem kifejezetten szemét. Minden alkalommal eszembe jut: nincs rá szükségem, de ez nem azt jelenti, hogy értéktelen. Megkerestem Ágit. Elmondtam, hogy ismerem a helyzetét, de csak ennyit tudok adni. Úgy tűnt, a könyvek ígérete tölti el igazán örömmel.
A gyerekek szeretik őket, mondta, de túlságosan drága az ilyesmi, így jobb híján kitalált történetekkel szórakoztatja őket. A kisfia és a lánya 3 év körüliek voltak. A ház, ahová érkeztünk, kicsi volt, de az anyjuk láthatóan mindent megtett, hogy otthonossá tegye. Nem számíthatott sokak jóindulatára, a két kezével hozta helyre a szobákat, úgy, ahogy tudta.
Több, repedésig megtömött zsákkal érkeztünk, akár két bizarr Mikulás, akik kukás zsákokban hozzák az ajándékot a jó gyerekeknek. Mégis kényelmetlenül éreztem magam. Fanninak mindenképp szerettem volna egy olyan divatos játékbabát adni, amilyen annak idején nekem is volt. Amilyet minden ennyi idős kislány szeretne. Sikerült hozzájutnom egyhez, persze az is használt volt.
FORRÁS: UNSPLASH
Hiába mostam ki a műanyag csecsemő ruháit, sikáltam le számtalanszor minden kis szegletét. Szép játék volt, viszont ha másból nem is, a kibolyhosodott rugdalózó és a rajta éktelenkedő, halvány folt láttán bárki elsőre megmondta volna, hogy nem új. Hosszan tipródtam, hogy odaadjam-e egyáltalán. Végül gyáva húzáshoz folyamodtam: épp csak úgy mellesleg tettem le a szatyrok közé, a konyha asztal sarkára.
Fanni viszont egyből meglátta. Szégyellős volt a két idegen előtt, nem is igazán értette, mi folyik körülötte. Amikor észrevette a babát, végre felhagyott vele, hogy Ági combjához bújjon, mintegy az anyja közelségétől várva a menedéket a furcsa helyzetben. Azonnal odarohant érte, hihetetlen volt látni a feltörő nevetést, ami akaratlanul is elöntötte boldogságában. Kikapta a babahordozóból a játékot, és úgy tartotta a lehajtott fejjel álló, törékeny kismadárnak látszó Ági elé, mintha csak megerősítést várna.
– Nagyon szép, csillagom…
A fiatal lány hangja elfúló volt, megpróbált összehozni egy reszketeg mosolyt. A kislány ebből semmit nem vett észre, egyre csak a babáját dédelgette. Bence eközben már a plüssök között matatott, látszólag nem is törődött velünk. Ágiból pedig váratlanul ömleni kezdett a szó. 16 éves volt, mikor először teherbe esett. A pasi jóval idősebb volt nála, a középiskolás lány pedig szinte gyerekes rajongással szerette.
Ági szülei ekkor mondtak le róla végképp. A szerelmesek összeköltöztek, de a folytatás már közel sem volt mesébe illő. Ahogy hallgattuk, hogy idézi fel az emlékeket, nyilvánvaló volt, bárhogy is bánt vele a férje, mindvégig szerette. Bár végül sikerült elmenekülniük a férfitól, látszólag nem volt benne harag. Amikor a volt párját baleset érte, gyászolta őt.
Még akkor is, ha mellette minden nap újabb rettegéssel töltött órákat jelentett. Ági sokáig reménykedett, talán túlzottan is sokáig, hogy Tamás megváltozik. Nem fog inni többet. Nem emel rá kezet ismét. Elnéztem a kicsi, sovány lányt, és abszurd volt belegondolni, hogy a testével védte a gyerekeit a férfi elől. Hogy jobb híján egy közkútról hordta haza a vizet, kilométereken keresztül, mert nem volt más, aki megtette volna helyette.
Ennek ellenére úgy idézte elénk Tamás képét, mint betegségben szenvedő, sérült emberét, aki segítségre szorult. Ugyanúgy éltek benne a szép pillanatok is, arról a férfiról, aki valamikor gondoskodó, lelkiismeretes és gyengéd volt vele. Ági szülei még akkor sem enyhültek meg, amikor a lányuk végül megjelent a kapuban két kisgyerekkel a karján.
16 évesen otthagyni az iskolát, megszökni egy férfival és családot alapítani…
Senki nem ilyen jövőt képzel el a lányának. Mégsem hiszem, hogy Ági valóban akkora bűnt követett el, amikor engedett egy kamasz szerelemnek, és hitt egy idősebb férfi üres ígéreteinek. Nem ezt érdemelte cserébe, és ráment az élete. Örülök, hogy legalább én segíthettem.
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
