Mi sosem veszekszünk a párommal, és ez így normális!

2022-04-04 Dósa Eszter Szerintünk

Amikor egy baráti beszélgetés során a témához kapcsolódva meséltük a párommal, hogy mi még igazán nem veszekedtünk, elcsodálkoztunk a többiek keserű reakcióján.

Nemhogy örültek volna nekünk, hanem gúnyolódva hozzátette az egyik vendég pár női tagja, hogy „Majd fogtok.” Azóta eltelt jó pár év, és szerencsére nem lett igaza a hölgynek. De ez a beszélgetés megmaradt bennem. Már csak azért is, mert rendszerint csodálkozó tekintetekbe botlok, mindahányszor kiderül, hogy alapból igyekszünk egymásra tekintettel lenni a férjemmel.

Például régen sokat utaztam városok között, és gyakran használtam a telekocsi szolgáltatást. Olcsóbb, mint a vonat, általában jó a társaság, de megvan az a rizikója, hogy egy idegen sofőrre van bízva az életed. Egy-két rossz tapasztalat után a kedvesem elkezdett aggódni a testi épségemért, emiatt utána már inkább az intercityt használtam. Soha nem kérte, hogy változtassak a szokásaimon, egyszerűen csak szeretem, és nem akarom, hogy aggódjon értem.

Erre visszahallottam, hogy engem a férjem nem enged telekocsizni, meg olyan terrorban vagyok tartva, hogy be kell jelentkeznem neki, ha megérkeztem valahová. Ő is terrorban van tartva, mert munka után kocsma helyett egyenesen hazajön, biztosan én nem engedem, hogy jól érezze magát.

Eszébe sem jut a nőknek, hogy valaki önként más utat választ, és aztán bejelentkezik, ha épségben megérkezett valahová. Nem azért, mert ellenőrizgetik, hanem mert szereti a férjét. Eszébe sem jut a férfiaknak, hogy valaki önként siet haza, egyszerűen azért, mert jól érzi magát otthon és szereti a feleségét.

FORRÁS: UNSPLASH

Soha nem értettem az olyan kérdéseket a női fórumokban, hogy „Te elengednéd a párod egy hétre horgászni a barátaival?” Amire általában jönnek habzó szájú megkeseredett válaszok is, hogy mit képzel, egy családos embernek otthon a helye, én se mehetek sehová, ő se menjen! Biztosan az a boldog kapcsolat kulcsa, hogy nem engedsz a másiknak dolgokat?

Mégis rengetegen bánnak úgy a társukkal, mintha egy gyerek lenne, és önző módon igyekeznek megszabni, hogyan éljen, így aztán mindkét fél boldogtalan lesz. Az egyik azért, mert úgy kezelik, mint egy óvodást, a másik meg azért, mert beleőrül a cseszegetésbe meg a fegyelmezésbe, de senki nem lesz olyan tökéletes számára, hogy mindig az elvárásai szerint viselkedjen.

A másik véglet embere pedig a “csakazértis” partner. Sokan összekeverik a kapcsolat hatására elveszni látszó szabadságot a tapintatlansággal. A direkt bunkó viselkedéssel. Hogy „Na, nehogymá’ megmondják nekem, hogy mit csináljak!” Nekem jár a szabadság, oda megyek ahová akarok, és kész. Direkt beülök egy nyári gumis sofőr mellé a havazásban, hadd szlalomozzon, aztán nem szólok, ha megérkeztem anyámhoz, nehogymá’ elszámoltassanak!

Vagy minden este a kocsmában ülök, nem baj, hogy otthon vár a feleségem meg a három gyerek. Az ilyen emberek ugyanúgy túl önzőek ahhoz, hogy figyelembe vegyék a társuk igényeit. Pedig olyan egyszerű lenne. Ha szereted a férjed, te küldöd el horgászni egy hétre, hiszen attól feltöltődve jönne haza. Ha szeret téged, akkor figyelembe veszi a legkisebb gyerek trombitaversenyének harmaddöntőjét, ami pont belesik a programba.

És az ötödik nap délutánján hazautazik, hogy veletek lehessen a nagy napon. Magától fog felhívni, amíg távol van, nem azért, mert kiköveteled, hanem mert szeret és hiányzol neki. A nagyszüleim közel hatvan évig voltak együtt, és egyetlenegyszer sem hangzott el köztük egy csúnya szó, egy másikra ráförmedés sem. Saját bevallásuk szerint soha nem veszekedtek.

Egyszerűen csak az elején megegyeztek abban, hogy mindent úgy fognak majd csinálni mindketten, hogy a másiknak az jó legyen, ennyire egyszerű.

Én hiszek benne, hogy ez bármikor megvalósítható, nem feltétlenül kell, hogy egy több éves háborús távollét erősítse meg a kapcsolatot. Egyszerűen csak egy olyan partner kell hozzá, akinek az az egyik célja, hogy boldoggá tegyen – és ha a te célod is ez, akkor már közös az út, amin elindultok együtt. És nem lesz szükség megengedésre, tiltásra, sem veszekedésre.

Nyitókép: Unsplash