Mit választasz: egyedüllétet, vagy egy rossz kapcsolatot?

Annyiféle szempont szerint választanak az emberek párt: belső értékek, külső jegyek, társadalmi közeg, iskolázottság, kémia, vonzódás. Kinek mi a fontos. Van, aki puszta érzelemből hagyja magát elvinni a sodrásnak, míg más az optimális választásban hisz. Főleg idősebb korban. 

Hogy ki dönt jól? Azt semmi más, mint az idő igazolja. No meg közvetve mi magunk, akik teszünk, avagy nem teszünk egymásért és a kapcsolatért. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy sokszor hiába teszünk még talán erőn felül is, ha két össze nem illő ember talál mégis valamilyen úton-módon egymásra.

Mégis, ha körbenézel magad körül, azt láthatod, hogy vannak, akik sok éve megtalálták a párjukat, míg mások két lábon járó párkapcsolati szerencsétlenségek. Oké. Vannak olyanok, akik párhavonta marha szerelmesek, nyilván mindig másban találják meg az igazit, amit mindig ki is tesznek a kirakatba. De mi van azokkal, akik még csak nem is csapodárok, nem is hülyék, sőt? Mégis mintha valami átok ülne rajtuk, folyamatosan beleválasztanak a rosszba, és párévente újra kell kezdjék az életüket, mert már vállalhatatlan a régi.

Biztosan neked is van ilyen barátod, de legalábbis ismerősöd… Most egész egyszerűen mondhatod azt, hogy mert hamar feladják… vagy mert valami defektjük van… Még akkor is, ha mindig ők kénytelenek továbbállni. Vajon mi lehet a sikeres, és ezzel együtt a sikertelen párválasztás kulcsa? Pár hete beszélgettem valakivel. Okos, csinos nő, jó munkával, elszánt természettel.

Azt hiszem, ha úgy globálisan nézem az embereket, sokkal erősebb az átlagnál. Évekkel ezelőtt egy számára teljesen unalmas házasságból lépett ki, mert a mindennapok olyan szinten kezdték felemészteni a lelkét, hogy tudta, nem bírja tovább. Így hozott egy bátor döntést. És tudjátok mit? Pusztán ennyi a „bűne”. Se több, se kevesebb. Azóta viszont egy olyan párkapcsolati útvesztőben menetel, ahonnan egyelőre nincs kiút.

FORRÁS: PEXELS

Egyik rossz partner jön a másik után, akik olyan durván verik át, hogy amikor néhányuk történetét meghallottam, nyugtáztam, hogy bizony még én sem hallottam mindent. Kész csoda, hogy egyáltalán nem csavarodott be. Bár meg nem őrült, a reményvesztettség olyan szintjére jutott az évek alatt, hogy nem hisz már a férfiakban. Nem hisz már a szerelemben.

Egész egyszerűen csak darálja a napokat, próbál helytállni anyaként, nőként egy olyan világban, ami számára már talán nem az, amiről kislányként álmodott… Sokat beszélgettünk, és persze most úgy érzi, ha ezt mind tudja előre, akkor talán maradt volna az unalmas házasságában. Ami szerintem szintén kapufa.

Hiszen pontosan az érzelmek, a szerelem egy olyan „játék” – legalábbis számomra -, amiben bár vannak időszakok, amikor kénytelen vagy parkolópályára tenni magad, hosszú távon mégsem érdemes úgy élni, hogy csak félig élsz. Hogy félig szeretsz. Hogy nem az egészet akarod. Félig ölelsz, félig csókolsz, félig szeretkezel? Biztosan vannak, akik tudnak így élni. Talán sok hosszú távú párkapcsolatnak pontosan ez a titka.

Aztán meg beszélgettünk ám még valamiről… Hogy alapjaiban talán a képmutatás miatt alakul ki sok fiatalban egy hamisan pozitív, torz párkapcsolati kép. Hiszen nézz körül a környezetedben! Hány párkapcsolatot tudsz mondani, ami kívülállóként szerinted rendben van? A számot ezután nyugodtan minimum felezd meg, mert a színfalak mögött általában nem jobbak ezek a kapcsolatok sem, hanem rosszabbak.

Talán hiba, hogy azt közvetítjük, hogy ezek az érzések a létezés értelmei, amikor számtalan embernek több szenvedést okoznak az életükben, mint örömöt. Talán hiba az üzenet, hogy szerencsétlen, szánni való hülye, aki egyedül marad, vagy éppen egyedül AKAR maradni. Lehet, hogy inkább azt kellene elmondani a gyerekeinknek, hogy nem félemberek egyedül sem! Hogy egyedül is bármire képesek, bármit elérhetnek.

Sajnos ezt nagyon sokan nem tudják kapcsolatfüggő világunkban.

Ezért is rostokolnak rossz házasságokban, félve az egyedülléttől és magánytól. Ám attól, hogy valaki egyedül van, még nem kötelező belesüppedni egy színtelen életbe. Hiszen az, hogy van egy párod, még közel sem garancia arra, hogy meghozza az élet tarkaságát és sokszínűségét, bármennyire is hiszed, amikor arra vágysz, hogy ne egyedül hajtsd álomra a fejed.

Nyitókép: Pexels

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂