Miért olyan nehéz ma párt találni?

Manapság mintha egyszerre érezné azt az ember, hogy nagyon könnyű ismerkedni, és azt, hogy szinte lehetetlen. Vagyis ismerkedni még csak lehet, de mégsem hoz olyan eredményeket, mint amire vágynánk. Legalábbis én így látom.

Ha az egyedülálló ismerőseimmel felmerül az ismerkedés téma, akkor nagyon sokszor elhangzik a „De hol?” kérdés. Mert valóban rengeteg embernek gondot jelent, hogy egyszerűen nincsenek olyan közösségek, olyan csomópontok, ahol új embereket lehet megismerni. Akikkel majd talán kialakulhatna valami romantikus szál.

Egyszerre tágult ki, és szűkült is be a világ.

Mert nagyon könnyen el lehet utazni akárhová, az interneten keresztül is elérjük a világ túlsó felét, mégis, az emberi kapcsolataink megritkultak. A legtöbb ember ugyanabban a ritmusban éli a hétköznapjait. Elmegy munkába, onnan haza, majd esetleg edzőterembe, hétvégente egy szórakozóhelyre, moziba vagy a barátaival étterembe.

Melyik ponton fog beesni egy kívánatos idegen az életünkbe?

A legtöbben zárkózottan visszavonulnak a saját kis világukba, headsettel a fülükben edzenek, a telefonjukba bújva iszogatják a kávéjukat, a saját baráti társaságukkal beszélgetnek. Nem lát az ember kiskapukat, ajtókat, amin át szívesen odalépne valakihez és megszólítaná. A nők pedig végképp nehéz helyzetben vannak, ha nem akarják random leszólítgani mondjuk, az edzőteremben bicepszező pasikat.

Ezért sokan úgy érzik, hogy az online társkeresés lehet az egyetlen még működőképes ismerkedési forma. Az pedig becsapja az embert, mint valami kisördög a vállán: „Ott fent van több ezer jó csaj/pasi. Te is össze tudnál ott szedni valakit! Ha nem teszel semmit, akkor ne is várd, hogy megismerkedsz valakivel!”

Aztán az ember nagy nyűglődve felregisztrál, és tényleg sok ezer lehetőség van ott, ami így cseszteti az agyad. Húzgálod jobbra-balra az embereket, beszélgetsz „képekkel”, reményekkel vagy saját magaddal, mert a másik nem is válaszol. Ez pedig megintcsak nem hoz közelebb a többi emberhez, sőt, inkább még távolabb visz. Mert azt tapasztalod, hogy a legtöbben felületesek, zárkózottak, komolytalanok.

Ezen a felületen nyilván sokan vannak, akik csak valami könnyedebb kapcsolatot keresnek. De szerintem nem is ők jelentik a legnagyobb problémát azoknak, akik komoly kapcsolatot szeretnének. Hanem azok, akik azt hiszik, hogy már készen állnak egy új kapcsolatra, de valójában még nem. Ráadásul ezekből több típus is van.

Aki még nincs túl az exén

Lehet, hogy az exe épp összejött valakivel, ezért ő is gyorsan keresni akar magának valakit, nehogy lemaradva érezze magát. Vagy kifejezetten azért akar valakit maga mellé, mert el akarja felejteni az előző partnerét. Vagy teljesen vakon van az érzelmeivel kapcsolatban és sikerült saját magát is meggyőznie, hogy már túl van rajta. És persze az teljesen normális, hogy napi háromszor csekkolja az ex összes közösségi oldalát…

Az ismerkedés vagy kapcsolat kezdeti szakaszán ki fog bukni, hogy benne bizony ezt nincs lezárva. És lehetsz te akármilyen jó csaj/pasi, nem lehetsz olyan jó, mint egy képzeletben feljavított régi szerelem. Nem tudsz, és nem is akarnál egy az egyben helyettesíteni valakit.

Akik nem gyógyultak fel a sérülésekből

Az ex már nem érdekli őket, a hátuk közepére sem kívánják, de az általa okozott sérüléseket még nem sikerült feldolgozni. Nem is biztos, hogy ennek tudatában vannak, de félnek megnyílni, félnek kötődni, nem tudnak kapcsolódni. Ezért megy egy ideig az ismerkedés, elkezdődik a kapcsolat is talán, de egy ponton megreked. Nincs továbblépés, nincs elmélyülés, nincs szorosabb egymásra találás. Elhal az egész, mert valami láthatatlan gát van kettőtök között.

Akik félnek elköteleződni

Vannak, akik már annyira megszokták, hogy egyedül élnek, vagy egyik kapcsolatból a másikba vándorolnak, hogy nem tudnak beleszokni egy normális kapcsolatba. Vagy csak félnek: mi van, ha nem a megfelelő ember mellett horgonyoznak le? Mi van, ha hibát követnek el? Úgy érzik, ahogy komolyodik a kapcsolat, úgy szorul a hurok a nyakuk körül és úgy válik egyre kellemetlenebbé a helyzet.

Mi a közös pont ezekben?

Az, hogy mindegy, te mennyit teszel bele, mennyire vagy jó fej, akkor is kudarc lesz a vége. Ráadásul azt érzed, hogy minden hiába, hogy a mese végén mégsem győznek a jók. Ez pedig oda vezet, hogy te is bizalmatlanabb, zárkózottabb leszel. 

Szóval tulajdonképpen ismerkedni könnyű, de mégis nehéz megtalálni azt, aki igazán érdekel, aki igazán értékel. Talán az egyetlen dolog, amit tenni lehet, hogy mi nem válunk olyanná, mint azok, akikben csalódtunk. Legyél olyan ember, mint amilyet te is magad mellé szeretnél! Akkor talán egyszer találkozol is vele.

Nyitókép: Unsplash