Miért pont a mérgező emberek panaszkodnak másokra?

Mostanában sokkal jobban odafigyelek a kártékony, mérgező emberekre az életemben, hogy minél gyorsabban rövidre tudjam zárni velük a kapcsolatot. Az a nagyon durva, hogy mennyire kiakadnak a legtöbben azon, ha felhívod rá a figyelmüket, hogy amit művelnek, az rossz, sértő, bántó, bunkó, káros.

Mindenkivel előfordul, hogy rossz napja van, ingerlékenyebb, beszól egy olyat, amit nem gondol komolyan. Az ilyesminek sosem tulajdonítottam különösebben nagy jelentőséget. Viszont vannak olyan állandó magatartásformák, amik folyamatosan mérgezik az emberi kapcsolatokat. Habár nem vagyok szakember, és nincs releváns statisztikám erre, mégis azt tapasztalatom, hogy az önbizalomhiányos emberekkel van a legtöbb konfliktus.

Az utóbbi időben többször belefutottam olyan beszélgetésbe, ahol azért lettem én a rosszfiú, mert megkértem valakit, hogy bizonyos dolgokat ne engedjen meg velem szemben. Nem én indítottam feléjük egy negatív energiával, hanem teljesen normálisan elmondtam, hogy az, amit mondtak, ahogyan mondták, az sértő.

Bántó és én nem szeretnék ilyen stílusban kommunikálni.

Olyan válaszok érkeztek, hogy ez az én véleményem, és nem értünk egyet, vagy én most dominálni akarom a beszélgetést, vagy, hogy én minősítem őt emberileg. Milyen érdekes ez, nem? Bármilyen emberi kommunikációban nem az a válasz, hogy:

-Sajnálom, ha így érezted, én nem így gondoltam.

-Bocsánat, tényleg egy kicsit lekezelő, durva, akármi voltam, elnézést miatta.

-Akkor félreértettél, de nem akartalak megbántani, csak azt akartam ezzel mondani, hogy…

Kevés embert ismerek, aki a fenti válaszok egyikét adná egy ilyen őszinte, ártó szándék nélküli kijelentésre, minthogy: “Amit most tettél, az nekem rossz volt”. Ehelyett megkérdőjelezik, hogy neked ez eshetett-e rosszul? Szerinte ebben semmi rossz nincs, tehát neked nincs jogod ezt kikérni magadnak. Neked lehet az a véleményed, hogy bántó, de mivel neki nem ez a véleménye, ezért amit érzel, az nem is számít.

Miért van ez? Mert olyan bizonytalan ember, hogy képtelen beismerni, hogy ő valamit rosszul csinál, nem tudja elfogadni, hogy hibázott, mert attól még kevesebbnek érzi magát. Ezért inkább megkérdőjelez téged, vagy még vissza is támad, hogy te megint csak gerjeszted a feszültséget a hülyeségeiddel. Te olyan problémás vagy, az ilyen viselkedéstől, amit most is csinálsz, mindenki kiborulna.

A másik ilyen energiarabló viselkedés, hogy ha bármilyen negatívumot mondasz valakinek bármiről, amihez köze van, akkor azt egyből személyeskedésnek veszi. Ez megint egy nagyon önbizalomhiányos és nagyon buta dolog. Hiszen ha azt mondom, hogy amit csináltál, az nem lett jó, azzal nem téged minősítelek, csak egy adott helyzetben egy cselekedetedet. A munkád egyik eredményét, egy helyzetet, egy állapotot.

Mégis nagyon sokszor belefutok abba, hogy ha egy embernek bármilyen kritikát fogalmazok meg, akkor kiakadva kikéri magának azt, hogy én őt minősítem vagy véleményt alkotok róla. Itt megint csak az éntudat zavarodottságát látom.

Hiszen nem tud különbséget tenni aközött, hogy hol húzódik a saját személyiségének a határa, és hol kezdődnek azok a dolgok, amik tőle, mint egyéntől függetlenek. Ha például valaki elront, odaéget egy ételt, és erre valaki megjegyzi, hogy nem sikerült jól, akkor csak az adott helyzetben az adott tettének a végeredményét minősítette. Ettől még lehet az ember egy Michelin csillagos séf.

Ha pedig valaki tudja magáról, hogy Michelin csillagos séf, és rendben van az önértékelése, akkor nem fog kiakadni azon, hogy véletlenül az egyik főztje nem sikerült olyan jól. Hiszen tisztában van vele, hogy ettől nem lesz rosszabb ember, és emiatt senki nem fogja kevesebbnek tartani.

Mi a közös ezekben a problémákban? Az önértékelés.

Ha szeretjük magunkat, elégedettek vagyunk magunkkal, dolgozunk saját magunkon, akkor tudunk önvizsgálatot tartani. Be tudjuk látni, ha hibáztunk, és azt is elfogadjuk, hogy nem minden sikerül jól, amit csinálunk. Viszont minél kisebb valakinek az önbecsülése, annál frusztráltabban éli a mindennapjait, és annál jobban bizonygatja, hogy vele minden rendben. Ő nagyon szuper, de veled aztán komoly gondok vannak.

Egy egészséges önértékelésű ember mellett nem érzed magad sz@rul, mert nem akar lenyomni téged. Ha viszont folyamatosan ilyen negatív vibeon van az illető, és hiába jelzed neki, hogy ez számodra kellemetlen, akkor meg kell szabadulni tőle. Ne legyél te a kissámli, amire rátaposva nagyobbnak érezheti magát valaki.

Nyitókép: Unsplash