Mikromegcsalás: Majdnem olyan káros, mintha mással bújnál ágyba!

Örök vitatéma, hogy mi számít megcsalásnak. Nyilván amikor „tettlegességig” fajul a dolog, az egyértelműen annak minősül mindenki számára – bár itt is megoszlanak a vélemények, hogy a csók már annak számít-e, vagy még nem. 

Az igazán nagy kérdés azonban nem is ez, hanem hogy az érzelmi hűtlenség kinek milyen elbírálás alá esik. Ha a párom mással kerül nagyon közeli érzelmi kapcsolatba (akár csak csetelés formájában, vagy rendszeres telefonbeszélgetésekbe bonyolódva), az már félrelépésnek számít?

Mostanában mindent egyetlen embertől, a párunktól várunk el: ne csak tüzes szerető legyen, gondos szülője a gyermekünknek, jól kereső családfenntartó vagy házitündér, hanem a legjobb barátunk, a támaszunk is. De ezzel az a probléma, hogy nagyon nehéz ennek a sok elvárásnak egyszerre, egy személyben megfelelni, sőt, mondjuk ki:

tulajdonképpen lehetetlen.

Kinek-kinek saját hatásköre eldönteni, mit vár el a párjától, mire helyezi a hangsúlyt, egy viszont biztos: senki sem tökéletes. Mindenkinek más megy jobban és más megy kevésbé. Egy dolgot azonban mindenképp elvárhatunk: az érzelmi kötődést. Hiszen ez az alapja a kapcsolatnak és a szövetségünknek – hogy ő és én MI vagyunk. És ebbe egy harmadik személy nem fér bele.

De mi van akkor, ha egy ártatlan flört komolyra fordul, és azon kapjuk magunkat, hogy a mindennapok része lett? Ha valaki olyannal kerülünk lelki kapcsolatba (lehet, hogy csak online, de akkor is), aki nem a párunk? Ha hiányzik, amikor nem ír, és várjuk, mikor villan fel az a kis ablak… Ha ő az első, akivel megosztjuk a velünk történteket, és a párunknak talán már azt sem meséljük el, milyen napunk volt.

Forrás: Unsplash

Vagy netán pont a párkapcsolatunkra panaszkodunk rendszeresen ennek az illetőnek, aki megértő, mert lehet, hogy sorstársunk és hozzánk hasonlóan egy nem igazán jól működő kapcsolatban él. És az energiáinkat nem a meglévő szerelem megjavításába fektetjük, hanem abba, hogy egy számunkra egyre vonzóbbá váló kívülállónak öntjük ki a szívünket.

Ilyenkor azzal nyugtatjuk magunkat, hogy nem tettünk semmi rosszat – elvégre csak beszélgetünk. De beszélgetés és beszélgetés között óriási különbség lehet. Más az, ha a barátnőmnek panaszkodom, mert felbosszantott a kedvesem, és megint más, ha valaki olyannak, akihez vonzódom.  Igen, bár sokan nem így gondolják, de ez is a hűtlenség egyik formája.

Sőt, már neve is van: mikromegcsalás.

Sajnos a jelenség gyakoribb, mint gondolnánk, és ártalmasabb, mint azt hisszük. Elvégre a párkapcsolatnak pont az adja az egyik nagyon fontos alapját, hogy a kedvesünk különleges szerepet tölt be az életünkben. De ha ezt a szerepet elvesszük tőle, és szép lassan másra kezdjük pakolni, akkor felmerül a kérdés: miért is vagyunk még együtt vele, ha ekkora a hiányérzetünk? Mit nem kapunk meg a párunktól, amit másvalakivel igyekszünk pótolni?

Egy szerelmi szövetség sikeressége vagy sikertelensége mindig két emberen múlik. Unalomig ismételt közhely, de igen, tenni kell érte, hogy jó legyen – dolgozni kell rajta. Figyelni kell a másikra, mit szeretne, mivel teszem boldoggá. Kompromisszumokat kell kötni. Persze, ez fáradságos lehet. Sokkal egyszerűbbnek tűnik valakivel látszólag veszélytelenül flörtölni, csak a legjobb oldalát látni és beleképzelni valami olyat, ami valószínűleg nincs is ott, csak mi szeretnénk látni. Hogy ez eltávolít a párunktól? Hát, igen, valóban – de sokszor észre sem vesszük…

Pedig, ha mindezt az energiát a meglévő kapcsolatunkba fektetnénk, még az is lehet, hogy lenne esélyünk megjavítani… A hiányérzetünket inkább a kedvesünkkel beszéljük meg, ne egy harmadik féllel, mert az könnyen félreértésekhez és visszafordíthatatlan helyzetekhez vezethet.

Varga Judit

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok