Néha muszáj haragudni arra, akit szeretsz…

Minden rendes ember tudja, hogy egy kapcsolatért áldozatokat kell hozni, olykor türelmesnek kell lenni, energiát kell befektetni, és néha a másik érdekeit kell a sajátunk elé helyezni. De hol az a határ, amin senkit nem szabad átengednünk?

Nagyon nehéz lehet következetesnek lennünk azzal, akit szeretünk. Pont azért, mert szeretjük. Mert nem akarunk haragudni rá, nem akarunk akadályokat gördíteni a kapcsolatunk elé, szeretnénk, ha béke és boldogság lenne. Ezért sokszor mérlegre tesszük: egy-egy minket ért sérelem valójában mennyit is jelent? Tényleg olyan komoly dolog volt, amiért érdemes sokáig haragudni?

Érdemes ezért megsértődni, kiengesztelést, vagy legalább egy bocsánatkérést várni? Vagy egyszerűen tovább lehetne lépni? Én azt gondolom, hogy minden ott kezdődik, hogy rendelkezned kellene egy egészséges önértékeléssel. Amikor tisztában vagy a hibáiddal és az erényeiddel, és közben dolgozol azon, hogy a legjobbat hozd ki magadból.

Ha ez megvan, akkor el tudod hinni, hogy szerethető vagy, hogy jó dolgokat érdemelsz az életben, hogy nem kell valakinek kiszolgáltatni magadat azért, hogy szeressen, hogy veled legyen. Tehát tisztában vagy azzal, hogy mennyit “érsz”, és ebből nem fogsz lejjebb adni. Ha ez megvan, és nem mindenféle megfelelési kényszer, kisebbségi komplexus és különböző traumák miatt meggyötörve mész bele egy kapcsolatba, hanem mentálisan és lelkileg rendben, akkor jöhet a következő lépés.

Azt megérteni, hogy a határaid megtartása nemcsak a te érdekeidet szolgálja, hanem azt is, hogy egészséges legyen a kapcsolatotok. Ezért a következő pontokat szem előtt kell tartani:

 1. Vannak határaid, szükségleteid, amikből nem tudsz engedni, mert az már a te lelki jólétedbe kerülne. Például nem elfogadható a fizikai vagy szóbeli bántalmazás. Az érzelmi zsarolás. Az érzelmi elhanyagolás. Az, ha a másik rád szeretne erőszakolni valamit, ami nagyon távol áll tőled. A hazugság.

FORRÁS: UNSPLASH

És a lista bővíthető azzal, ami számodra még fontos. Mert egy szeretetteljes kapcsolatban elengedhetetlen, hogy azt érezzük, a másik figyelembe veszi a szükségleteinket, értékel bennünket, nem akar bántani. Vagy ha mégis megteszi, akkor igyekszik azt jóvátenni. Ebből következik a második pont.

 2. Azt is tudnod kell, hogy számítasz neki annyira, hogy képes legyen tenni érted. Tettekkel, szavakkal is kifejezze, hogy ha hibázott, akkor igyekszik ezt jóvátenni, energiát fektet abba, hogy működjön a kapcsolatotok, és nem “ingyen” akar mindent. Nem csak ő számít. Így tudhatod, hogy habár ő is hibázik, fontos neki, hogy rendbe hozzátok a dolgokat, hajlandó fejlődni és változtatni.

 3. Szerintem még az eredendően jó emberek is gyarlók bizonyos helyzetekben. Azok is, akik nem akarnak kifejezetten lenyomni, hogy jobbnak, többnek érezzék magukat nálad, ezzel is erősítve a bizonytalan egójukat. A rendes emberek is képesek bántani, ha azt tapasztalják, hogy ez belefér, ez tulajdonképpen nem is olyan nagy dolog neked, hiszen nincs következménye. Akkor miért is ne? Ez pedig egy nagyon rossz spirálba vihet bele.

Ezért fontos, hogy ha a párod akár szándékosan, akár véletlenül tesz valami olyasmit, ami neked nem fér bele, akkor ezt a tudtára hozd. És a tett súlyához mérten azt is, hogy ezen nem lehet úgy túllépni, mintha mi sem történt volna, vagy ha ez többször is előfordul, akkor te nem fogod folytatni ezt a kapcsolatot.

Ha csak valami hülyeségen kaptok össze – mondjuk megkérted, hogy vigye le a szemetet, de elfelejtette, nem figyelt oda, aztán amikor ezt felhoztad, még bunkó is volt -, akkor tényleg elég lehet annyi, hogy csak azt mondja: sajnálom. Figyelmetlen voltam, plusz ingerült is, ezért voltam ilyen hülye. Sajnálom, hogy megbántottalak.

Ilyenkor is fontos, hogy vegye tudomásul, hogy rosszulesett neked a stílusa, az, ahogy kezelte a konfliktust. Ugyanakkor lett egy feloldása a feszültségnek, amiben el lett ismerve a sérelmed, és kaptál visszajelzést, hogy figyelnek az érzéseidre. Ilyenkor tényleg nem érdemes túl sokáig duzzogni, és csak azért is büntetni a másikat. Mert ez már nem a határaid meghúzása, ez már csak hiszti.

Viszont, hogy egy erős példával éljek, ha kiderül, hogy megcsalt (ide bármilyen számodra súlyosnak ítélt vétség behelyettesíthető), akkor azt nem lehet elintézni egy: „Bocsánat, hülye voltam, sajnálom, hogy ezt tettem” szöveggel. Ez az a szituáció, amikor nyíltan ki kell fejezned, hogy ez neked nem fér bele, hogy ezt veled nem lehet megtenni, és ha ez még egyszer előfordul, akkor vége a kapcsolatotoknak. És most itt tekintsünk el a példa kedvéért, hogy sokaknál ez a tett már alapból a kapcsolat végét jelenti.

De nem elég ezt elmondani, az is fontos, hogy azután, hogy a másik egy baromi nagy hibát vétett, bántott, megalázott, nem fogsz úgy csinálni, mintha mi sem történt volna. Hiszen akkor nincs súlya az egésznek. Mintha egy emberölés után azt mondaná a vádlottnak a bíró: „Ez nagyon csúnya dolog. Többet ilyet ne tegyen! Na, menjen a dolgára, további szép napot!” A tetteinknek következményei vannak, és ezt éreznünk is kell.

És ahogy a szemétlevitelt elfelejtős példánál túlzás lett volna sokáig túráztatni a másikat, ebben az esetben pedig szükséges az, hogy érezze a tettei súlyát. Hogy ez most egy folyamat, amíg újra megbízol benne, amíg újra közel engeded magadhoz. Ez neked is megmutatja, hogy ő valójában mennyit hajlandó tenni érted, és benne is tudatosul, hogy vannak olyan dolgok, amiket ha megtesz, annak végzetes következményei lehetnek.

Szóval összefoglalva: bármilyen sérelem ér, jogod van ahhoz, hogy kapj egy érzelmi feloldást azzal, hogy el van ismerve, hogy jogosan érzed rosszul magad, és a másiknak fontos vagy, és sajnálja.

Így nem temetsz el újabb és újabb fájdalmas dolgokat magadban. Ha pedig olyan horderejű dologról van szó, ami zsigerileg bánt téged, akkor saját magaddal szemben is kötelességed kifejezni, hogy ez elfogadhatatlan. És hogy csak abban az esetben vagy hajlandó folytatni a kapcsolatot, ha a másik képes annyit visszaadni, amivel ezt jóvá tudja benned tenni.

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok