„Nem szakítottunk, csak nyár van” – Az érzelmi ghosting neve: summer shading

A nyár mindig új lehetőségeket tartogat, legyen szó strandolásról, bulizásról vagy spontán utazásról. Az egész évben várt napsütés és a szabadabb életstílus könnyen elhiteti velünk, hogy bármit megtehetünk, és ilyenkor nem érvényesek a szokásos szabályok. 

Bevallom, én is kerültem ilyen szituációba. Tavaly tavasszal megismertem egy férfit, aki ritka türelemmel és nyugalommal közeledett felém. Nem volt hangos, nem volt hivalkodó, mégis minden találkozásunk után mosolyogtam. Június végén viszont beindult a nyár: barátok, balatoni hétvégék, tengerparti kiruccanás  – és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már egy hete nem válaszoltam neki. Ő sem írt többé. Augusztusban aztán, amikor egy fesztivál utáni napon teljesen üresnek éreztem magam, rákerestem az illetőre a Facebookon. Fájt a szembesülés, hogy már egy másik nő kezét fogta. Azt hiszem, akkor értettem meg, hogy nem a szabadságot választottam, hanem elengedtem valakit, aki valóban figyelt rám. 

A nyár a kapcsolatok próbatétele

Így lettem a summer shading áldozata, méghozzá úgy, hogy közben észre sem vettem. A summer shading ugyanis nem feltétlenül tudatos döntés: gyakran egyszerűen csak elsodor a nyár ritmusa, a szabadság ígérete, a spontaneitás – és mire feleszmélnénk, már háttérbe is szorítottunk valakit, akinek az érzéseivel nem számoltunk. És sokszor csak akkor jövünk rá, mit vesztettünk, amikor már túl késő.

Persze vannak olyanok, akik úgy szorítják háttérbe a párjukat, hogy cseppet sincs bűntudatuk. Mint például a mérnökként dolgozó Péter, aki szereti nyáron kimaxolni az élvezeteket, és nem akarja, hogy a kapcsolat kötöttségei megakadályozzák ebben. „Nem arról van szó, hogy nem érdekel a kedvesem…egyszerűen más dolgok kerülnek fókuszba. Ha ezt megérti és elfogadja, akkor a románcunk túlélheti a nyarat.”

A 28 éves Judit hasonlóan vélekedik arról, mennyire fontos időnként visszatalálni önmagunkhoz. “Randizgatok egy ideje valakivel, de most szeretném a saját igényeimet előtérbe helyezni, és kipróbálni az utazás olyan formáit, amelyekre eddig nem volt lehetőségem. Egyedül! Ez számomra az önismeret és öngondoskodás egyik formája. Szerencsére a pasim elfogadja a helyzetet, ami még inkább megerősít abban, hogy nem kell bűntudattal megélni a vágyaimat.”

Romantika? Majd szeptemberben 

A kapcsolatpihentetés mögött sokszor nem érdektelenség vagy elköteleződés-fóbia húzódik, hanem a szabadság, az önazonosság és a spontaneitás visszaszerzése. A nyári hónapok intenzív élményígérete sokakból előhozza a vágyat, hogy csakis önmagukra figyeljenek – a kötelezettségek, az érzelmi elmélyülés háttérbe szorításával. 

Emellett a közösségi média és a randiappok is felerősítik azt az érzést, hogy „kint mindig történik valami izgalmasabb”. A szezonális függetlenség iránti igény tehát nem feltétlenül rosszindulatból fakad – sokszor inkább egyfajta belső igény, hogy újratöltődjünk, és később tisztábban lássuk, mit is akarunk a kapcsolattól. 

Pihenő vagy búcsú? 

A „szünet” elsőre jól hangzik: kevesebb kötöttség, kevesebb alkalmazkodás és rengeteg spontán program anélkül, hogy bárkinek is be kellene számolni. Nincs szükség kompromisszumokra, naptáregyeztetésekre, és ősszel akár újra fel lehet venni a fonalat… legalábbis elméletben…Mert ott van a másik oldal: ha a partner erről nem tud, vagy mást remél, akkor ez a szezonális félrevonulás komoly csalódássá válhat. A „majd szeptemberben beszélünk” hozzáállás ugyanis bizonytalanságot, frusztrációt, sőt akár teljes bizalomvesztést eredményezhet. Mert lehet, hogy te csak egy kis levegőre vágysz – de közben a párod épp beléd kapaszkodna.

A szabadság és a méltóság nem zárják ki egymást

Szóval mielőtt háttérbe szorítanád a párodat, érdemes tisztázni, hogy milyen szándékok és szükségletek mozgatnak benneteket. A nyári távolságtartás vonzó lehet, de közben fontos, hogy tudatosan bánj azzal, milyen érzelmi hatást gyakorolsz a másikra. És miközben a saját utadat járod, ügyelj arra, hogy a másik szívére ne vetüljön sötét árnyék.