Egy nő nem tehet meg mindent, amit egy férfi!

Nem vagyok rá büszke, de van bennem egy rohadt erős – sokszor elemi erővel előtörő – kettős mérce. Legalábbis, ami a férfiakat és a nőket illeti.

Nehéz ezt elfogadni, kimondani meg főleg, hogy így vagyok bekötve, és azt hiszem, ezen nem is nagyon fogok tudni változtatni. Jó eséllyel soha. A bökkenő, hogy baromira liberálisnak, meg elfogadó és haladó szemléletűnek tartom magam. Szeretek így gondolni magamra, és azt is örömmel venném, ha mások is így gondolnának rám.

Ugyanakkor, ha arra terelődik a szó, hogy mi az, ami elvárható egy nőtől és egy férfitól, akkor valahogy bekapcsol bennem egy nagyi. Egy olyan nyolcvan és kilencven között lévő kontyos nagymama, aki szerint többek között egy nőnek nem ildomos leinni magát a sárga földig. Pláne nem nyilvános helyen. (A gyerekei előtt meg aztán végképp nem!)

Ezzel alapvetően nem is lenne probléma

Csakhogy bennem ez úgy van kódolva, hogy egy NŐNEK nem szabad ilyet tennie. Ha úgy pasi teszi ugyanezt, akkor az… Khm. Nem szép dolog az sem, de egy félmosoly kíséretében túl is leszek rajta. Mert hát férfi. Nem nagy ügy. Ellenben, ha egy nőről hallom/látom ezt, akkor tuti, hogy egy életre leírom magamban. Pontosan tudom, hogy ez így nem helyes, de ez egy ilyen belső, szinte zsigeri erkölcscsősz bennem.

Továbbmegyek. Ha már alkohol, akkor ne feledkezzünk meg a vidéki élet színfoltjáról: a kocsmáról. Történt ugyanis, hogy a gyerekkorom bizonyos éveiben apám rendszeresen – amolyan vallásos elhivatottsággal – látogatta meg a kedvenc talponállóját munka után hazafelé. Egyszerűen, mert útba esett. Meg azért is, mert a kollégái is így tettek. Ő meg ugye nem akart kimaradni. Így aztán inkább el-elmaradt mellőlünk.

Azonban az a lényegen nem változtat, hogy ezt az apám tette

Miközben az anyukám velem volt. Leckét írtunk, esetleg főztünk vagy éppen sorozatot néztünk – igen, Esmeralda és társai -, amíg jó apám haza nem jött a „szenthelyről”. (Amit amúgy családilag csak KA-nak hívtunk. Már nem emlékszem, hogy miért, de az biztos, hogy a kocsma szó egy idő után nem hangzott el.)

kép forrása: unsplash

Viszont mivel ezt az apám tette – a család férfi tagja -, nem érzem elementáris jelentőségűnek. Míg, ha valami, akárcsak hasonlóra az anyám vetemedett volna, akkor sanszosan az elmúlt évek alatt már teleírtam volna az internetet azzal, hogy az ANYÁM kocsmába járt esténként, ahelyett, hogy hozzánk sietett volna haza! Sőt, megkockáztatom, hogy annyira szégyellném, hogy csak a sokadik terapeutának mertem volna felhozni.

Brutális kettős mérce

És ez még mindig nem az alja az egésznek. Magam számára is pofátlanság, de tudom fokozni. Merthogy mélyen belül az van bennem, hogy ha NŐ vagy, akkor nem adod oda magad sok pasinak. Míg, ha pasi vagy, akkor persze, hogy egy csomó csajjal volt dolgod. Hát ilyen egy RENDES férfi!

Nem ennyire sarkított bennem a helyzet, hanem rosszabb. Tényleg. Ugyanis, ha kiderül egy pasiról, hogy ő nem bánja, ha az aktuális nője sok pasival volt – sőt, esetleg tud az aktuális kalandjairól (van, akiknek ez belefér, de most ezen ne akadjunk fent) -, akkor a pasi is leíródik bennem!!

Lévén, hogy férjnél vagyok, nincs különösebb jelentősége a dolognak. De mégis bosszant. Az is, hogy az apámra egy percig nem tudok haragudni, amiért előszeretettel kocsmázott munkaidő után.

Mégis az még inkább dühít, hogy képtelen vagyok – belül – egyenlő jogokkal felruházni a két nem sz*xualitását. Pedig tudom, hogy sz*xuális lények vagyunk. Nincs ebben különbség. Az is teljesen egyértelmű a számomra, hogy nőt és férfit egyenlő jogok illetnek meg MINDENHOL!

Aztán meg tessék. Ott van bennem az őszhajú kontyos nagyi, aki még véletlenül sem hajlandó egy lapra tenni a két nemet.

Nyitókép: Unsplash