Te tuti nem válsz el, téged nem csalnak meg?

Sokszor becsapjuk magunkat azzal a gondolattal, hogy velünk nem történhetnek meg olyan szerencsétlenségek, amelyek másokat sújtanak. De miért teszünk ilyet?

Egyszer jártam egy előadáson, ami a drogfüggőségről szólt. Még középiskolában volt, úgy emlékszem, fizika órát lehetett vele megúszni, akkor még leginkább ezért jelentkeztem. Aztán annyira tetszett az előadás, hogy végül egészen sokat foglalkoztam a témával az egyetemen. De most egy mondat a lényeg, ami elhangzott ekkor. Azt mondta az előadó, hogy statisztikák alapján a jelenlévők között legalább egy embernek meggyűlik majd a baja a komoly drogokkal. A pontos adatokra már nem emlékeztem, de nézelődtem egy kicsit, és egy 2018-as kutatás eredményei alapján a 9. és 11. évfolyamon tanuló diákok 5 %-a próbálta már az amfetamint élete során, 4,4% az MDMA-t/ecstasyt vagyis mindkét szert kipróbálta átlagosan osztályonként egy-egy tanuló. Amikor erről beszélt, mindenki elkezdett másokra tekingetni a teremben, az előadó pedig megjegyezte: „Igen, mindenki úgy gondolja, hogy nem ő lesz az.” De honnan ered ez a gondolkodás?

Velem ez nem történhet meg

Nem kell feltétlen drogfüggésről beszélnünk, lehet szó a gyorshajtókról, akik úgy gondolják, hogy sosem okoznak balesetet, vagy sosem kapják el őket, esetleg a házasokról, akik biztosak benne, hogy sosem válnak el stb. Az optimistaság azonban nem tesz immunissá minket a szerencsétlenségekkel szemben. A szociálpszichológusok szerint az emberek mintegy 80%-a ˗ minden korcsoportban és nemben ˗ szenved attól, amit optimizmus-előítéletnek neveznek. Ez az a kitartó, minden valószínűség ellenére fennálló meggyőződés, hogy a dolgok egyéni szinten működni fognak, rossz dolog nem történhet meg velünk. Sajnos azonban emiatt a mindennapi életben felesleges kockázatokat vállalhatunk.

Kép forrása: Midjourney

Egy Tali Sharot nevű akadémikus hozta be a köztudatba az optimizmus torzításának elméletét. Az alapgondolata szerint a látszólag elfogulatlanul meghozott mindennapi döntéseink nagy részét valójában az befolyásolja, hogy pozitívan gondolkodunk a jövőről. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy irányítjuk az életünket, sőt, több ráhatásunk van, mint amennyi valójában. A legtöbben túlbecsüljük a lehetőségeket. Nemtől, kortól és lakóhelytől függetlenül hajlamosak vagyunk optimisták lenni azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyek fontosak számunkra, mint például a kapcsolatok és a karrier. Ez egy evolúciós mechanizmus lehet, a kutatások szerint az agy homloklebenyében van kódolva, vagyis elméletileg hasznos az emberiség túlélése szempontjából.

Tali Sharot szerint a válások aránya a nyugati világban körülbelül 40%. Az ifjú házasok azonban 0%-ot adnak annak, hogy velük megtörténhet. Inkább optimisták, mint realisták.

Az optimizmus előítéletének leküzdése

Bár a túlzott optimizmus a legyőzhetetlenség hamis állapotát keltheti, kiegyensúlyozott életszemléletre van szükséged, és fel kell készülnöd a legtöbb dologra, ami megtörténhet veled. Gondolj csak William A. Ward mondására: „A pesszimista panaszkodik a szélre; az optimista arra számít, hogy megváltozik; a realista pedig a vitorlákat igazítja.”

• Maradj pozitív, de ugyanakkor légy realista.
• A stressz befogadásával meg tudunk birkózni a váratlan eseményekkel.
• Fogadj el minden szerencsétlenséget olyan ütemben, ahogy kezelni tudod.
• Szerezz be minden információt, amire szükséged van ahhoz, hogy megértsd, mi várhat rád.
• Tanulj meg magadra támaszkodni. Szedj össze magadban elég bátorságot és hitet.
• Értsd meg, hogy a becslés, hogy mással történik valami, ugyanúgy vonatkozik rád és a családodra is.

Gondolj vissza a múltban szerzett tapasztalatokra, különösen a negatívakra. Fogadd el, hogy megtörténtek és megtörténhetnek.

Ez persze nem azt jelenti, hogy mostantól lásd negatívan a világot és mindenre pesszimistán tekints. Az optimizmus motiváló és hasznos, de fontos, hogy felismerd, hogy milyen nagy szerepet játszik a tudatalatti döntéshozatalunkban.

Szerző: Seress Panni

Nyitókép: Midjourney